fbpx

A programozott sejthalál „megszelidítve” súlyos betegségekből is kigyógyíthat

Az utóbbi évek orvosi kutatásainak nem véletlenül egyik slágertémája a programozott sejthalál, hiszen jobb megértésével és a néha félresikló bonyolult folyamatba való célzott beavatkozással régóta gyógyíthatatlan betegségek válhatnak jól kezelhetővé. Egy olyan európai projektről, amely akár már idén új terápiákhoz vezethet, a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja számolt be. 

Ha azt a szót halljuk, hogy sejthalál, biztos valami nagyon rossz dologra gondolunk. Pedig egy olyan folyamatról van szó, amely elengedhetetlen minden ember számára. Egy olyanról, amely elpusztítja a szervezet régi vagy sérült sejtjeit, hogy helyet csináljon az újaknak. Igaz, ugyanez a folyamat távolítja el a mikrobák által megtámadott sejteket is a fertőzések leküzdése érdekében. Minden másodpercben körülbelül 4 millió sejt hal el a testünkben, hogy újakkal cserélődjenek ki. A programozott sejthalál, avagy az apoptózis ezért az élet alapvető része.

A reumatoid arthritis is lehet a rosszul működő sejthalál következménye
A reumatoid arthritis is lehet a rosszul működő sejthalál következménye
Forrás: Horizon

Az elszabadult folyamat krónikus gyulladást okoz

A rendszernek azonban hibátlanul kell működnie, hogy egészségesek maradjunk, csakhogy néha előfordulnak hibák. Ezek aztán szövetkárosodáshoz, gyulladáshoz és betegségekhez vezethetnek.
Például a sejtek elkerülhetik a sejthalált és ezzel túlélhetik optimális élettartamukat, ami viszont autoimmun betegséget, makacs vírusfertőzést vagy akár rákot is okozhat. A spektrum másik végén ott van a túlzott sejthalál, ami szöveti degenerációt eredményezhet, és olyan súlyos rendellenességeket okozhat, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór.
A sejthalál egyik formája, a piroptózis például a behatoló mikroorganizmusok elpusztításában jeleskedő és az immunrendszer más részeit stimuláló fehérvérsejtek, a makrofágok pusztulásával jár. A piroptózis gyulladást okoz, és bár a gyulladásos állapot döntő fontosságú, amikor az ember egy fertőzéssel küzd, ugyanakkor rendkívül káros is lehet, ha rossz időben, vagy túlzott mértékben történik. A kontrollálatlan piroptózis olyan krónikus gyulladásos állapotokhoz kapcsolódik, mint a reumatoid artritisz és a familiáris mediterrán láz.

Amikor felrobbannak a sejtek

Bár azt, hogy a sejtek halála az élet természetes része, mintegy kétszáz éve tudják, a sejthalál elvét ugyanis ekkor írták le, a programozott sejthalál, az apoptózis jelenségét pedig mintegy félszáz éve, 1972-ben nevezték is el így, de az ezzel kapcsolatos kutatások az elmúlt húsz évben pörögtek fel és a folyamat irányított módjainak megtalálása a világ számos laboratóriumában kiemelt kutatási céllá vált. Ehhez az kellett, hogy az elmúlt időszakban a kutatók a szabályozott folyamat mögött álló gépezet számos kulcsszereplőjét felfedezték. Azonosították mind a sejthalált szabályozó géneket, mind pedig azokat a molekulákat, amelyek a sejt pusztulásához vezető eseménysorozatot előidézik. Ilyenek például a kaszpáz nevű enzimtermészetű fehérjék, amelyek a haldokló sejt gondos lebontását végzik. A sejtek összehangolt összeomlása egyébként magában foglalja a sejtmembrán deformálódását, a sejt zsugorodását, valamint a DNS és a sejt teljes tartalmának fragmentálódását. A lejárt szavatosságú sejt tetemét – összezsugorodva, de épségben – ezután gyorsan elnyelik a szomszédos sejtek.

Van azonban a sejthalálnak egy másik, ugyancsak szigorúan szabályozott formája, a nekroptózis, mely robbanásszerűen megy végbe. Ilyenkor a sejtek megrepednek és tartalmukat a sejtek közötti térbe ürítik, ami veszélyessé válik, mert a kirobbanó sejt belsejének anyaga a szomszédos sejtek receptoraira hatva gyulladást és szövetkárosodást idéz elő. Az idén záruló, kölni szervezésű, uniós támogatással működő Necroptosis projekt a sejthalál immunrendszerre és gyulladásokra gyakorolt szerepét vizsgálja. Magát a nekroptózis gyulladáskeltő tulajdonságait egyébként génmódosított egerek tanulmányozása közben véletlenül épp a Kölni Egyetemen fedezték fel 2009-ben.

Egerekből már eltűnt a betegség

Azóta kiderült, hogy ez a fajta sejthalál a szervezet vírusok elleni védekezésében játszik szerepet: a sejtnek gyorsan el kell pusztulnia, amikor vírusfertőzés éri, mielőtt a vírusnak esélye lenne a szaporodásra, és a nekroptózis remek módja a gyors sejthalál elősegítésének. Másrészt viszont a nekroptózis a sejthalálnak egy erősen gyulladásos típusa, így túlzott mértékben előfordulva egereken (a piroptózishoz hasonlóan) súlyos betegséget válthat ki. Azt azonban, hogy a nekroptózis embereknél is kiválthat-e betegséget, még nem bizonyították. Ezt a projekt most zajló kísérleteitől remélik a kutatók. Egereken viszont már azt is sikerült elérni, hogy a káros sejtpusztító gépezet blokkolásával a betegség látványosan eltűnt a szervezetből. (Más kutatások azt találták, hogyha egerekben nekroptózist váltanak ki tumorsejtekben, vagy azok körül, akkor az immunrendszer megszabadul a rákos sejtektől.) Ha tehát embereken is bebizonyosodna a betegségokozó hatás és ugyanúgy sikerülne megállítani a nekroptózist, akkor bizonyos gyulladásos betegségek ellen a humán orvoslás is hatékony fegyverhez juthat. Ez akár pár éven belül olyan krónikus gyulladásos betegségekben szenvedők milliói számára jelenthet majd új terápiákat és diagnosztikai módszereket, mint a köszvény, bizonyos szívbetegségek vagy egyes neurodegeneratív állapotok.

További hírek