Októberben három fővárosi moziban levetítik a teljes Gyűrűk Ura-trilógiát
2022-09-22
Három új, országosan egyedülálló egyetemi szak a Corvinustól
2022-09-23
Show all

A pertuivástól a detoxikálóig

Amióta 1901-ben létrejött az első hazai alkoholellenes liga, Magyarország nemcsak ledolgozta a legnagyobb európai bortermelő országokkal szembeni hátrányát, ami az egy főre jutó alkoholfogyasztást illeti, hanem hivatalosan is a lakosságarányosan a legtöbb alkoholbetegnek otthont adó országgá vált.

Magyarország a legfrissebb felmérések szerint leelőzte alkoholizmusban a tradicionális listavezetőket, Oroszországot, Moldovát és Fehéroroszországot is, így 2022-re világelső lett az egy főre jutó alkoholbetegek számában. A legfrissebb kimutatás szerint a magyar társadalom 21,2 százaléka számít alkoholbetegnek, ugyanez az arány a második helyezést elért Oroszországban 20,9, míg a bronzérmes Fehéroroszországban 18,8 százalékos. A világversenyben mind a férfiak, mind a nők magasan végeztek, de a nemek szerinti rangsorokban a férfiak vitték igazán a prímet: a magyar férfiak mintegy 37 százaléka számít orvosi értelemben is alkoholistának. Ezzel az Egészségügyi Világszervezet visszaigazolta azoknak az elismert toxikológus és addiktológus szakembereknek azt a becslését miszerint Magyarországon nagyjából egymillió alkoholista él. Abban van némi bizonytalanság, hogy az egy főre jutó alkoholfogyasztást vagy az orvosi értelemben vett problémás alkoholfogyasztást érdemes-e a nagyivók lajstromozásához alapul venni, Magyarország ugyanis úgy a világelső alkoholizmusban, hogy közben valamelyest elmarad azoktól az országoktól, ahol az egy főre eső alkoholmennyiség elfogyasztása a legmagasabb. Talán ez is hozzájárulhat, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az alkoholfogyasztási problémákkal küzdő magyaroknak csak a töredékéről tud.

Aki nem ismeri a sört, nem is tudja, mi a jó.

1922. #6289 Fotó: Fortepan

Aki nem ismeri a sört, nem is tudja, mi a jó

hirdette Madácsy József kulturális antropológus doktori értekezése szerint már négyezer évvel ezelőtt is egy asszír felirat. A kőbe faragott alapvetéstől vélhetően nem függetlenül Hammurapi babiloni király már az időszámítás előtti második évezredben is törvénnyel volt kénytelen szabályozni a sörgyártást. A bortermelés a mai ismeretek szerint ugyancsak több ezer éve indult a Mediterráneumból, de ahhoz, hogy Európa-szerte már-már kultikus tisztelet övezze, a bornak a kereszténység kulcsfontosságú szimbólumává kellett válnia.

Nem ittak meg bármit, legalábbis nem ilyen sokan

A bor- és sörfogyasztásnak elengedhetetlen feltétele volt a szőlő- és a gabonatermesztés, ráadásul az emberek nem csak jókedvükben, hanem szükségből is itták az alacsony alkoholtartalmú nedűket, a víz ugyanis nem volt és még ma sem mindenhol iható minőségű – mondja Saly Noémi író és Budapest-történész, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum korábbi muzeológusa, aki szerint

nem lényegtelen, hogy a mai látszatszabályozással ellentétben az alkoholforgalmazást nagyon szigorúan szabályozták. A városokban a serfőzési és korcsmáltatási jog a helyi vezetők privilégiuma volt, bár a jogokat bérbe adhatták. A kisebb településeken, falvakban a kocsmákat ugyancsak árendába, vagyis haszonbérbe adták ki. Akinek volt szőlője, saját fogyasztásra esetleg megtermelt néhány tíz, legfeljebb száz-kétszáz liter bort, míg a sört kizárólag profik főzték. A boltokban egyáltalán nem árusítottak alkoholt. A pálinkafogyasztás a legszegényebb néprétegek mulatsága volt, magára valamit is adó ember bort fogyasztott. A tömények csak a 19. század fordulójára gyűrűztek be a nagyvárosokba.

A tömények csak a 19. század fordulójára gyűrűztek be a nagyvárosokba.

Újságíróknak, művészeknek jó?

A különféle alkoholtartalmú italok fogyasztása térben is elkülönült egymástól: bort a kocsmában, sert a sörfőzdében, pálinkát pedig a pálinkás butikokban lehetett kapni, utóbbit haza kellett vinni. A likőr drága és kifejezetten elegáns italnak számított, a nagypolgárok itták, kávéházakban, ahol kizárólag palackozott italokat lehetett fogyasztani, amit a kasszírnő töltögetett kis poharakba. Hiába voltak édesek, a férfiak is szívesen itták, sőt, likőrt, alkalmakra, otthon is főztek. A patikákban kapható tiszta szeszt családi receptek alapján ízesítették dióval, naranccsal, fűszerekkel. Az irodalmi művekből ismert kávéházi mítoszoknak, az értelmiségi réteg rendszeres és látványos lerészegedésének ugyanakkor a fele sem igaz, emeli ki Saly. Bár akadt a kávéházak között olyan, amelyben gyakoribb volt a féktelen mulatozás, a budapesti kávéházi kultúrát monográfiákban feldolgozó Saly szerint nagyjából százból egy.

Még ha a társadalom nagy tömegeire nézve nem is jelentett a maihoz hasonló fenyegetést, az alkoholizmus egyébként hamar terjedni kezdett, amit jól jelez, hogy 1901-ben már létrejött az az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület, amelynek megalapításában Saly szerint fontos szerepet játszott a nők és a gyerekek védelme a részegen gyakran agresszív férfiaktól. A fellazuló erkölcsökön azonban az első világháború rontott igazán sokat: a csatába induló katonáknak tömény alkoholt, elsősorban rumot adtak, hogy oldják a feszültségüket. Csakhogy sokan azok közül, akik hazatértek, a háború után is rutinszerűen nyúltak a feszültségoldó pálinkához, például mert rokkantak lettek, sohasem heverték ki a traumát vagy nem volt munkájuk. Minél nagyobb szegénységben éltek, a pálinka annál inkább megoldást jelentett sanyarú élethelyzetükre. A két világháború között faluhelyen, az egész napos fizikai munka előtt már nem volt ismeretlen a napindító tüske sem.

A két világháború között faluhelyen, az egész napos fizikai munka előtt már nem volt ismeretlen a napindító tüske sem.

1915. #30820 Fotó: Fortepan / Storymap.hu

Szegényebben egyenlőbbek voltak, ők ihattak

A most megjelent világrangsorban a magyar nők is kiemelt helyen végeztek, még ha a nők között lakosságarányosan nem is Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban, míg második és harmadik helyen Oroszországban és Svédországban van is a legtöbb alkoholbeteg. Ugyanakkor nemcsak a magyar nők, egyik nemzet nőtagjai sem isznak megközelítőleg sem annyit, mint a férfiak, ami Saly szerint az egyenjogúsággal is összefüggésbe hozható. Magyarországon a gyári munkásnők kezdtek leghamarabb nagyobb tömegben megjelenni a munkaerőpiacon, a besorozott katonák helyén. Még ha tőlük hamarabb el is fogadták, hogy – a férfiakhoz hasonlóan – nyilvános helyen isznak, a köznyelvben még ma is élő „kontyalávaló” kifejezés jól jelzi, hogy részükről leginkább az alacsonyabb alkoholtartalmú italok fogyasztását tartották elfogadhatónak, azt is leginkább ünnepi alkalmakkor.

Miközben a bormérésre specializálódott vendéglők és a falusi korcsmák megmaradtak, az alkoholfogyasztás nagyvárosi polgári terei a kávéházi kultúra felszámolásával teljesen eltűntek az államszocializmusban. A kávéházakat a szocialista államhatalom azért üldözte, mert az volt a polgári középosztály információáramlásának a legfontosabb tere. Helyüket a presszók voltak hivatottak átvenni, ahol férfiak és nők, igaz, főként a munkásosztályba tartozók, egyaránt múlatták az időt. Annak ellenére, hogy ezekben a vendéglátóipari egységekben, csakúgy, mint a boltokban, jóformán kizárólag förtelmes minőségű alkoholos italokat lehetett kapni, az alkoholfogyasztás töretlenül nőtt. Olyannyira, hogy az 1980-as évekre reggeli szesztilalmat kellett bevezetni.

1970-es évek közepe.

1970-es évek közepe. #109789 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Bár az adatgyűjtés (akkor is) akadozott és némiképp következetlen volt, Fekete János és Simek Zsófia addiktológusok munkáiból tudható, hogy az 1960-as és az 1980-as évek között az égetett szeszes italok egy főre jutó éves elfogyasztott mennyisége nagyjából a háromszorosára, a sör- és borfogyasztás pedig mintegy kétszeresére nőtt. Teljesen hétköznapi jelenség volt, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén vagy épp Baranya megye kisebb településeiről, falvaiból a férfiak nagyobb városokba jártak dolgozni. A teljes magyar gyáripar azokra az ingázókra épült, akik a fizetésüket megkapva hétvégén elindulnak haza, s miközben az úgynevezett fekete vonatokon utaznak hazáig hat-hét órát, a fél fizetésüket elitták.

A munkásszállókon, hét közben, valamint reggelenként munkába álláskor rendszeresen szondáztatták ezeket a munkásokat, így az italozás nagy része a hétvégékre korlátozódott, így vált az alkoholizmus a család magánügyévé – fest szocialista kórképet Saly, aki szerint az egyébként sem túl fényes helyzet a rendszer összeomlásával több okból is tovább romlott. Egyfelől addig soha nem látott méreteket öltött a munkanélküliség, másfelől pedig könnyen és bárki számára hozzáférhetővé váltak a minőségi italok is, ami egyet jelentett azzal, hogy a hirtelen létbizonytalanságba kerülő, és olcsóbb szeszeket fogyasztó munkások mellett az értelmiségi rétegből is egyre többen kezdték alkohollal oldani a fenekestül felfordult mindennapok feszültségét.

Globálisan az európai államok számítottak a legnagyobb alkoholfogyasztóknak már évszázadok óta, de miközben a 20. század második feléig a posztkommunista országok inkább sereghajtók voltak Franciaország, Spanyolország és Olaszország mögött, azóta nemhogy felzárkóztak, hanem le is hagyták a világ legnagyobb bortermelőit. 2018-ban az egy főre jutó alkoholfogyasztás tízes toplistájából kilenc helyen a volt szocialista érdekszférához tartozó ország állt. Mindez bizonyára nem független attól, hogy a nyugati országokénál lényegesen olcsóbb az alkoholtartalmú italok fogyasztási ára (Magyarországon például az egész Európai Unióban a legolcsóbb). Súlyosbítja a helyzetet, hogy Magyarország egy 2016-os jelentés szerint az alkoholfogyasztásra vonatkozó adatokat sem nagyon oszt meg olyan szervezetekkel, mint például a WHO, mint ahogy komolyan vehető alkoholkezelési stratégiája sincs, amit jól jelez például a házilag előállított gyümölcspárlatokra vonatkozó enyhe szabályrendszer, valamint az, hogy a 2013-tól hungarikummá avanzsált pálinkát saját használatra (napi négy felesig) adómentesen is le lehet főzni.

Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/alkohol

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close