Uniós kutatások nemcsak arra derítenek fényt, hogy a meditáció hogyan befolyásolja molekuláris szinten élettani folyamatainkat, hanem fel is tárják, hogy milyen potenciállal bír ez a tevékenység az egészség és a jó közérzet javításában. A Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja cikkében a meditáció hátterében meghúzódó fiziológiai mechanizmusokról, és ezek mélyebb megértése révén a meditálás kézzelfogható előnyeiről is olvashatunk.
A meditáció jótékony fizikai és mentális hatásairól sok szó esik a stressz csökkentésétől a szív- és érrendszeri egészség javításáig. A test és elme kapcsolatának hátterében álló biokémiai mechanizmusokat azonban még mindig nem sikerült egyértelműen azonosítani.
A Coimbrai Egyetem biológiai érzékelőkkel foglalkozó kutatócsoportja számára, amely fejlett érzékelőtechnológiákat fejleszt az egészségügy, a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság területén történő alkalmazásokra, a fent említett biokémiai mechanizmus feltárása érdekes kihívást jelentett.
Hírvivő részecskék a háttérben
A kutatócsoport 2015 és 2018 között meditációs foglalkozásokat szervezett és az eredmény lenyűgöző volt. Mindenki jobban összpontosított a munkájára és az eredmények elérésére ahelyett, hogy apró gondok zavarták volna el az emberek figyelmét.
Nagyjából ugyanebben az időben kezdtek foglalkozni az úgynevezett extracelluláris vezikulákkal (EV,) apró hírvivő részecskékkel, amelyek a szervezetben lévő sejtek között információt szállítanak.
Lenyűgöző ezeknek az a képessége, hogy képesek átjutni a vér-agy gáton, az agyunkat védő membránon. Felmerült, hogy talán ezek a részecskék jelentik a biokémiai kapcsolatot a meditáció élettani hatásával.
Az e célra létrejött és 2019-től öt éven át uniós támogatással zajlott nemzetközi kutatási projekt, a MindGAP keretében további vizsgálatokat végeztek a Coimbrai Egyetem mellett a svédországi Linnaeus Egyetem, a finnországi Oulu Egyetem, a Portugál Onkológiai Intézet és a finn VTT Műszaki Kutatóközpont közreműködésével.
Ezen belül két fő célt tűztek ki maguk elé. Először is, a meditációt gyakorló rákos túlélők EV-inek elemzésével igyekeztek azonosítani a kifejezetten a meditációhoz kapcsolódó befolyásoló tényezőket.
Másodszor, egy olyan eszköz kifejlesztésén kezdtek dolgozni, amely képes gyorsan nyomon követni ezeket az EV-ket potenciális egészségügyi biomarkerek – mérhető mutatók – segítségével, amelyek lehetővé tennék a szervezetben a betegség kialakulásának előrejelzését.
Eszköz a meditáció hatásának mérésére
A kutatók egy nagyszabású kísérletben rákos túlélők vérplazmáját vizsgálták, összehasonlítva azokét, akik rendszeresen meditáltak, és azokét, akik nem.
Ennek eredményeként hét olyan mikroRNS-t – a gének kifejeződését a sejtekben befolyásoló nukleinsavdarabot – tudtak azonosítani a hírvivő részecskékben, amelyek összefüggésbe hozhatók a meditációs gyakorlattal.
Úgy néz ki tehát, hogy a meditáció oly módon befolyásolhatja a sejtek kommunikációját, amely elősegíti az általános egészséget. A legújabb tanulmányok is alátámasztják ezt az elképzelést.
Ezek azt mutatják, hogy a meditációs gyakorlatok csökkenthetik a gyulladást és serkenthetik a sejtek gyógyulását, s mindkettő kulcsfontosságú a hosszú távú egészség megőrzéséhez.
Sajnos a COVID-19 világjárvány miatt a további meditációs foglalkozásokat online kellett elvégezni. Ezért most további vizsgálatokra van szükség az azonosított biomarkerek klinikai viszonyrendszerének megállapításához.
A kutatócsoport azonban figyelemre méltó áttörést ért el a második fő cél elérése érdekében egy olyan eszköz kifejlesztésével, amely képes kimutatni a hírvivő részecskék üzeneteit a vérben.
A kutatók műanyag antitestek segítségével olyan, nagyjából hitelkártya méretű, egyszer használatos eszközöket találtak ki, amelyek képesek a vérmintákból izolálni és elemezni az EV-ket. A műanyag antitestek szintetikus, polimer alapú anyagok, amelyeket úgy terveztek, hogy utánozzák a természetes antitestek működését és jellemzőit.
Ezeket a mesterséges antitesteket a molekuláris lenyomatolásnak nevezett technikával hozzák létre, amely során a polimereket olyan speciális üregekkel alakítják ki, amelyek megfelelnek a célmolekula (antigén) méretének, alakjának és kémiai tulajdonságainak.
Ehhez először a célmolekulát olyan alapegységekkel, monomerekkel keverik össze, amelyek képesek vele specifikus kölcsönhatásokba lépni. Ezt követően a monomerek térhálósodnak és szilárd polimert alkotnak, amely körbeveszi a célmolekulát. Ezután oldószerrel vagy más módszerekkel kimossák a célmolekulát, így a helyén egy üres, a sablon alakjához és kémiai tulajdonságaihoz illeszkedő üreg (kötőhely) marad. Az így kapott műanyag antitestek szelektíven képesek felismerni és megkötni az adott célmolekulát.
A tavalyi orvosi Nobel-díj is jelzi a fontosságot
A technika olcsóbb és praktikus megoldás a keresett a mikroRNS-ek számszerűsítésére. A mikroRNS-ek orvostudományban növekvő szerepét jelzi a 2024. évi élettani vagy orvosi Nobel-díj is, amellyel a betegségmechanizmusok megértésében kulcsfontosságú mikroRNS felfedezését és génszabályozó funkcióját ismerték el.
A mikroRNS-ek gyors és költséghatékony kvantitatív meghatározása különösen a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, az Alzheimer-kór vagy más neurodegeneratív állapotok diagnosztizálásában segíthet.
Most tehát, hogy tudjuk a meditációs gyakorlatokról, hogy azok csökkenthetik a betegséghez kötődő hírvivő anyagokat a szervezetben, a következő lépés az lesz, hogy megértsük, vajon egy napon hasznosíthatjuk-e elménket a rák enyhítésére, a rák progressziójának megelőzésére vagy a gyógyulás javítására.
