Kritikus hónapok előtt az ukrán védelem és az orosz előrenyomulás is – mondja a tudás.hu-nak adott interjújában Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.
A legkézenfekvőbb, bár talán túl általános kérdés: hogy áll ma az orosz-ukrán háború?
Két-három döntő jelentőségű hónap előtt állunk. A kérdés: az ukránok meg tudják-e szilárdítani védelmi képességeiket, vagy egy orosz – nevezzük így – áttörést láthatunk. Ha a háború végkimenetele nem is dől most el, de a jelenlegi stratégiai egymásnak feszülés elmozdul valamelyik fél felé. Jelen pillanatban az oroszok oldalán van a stratégiai kezdeményezés, nagyon nyomnak, kérdés, hogy ennek lesz-e komoly eredménye. A követező legalább egy-három hónap ilyen lehetőség ablak az oroszok számára, hiszen az ukránok több sebből véreznek, ami megnehezíti a védekezési képességek megszilárdítását.
Úgy fogalmazott, hogy “nagyon nyomnak” az oroszok. Ez praktikusan annyit jelent, hogy folyamatos, de nagyon lassú, nagy véráldozatokkal, emberáldozatokkal járó előrenyomulásban vannak. De ez a 2000 kilométeres frontszakasz egyetlen pontján sem jelent stratégiai áttörést.
Így van, sőt, még a hadműveleti áttöréstől is messze vagyunk jelenleg. Az elmúlt másfél hónapban 4-8 kilométeres előretörést tudtak végrehajtani. Eközben Bahmut térségében igyekeznek elfoglalni Csasziv Jar települést. A település stratégiai ponton, egy hegygerincen fekszik – ami jól védhetővé teszi -, azonban ha sikerül az orosz csapatoknak elfoglalniuk, akkor onnan már lejtősebb a terep Donyeck megye a nyugati területei felé. Ez lehetne egy hadműveleti szintű áttörés bevezető fázisa. Ez a két-három hónap éppen azért érdekes, mert ha élőerőben és fegyverben az ukránok nem tudják stabilizálni a védelmi rendszereiket, akkor komoly bajban lehetnek.
A legfrissebb hírek szerint most szigorították a behívások rendjét Ukrajnában – vagyis igyekeznek pótolni a katonákat.
Becslések alapján azt mondhatjuk, hogy nagyságrendileg 300 ezer ukrán katona van a frontokon, és legalább 6-700 ezer a mögöttes területeken. Ezt a 300 ezer körüli erőt kellene rotálni, ezért van szükség a mozgósításra.
Nem elegendő erre az az 500-600 ezres, front mögötti állomány, amit említett?
Bizonyos mértékben igen, de a fronton szolgáló egységek jelentős része komoly veszteségeket szenvedett, ezeket föl kell tölteni. Elsősorban ezt a célt szolgálná az újabb sorozás. Akiket pedig a mögöttes területekről, a tartalékokból visznek előre a frontra, azoknak a helyét is fel kell tölteni. A mostani mozgósítástól 4-500 ezer ember fokozatos behívását várják. Ez azért elég komoly.
Meg lehet csinálni? Van ennyi tartalék emberben és morálban a hátországban?
Emberben van. A morál már más kérdés. Bármennyire kegyetlenül vagy érzéketlenül is hangzik: azért hívják hadkötelezettségnek, és nem hadkívánságnak, mert hogyha egy honvédő háborúról van szó, akkor a katonai szolgálat nem kívánságműsor. A háború kezdeti szakaszában rengetegen jelentkeztek önként. De most már Ukrajna abban a helyzetben van, hogy az nem elég, az önkéntesek a háború eddigi két évében jelentősen megkoptak. Nem gondolom opciónak Ukrajna részéről, hogy tegyék föl a kezüket és engedjék el az egészet. Még nem tartunk ott, hogy az ukrán társadalom harc helyett inkább behódolna az oroszoknak.
A katona mellé hadianyag is kell, amit elsősorban az USA-tól és a nyugati szövetségesektől vár Ukrajna – a jelek szerint most mindhiába. Lényegében kifogytak az amerikai Patriot légelhárító rendszerekből, tüzérségi lőszer is alig van.
Így van. Sőt, a jelek szerint már a német IRIS-T és szovjet-orosz SZ-300-asokból is jelentős mértékben kifogytak. Az elmúlt 3-4 napban azt lehet látni, hogy nagyon komoly orosz rakéta és dróntámadások érik az ukrán energetikai infrastruktúrát, ami ellen alig védekeznek – mintha nem lenne eszköz, amivel le tudnák lőni ezeknek a jelentős részét. Az erőművek pedig borzasztó károkat szenvednek. Ezeket a csapásokat korábban kivédték. Tüzérségi lövedékekben ugyan ez a helyzet: ahol a legaktívabb harcok vannak, ott akár tízszeres orosz fölény is van lőszerben.
Mire vár az Egyesült Államok és Európa? Eddig pénzben, kiképzésben, hadianyagban, felderítési információban gazdagon segítették Ukrajnát honvédő harcában. Most miért nem?
Az európaiak bizonyos mértékben dolgoznak a megoldáson. Látható egy nagyjából tíz országra kiterjedő csoport, akiket továbbra is igen erősen foglalkoztat Ukrajna támogatásának kérdése.A csehek például egy 1,3 millió darabszámú tüzérségi lőszerbeszerzést próbálnak összehozni az ukránok részé Ebből az első szállítmányok érkezése június elejére várható. Az európaiak próbálják a kieső kapacitást pótolni, lefedni, de egyedül azért ez nehéz. Ha pedig az Európai Unióról beszélünk, akkor a 27 tagállam messze nem egységes a támogatást illetően. Az amerikaiaknál a republikánus képviselők egy részének az obstrukcióját láthatjuk hónapok óta. A szenátusban már átment egy javaslat, ami egy nagy, 95,3 milliárd dolláros csomag részeként 60 milliárdos katonai támogatást biztosítana Ukrajnának. Csakhogy ezt a képviselőháznak is el kellene fogadnia, ott pedig még napirendre sem vették, amiért a republikánusok egy csoportja felvetette a republikánus házelnök leváltásának lehetőségét is.
Mennyire befolyásolja az USA döntéshozatalát, hogy egyszerre kellene támogatni Izraelt és Ukrajnát?
Nyilván bonyolultabbá teszi a helyzetet. A demokraták egy jelentős része nem annyira Izrael párti, mint a republikánusok, de ez igaz fordítva is: a demokraták jobban elkötelezettek Ukrajnával kapcsolatban, mint a republikánusok. Itt lehetne kompromisszumot kötni, de a republikánusok egy része az obstrukciót, vagyis az egyértelmű politikai akadályozást választotta.
A hazai híradásokban egyre gyakrabban előkerül annak a rémképe, hogy a NATO bármelyik percben beavatkozhat az orosz-ukrán háborúba. Van ennek bármiféle alapja van?
Ez butaság, nyilván így nem igaz. Egyes NATO tagállamok politikai nyilatkozatát tulajdonítják a NATO egészének. Ha a francia elnök mond valamit, az nem a NATO-ra vonatkozik, hiszen az 32 tagállam szövetsége, ahol egy konszenzusos, mindenki által elfogadott döntés kellene ahhoz, hogy a NATO csapatokat küldjön.
Teljesen teoretikusan az elképzelhető, hogy egyes NATO tagállamok valóban küldenének akár harcoló alakulatokat, de úgy, hogy ennek valójában semmi köze az egész 32 állam szövetségét alkotó NATO-hoz. Egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy harcoló csapatokat küldenek Ukrajnába, de az nem a NATO egésze lenne. Viszont, ha – nagyon teoretikusan – például Macron elnök katonailag beavatkozna Ukrajnában, amire az oroszok Párizst kezdenék rakétákkal lőni, az már érintené a NATO-t, hiszen egy tagállamot érne támadás. De ez mind csak nagyon hipotetikus elképzelés.
Mennyire érdekeltek ma a felek akár egy ideiglenes fegyverszünetben, ami egy potenciális békekötéshez vezethetne, vagy bármiféle fegyvernyugvásban?
Az oroszok most nyilván nem érdekeltek, hiszen ők vannak – ha nem is azt mondom, hogy egyértelmű nyerésben, de – lendületben. Miért állnának most meg? Az ukránoknak abból a szempontból nem jönne rosszul, hogy össze tudnák szedni a védelmüket. De összességében egy fegyverszünet az oroszokkal semmiféle garanciát nem jelent arra, hogy akár másnap, vagy egy év múlva Moszkva ne támadna ismét. Szkeptikus vagyok a gyors fegyvernyugvást illetően: az oroszoknak nem érdeke, az ukránok pedig joggal nem bíznak az oroszokban.
