A Magyar Optikai Művek valamikor a magyar finommechanika zászlóshajója volt. Megalapítója Süss Nándor Németországból érkezett Magyarországra, ahol egymaga alapozta meg ezt az iparágat. Ő az egyik a legkevésbé ismert olyan hazai gyáralapító, aki külföldről érkezett, és itt lelt hazára.
Az 1990-es évekig a jól ismert MOM logó világszerte ott díszelgett nagyon sok műszeren, berendezésen. A sokáig sikeres cég a szocializmus éveiben is tudott még kiemelkedőt alkotni, de az 1990-es évek gazdasági átalakulását már nem élte túl.A vállalat alapítója, Süss Nándor, illetve születésekor Ferdinand Süss Németországban, Hessen tartományban, közelebbről Marburgban látta meg a napvilágot 1848-ban, a forradalmak évében. Magyarországra 1876-ban azért érkezett, hogy megszervezze a Kolozsvári Egyetemen felállítandó Mechanikusi állomást.
Ezt az egyetemi egységet azért hozták létre, hogy az intézmény számára korábban külföldről vásárolt berendezéseket az itteni műhelyben készítsék el. Az egyetem mennyiségtan és természettudományi karának dékánja már a Trefort Ágoston miniszternek szóló előterjesztésben is Süss Nándort ajánlotta, akinek munkásságát a kolozsvári professzorok jól ismerték, így mai szóval az állást szinte a nevére írták ki. A magyar egyetem ugyanis a marburgi egyetemtől rendelte a műszereit, amelynek abban az időben a mechanikusa épp Ferdinand Süss volt.
A mindössze 28 éves fiatal szakember Magyarországra érkezése egyben a magyar finommechanikai ipar megalapítását is jelentette, előtte ugyanis ilyen berendezéseket itthon nem készítettek.
Az elhagyott család
Süss Nándor családja ugyanakkor évtizedek óta a finommechanikai iparban dolgozott és fiatal kora ellenére már komoly tapasztalatokkal rendelkezett nemcsak a gyártmányok előállításában, hanem azok egyetemi környezetben való használatában is.
A fiatalembert a nagyapja, Theodor Schubarth nevelte fel, akinek jó nevű műhelyében már 14 éves korára elsajátította a finommechanikai szakmát, olyannyira, hogy 20 évesen át is vette a műhelyt. Azért maradtak a nagyapára a Süss gyerekek, mert apjuk nem sokkal Nándor születése után elhagyta a családot, és Amerikába emigrált, mivel belekeveredett az 1848-as német forradalmi eseményekbe. Werner Süss az Egyesült Államokban komoly karriert futott be, a gramofon egyik megalkotója lett, és 1901-ben hunyt el.
Ám Süss Nándor apjával van egy pici „probléma”. A marburgi annáleszekben az szerepel, hogy Werner Süssnek és feleségének, Emma Schubarthnak több gyermeke is született, amelyek közül a második volt Ferdinand, azaz a későbbi Süss Nándor. Azonban Werner Süssnek a hivatalos életrajza szerint első felesége egy Elena nevezetű hölgy volt, akit már az Egyesült Államokban vett feleségül, és aki 1860-ban szülte meg Werner első gyermekét. A németországi asszony, Emma Schubarth viszont a magdeburgi adatok szerint csak 1863-ban halt meg. Akárhogy is, válásról, a Németországban hagyott családról és a Magyarországon komoly iparvállalatot alapító gyerekről a hivatalos életrajzok nem tudnak.
A fiatal Süss 8 évet töltött Kolozsvárott, ahol a műszerek készítése mellett kutatással és fejlesztéssel is foglalkozott, műszerei több kiállításon is sikerrel szerepeltek. Az erdélyi várost azért hagyta ott, mert Budapestre hívták, hogy állítsa fel és vezesse az Állami Mechanikai Tanműhelyt. Az ekkor, 1884-ben is még csak 36 éves szakember kinevezését nem más, mint Eötvös Loránd ajánlotta, aki maga is Süsstől rendelte a műszereit. A világhírűvé vált torziós inga első példánya is Süss műhelyéből került ki.
Egy tőzsdekrach ihlette a cégalapítást
Az Állami Mechanikai Tanműhely igazi műszerész szakiskola volt, a diákok 14 éves koruktól kezdve négy éves képzést kaptak, s a szóbeli és írásbeli tájékoztatók, valamint a felkészítés után egyedül tervezték és építették meg a műszereket. Naponta 10 órát töltöttek a műhelyben, ebből két óra volt az elméleti oktatás, a többi maga a gyakorlat, míg vasárnaponként két óra rajz következett.
A tanműhely működése 1884-ben 15 fővel indult, de hat évvel később, 1890-ben, amikor a Mozsár utcából Budára, az Alkotás utcába költözött, már negyvenen tevékenykedtek a falai között.
Süss a tanítás mellett különböző műszer megrendeléseket is teljesített. A tanműhely fenntartását ugyanis az állam csak részben fedezte, jóllehet Baross Gábor kereskedelemügyi miniszterként 1890-ben garantálta, hogy 10 évig évi 8000 forintos támogatást folyósítanak az intézetnek. Ettől az évtől a tanműhelyben gyártott berendezések egyre növekvő értékesítésébe Süss már a Calderoni és Társa céget is bevonta. A Tanműhelyben kezdték meg az Eötvös féle ingák sorozatgyártását is, amely a Föld gravitációs változásainak megfigyelésével az ásványkutatás egyik legfontosabb műszere lett.
Így jött el a huszadik század, melynek fordulóján, 1900-ban egy tőzsdekrach gazdasági válságot okozott, s ennek következtében a tanműhelyt megszüntették, illetve beolvasztották egy órásipari szakiskolába. Az itt felajánlott igazgatói állás azonban nem mozgatta meg Süss fantáziáját, ezért Süss 52 évesen önálló vállalkozásba kezdett, ám újdonsült cége a nem túl frappáns Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet névvel indult el.
Az új vállalkozás ennek ellenére nagyon jól prosperált, az intézet 1903-ban kiadott katalógusa szerint a gyártott berendezések száma a tanműhely 1896-os termék palettájához képest 88 új műszerrel és eszközzel gazdagodott.
A cég eleinte Budán, az Alkotás utcában működött, de innen aránylag gyorsan, már 1905-ben elköltöztek, mert az új világ gyorsan elterjedő közlekedési eszköze, az erre járó villamos rezgései nagyban zavarták a termelést. Az új helyen, a nem messze lévő Csörsz utcában létrejövő üzemben Süss a finommechanikával foglalkozó tanulók képzésére is nagy hangsúlyt fektetett, ami megalapozta a hazai szakemberek utánpótlását. Cége ekkor már 80-100 embert foglalkoztatott.
Süss nemcsak műszereket gyártott, komoly fejlesztő munkát végzett, több találmánya is volt. Már 1878-ban Párizsban “Mention Honorable” díjat nyert egy kiállított műszere, az 1896-os Millenniumi kiállításon is számos termékét állította ki, 1900-ban pedig az egyik szintezőműszere kapott aranyérmet.
Süss jól érezte magát Magyarországon, amit jól példáz 1886-ban írt munkája “A mechanika fejlődése hazánkban és külföldön”. Ebben Magyarországra hazájaként hivatkozott, jóllehet a magyar nyelvet élete végéig törte.
Az I. világháború alatt a vállalat jórészt a hadseregnek dolgozott, s 1918 tavaszán a Wiener Bankverein támogatásával részvénytársasággá alakult, de a háború végén, 1919-ben a cég ezzel sem tudta elkerülni a csődöt és a termelés leállt. Az állam ugyanis sok megrendelés árát már nem tudta kifizetni, de a Tanácsköztársaság és a román megszállás is további károkat okozott a vállalat gépparkjában.
A megoldást végül további külföldi befektetők bevonása jelentette, így a munka 1920-ban újraindult. Az alapító ekkorra már visszavonult, csupán a részvények 10 százalékát tartotta meg. Sajnos nem sokáig élvezhette a nyugdíjas éveket, 1921. április 1-én villamosbaleset áldozata lett.
Eötvös Loránd egy Kossuth Ferencnek szóló levélben úgy vélekedett, hogy minden, amit a tudományos kutatása során elért, Süss segítsége nélkül alig érhette volna el.
Pekár Dezső a Mathematikai és Physikai Lapok 1921 évi 28 számában így jellemezte:
Veleszületett saját tulajdonságainak megfelelőleg a rendet, pontosságot és szorgalmat munkásaitól is megkívánta, viszont azonban mindent megtett azért, hogy boldogulásukat és jólétüket előmozdítsa.
A cég felívelésétől a megszűnésig
Az alapító halála nem vetette vissza a céget, újabb befektetők bevonásával a gyártmányok palettája egyre bővült, 1922-től a bécsi C.P. Goerz cégtől átvették az optikai üvegek csiszolásának technikáját, 1925-től pedig rádiókészülékeket is gyártottak.
A céget 1931-től Süss Nándor Finommechanikai és Optikai Részvénytársaságra keresztelték át, azaz az optika is bekerült a cég hivatalos nevébe. Ezzel együtt a vállat egyre inkább német befolyás alá, német tulajdonban került.
A céget 1939-től Magyar Optikai Műveknek hívták. Az 1930-as évek fellendülését ismét a hadi megrendelések felfutása hozta, ebből is egy apró szerkezet, a német licensz alapján gyártott, légvédelmi gránátokba szánt óraműves gyújtó lett a sláger. Ebből a berendezésből a MOM milliós megrendeléseket kapott.
Ezt a berendezést ráadásul nemcsak Németországba, hanem külföldre is exportálták, pl. félmillió Nagy-Britanniába került. A piacképes berendezés gyártására egy külön épületet is felhúztak, a gyárkompexum “F” épületét, amelyet Mengl Ferenc tervezett, a beruházáshoz a pénz részben angol befektetőktől származott. A MOM történetének kutatói azt sem zárják ki, hogy éppen a korábbi angol befektetések miatt a brit bombázások során az “F” épület a II. világháborúban alig szenvedett kárt. A bombázások és az ostrom a cég épületállományának egyébiránt 30, míg berendezéseinek 50 százalékát pusztította el.
Mint egykori német tulajdon, a MOM a II. világháború után 1952-ig szovjet tulajdonba került, s csak ekkor kapta meg a magyar állam. A tulajdonosváltások, a jóvátételi szállítások mellett azonban a fejlesztések is folytatódtak, amelyet a brüsszeli 1958-as világkiállításon megszerzett három nagydíj is igazolt. A műszerek mellett a kínálatban megjelentek a fényképezőgépek és ébresztőórák is.
Az 1980-as évek végére a vállalat ismét és a korábbihoz hasonló okok miatt került csődhelyzetbe, csak most a szállítások ellenértékét a szovjet fél nem fizette ki.
A hazai finommechanika zászlóshajója végül – sok más nagy magyar márkával együtt – a rendszerváltás után merült alá, amikor a nagyhírű céget 1995-ben felszámolták. A helyén ma egy nevét viselő bevásárlóközpont és lakópark áll. A MOM nevet ma már csak az 1951-ben felépített MOM Kulturális Központ viszi tovább.