Külön-külön megváltoztatták a világot. Tesla és Edison annyira utálták egymást, hogy emiatt a Nobel díjtól is elestek. Az autodidakta, menedzser Edison és a sokat tanult, de diplomát végül nem szerző Tesla útja egymáshoz Budapesten keresztül vezetett, amiből hatalmas szakítás, és az áramrendszerek háborúja lett.

Edison volt az idősebb, 1847 ben született, és összesen talán, ha három hónapot töltött iskolapadban. Ösztönös zseni volt, aki nemcsak a műszaki dolgokhoz értett, hanem az üzlethez is. Több mint 2000 találmány fűződik a nevéhez, és ő alapította meg a világ első profitorientált tudományos kutatóintézetét a Menlo Parkot.

Thomas Alva Edison (Milan, Ohio, 1847. február 11. – West Orange, New Jersey, 1931. október 18.) és az általa szabadalmaztatott fonográf (Fotó: Wikipedia)

Bár a XIX. század embere számára Edison volt „a feltaláló”, valójában nem egyedül dolgozott, sőt sok szabadalmát másoktól vásárolta vagy egyes esetekben ellopta.

A leghíresebb, hozzá kapcsolódó találmány, a villanykörte ötlete sem az övé volt, azt „átvette” Heinrich Göbeltől, majd a fejlesztés valódi munkáját végző Joseph Wilson Swant (akivel közös céget is alapított) kijátszva hasznosította azt.

Fiatalon, egy távíróhoz köthető szabadalmát 40 ezer dollárárét adta el, ez volt a kezdőtőke, amit megfelelően forgatva, egész birodalmat épített ki.

Menlo Park ma, mint múzeum (Fotó: Wikipedia, Andrew Balet)

A sikerért semmitől nem riadt vissza, ha kellett vesztegetett, és megfelelően tudta manipulálni a közönséget a sajtón keresztül. Amikor a villanyvilágtást kellett népszerűsíteni, külön megfizette a bulvár újságírókat, hogy nagy terjedelemben közöljenek minden olyan hírt, ami a gázvilágítás veszélyességét hangsúlyozza, azaz a gázrobbanásokat és mérgezéseket.

Nikola Tesla nem is állhatott volna messzebb Edisontól. A világ túlfelén, a horvátországi Smiljanban született 1856-ban egy szerb ortodox pap fiaként. Már korán látomásai voltak, hihetetlen memóriával és képzelőerővel rendelkezett, az iskolában elég volt látnia, hogy a fizikatanár milyen eszközöket készített elő, látta maga előtt a teljes kísérlet lefolyását. Grazban, majd Prágában járt egyetemre, de azt nem fejezte be.

Itt lépett be Tesla életébe Edison, akinek egyik munkatársa 1881-ben épp új telefonközpontot épített, ahová szakembereket keresett. Tesla Prágában értesült a dologról, és mivel az adott telefonközpontot Puskás Tivadar, Edison korábbi munkatársa Budapesten, tehát Teslához viszonylag közel építette fel, jelentkezett az állásra.

Tesla Budapesten rövid időt töltött, épp csak feltalálta a váltakozó áramú villanymotort, valamint túlesett egy, a megfeszített munka miatti idegösszeomláson. Puskás ajánlólevelével 1882-ben távozott is Párizsba, Edison ottani cégéhez, ahonnan 1884-ben már New Yorkba hajózott, és jelentkezett példaképénél Edisonnál.

Nikola Tesla (Smiljan, 1856. július 10.– New York, 1943. január 7.) (Fotó: Wikipedia)

Nem sokáig bírták a közös munkát. Több sikeresen teljesített feladat után 1886-ban Edison Teslának 50 ezer dollárt ígért, ha a Menlo Park villanymotorjának és generátorának a hatásfokát megjavítja. A fiatalember azonban hiába várta a sikeres munka után a fizetséget, Edison elhajtotta, hogy európaiként nem érti az amerikai humort.

Nicola Tesla által Budapesten használt voltmérő a Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Tesla kilépett, és élete végéig gyűlölte Edisont.

Valójában Tesla és Edison között – a pénzügyi konfliktusból eredő személyi ellentétek mellett – komoly szakmai vita is feszült. Edison az egyenáram használata mellett kötelezte el magát, míg Tesla felismerte, hogy a publikus villamosenergiahálózat alapjának a váltóáram a jobb.

Tesla a terveit, szabadalmait Edison konkurensének adta el, George Westinghouse iparmágnásnak.

Ettől kezdve nem csak két szakember szakmai vitája volt az ügy, hanem az egyenáramú elektromos hálózatok kiépítésében érdekelt Edison szabadalmaira épülő és J. P. Morgan befektetésével létrejött Electric Light Company és a Tesla terveire alapozó, a váltakozóáram mellett kiálló Westinghouse Electric Company közötti üzleti harc.

Nicola Tesla Colorado Springs-beli laboratóriuma (Fotó: Wikipedia)

A vita hosszú ideig tartott, hiszen a váltakozó áram egészen az 1960-as évekig nem lett egyeduralkodó.

A kettejük közötti háború áldozatokkal is járt, Edison elérte New York államnál, hogy a halálra ítélteket váltóárammal működő villamosszékkel végezzék ki, ezzel is bizonyítva a váltóáram halálos voltát. Sőt, váltóárammal végzett ki kóbor kutyákat, illetve egyes pletykák szerint nem csak kóbor kutyákat, hanem utcagyerekekkel ellopatott kutyákat, amelyeket elektromos árammal ölt meg. A halott állatokat visszajuttatta a gazdáikhoz, tájékoztatva őket, hogy a kedvencüket váltóáram ütötte agyon (természetesen a maga szerepét elhallgatva). A legendákon túl viszont nagy nyilvánosság előtt tényleg kivégzett egy elefántot is.

Tesla szülőháza (Fotó: Wikipedia, Zátonyi Sándor, (ifj.))

A szerencsétlen állatnak, Topsynak az volt a bűne, hogy megölte gondozóját (aki valójában nem igazán bánt jól vele), ezért a hatóságok elrendelték az állat elpusztítását. Edison nyilvános kivégzést rendezett, ahol 6000 voltos váltóárammal megölte az állatot, sőt az egészet filmre is vette. Csak a helyszínen 1500 néző volt, de a filmfelvétel még sok ezer emberhez vitte el a váltakozó áram veszélyességének hírét.

Az Edison által használt egyenáramot ugyan egyszerűbb előállítani, de nehezebb magasabb, vagy alacsonyabb feszültségre transzformálni. Ez azért fontos, mert hosszabb távolságokra a magasabb feszültségű áram kisebb veszteséggel továbbítható.

(Azt, hogy az elektromos áramot magasabb, vagy alacsonyabb feszültségre lehessen alakítani a transzformátor tette lehetővé, amit Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipernowsky Károly dolgozott ki a Ganz-ban, 1885-ben)

A váltakozó áram viszont alkalmasabb a hosszabb távra való szállításra, ezért nem sok kis erőmű, hanem néhány nagy kell egy terület ellátásához. Az egyenáram esetén szinte minden nagyobb épülethez saját áramfejlesztő telepre volt szükség.

A váltóáram elterjedéséhez az adott nagy lökést, amikor a Westinghouse Electric Company 1895-ben megépítette Tesla tervei nyomán a Niagara vízerőművet (és ugyanekkor Horvátországban is megnyílt Tesla tervei alapján a Jaruga erőmű, ami Sibeniket látta el árammal).

A nagy harc valójában pár évig tartott, Tesla 1889-ben minden váltóárammal működő szabadalmát eladta Westinghouse-nak, és innentől a maga útját járta. Számos szabadalma mellett ekkor alkotta meg azokat a berendezéseket, amelyeknek különleges hírnevét – és az összeesküvés hívők közötti nagy népszerűségét – köszönheti, például a táviránytást, az első rádiót (amit valójában ő és nem Marconi talált fel), az energiaátvitel azon, veszteségmentes módját, amelyet ugyan bemutatott a nagyvilágnak, de működési elvét azóta sem sikerült másnak megfejtenie. Sőt egyesek még az 1908-as Tunguzka meteor mögött is Tesla egy – az eseménnyel egy időben végzett – kísérletét vélik felfedezni.

Edison is folytatta a munkáját, sorra születtek a szabadalmai, és a két áramrendszer, legalábbis az Egyesült Államokban egészen az 1960-as évekig fennmaradt, akkor szűnt meg végleg az utolsó egyenáramú hálózat.

Egymás iránti utálatuk viszont nemcsak az elektrotechnikára hatott ki, de vélhetően megfosztotta őket a Nobel díjtól, ugyanis állítólag 1912-ben komoly esély volt arra, hogy közösen kapják meg, de a gondolatot, hogy együtt vegyék át, Tesla elutasította.