Egyre gyorsabban érkeznek az újabbnál újabb innovációk, melyek mind azt szolgálják, hogy az önvezető járművek a belátható jövőben átvegyék a hatalmat az utakon. Idén már több száz város útjain zajlanak az ilyen járművekkel folyó tesztek, amelyek egyre jobb mesterséges intelligenciát tartalmazó algoritmusokkal, egyre szélesebb sávú kommunikációval és érzékelőkkel, no meg processzorokkal telepakolt autók segítségével folynak. A Horizon, az EU Kutatási és Innovációs magazinja nemrég áttekintette az e területen várható lehetőségeket.
Valóságos robbanás zajlik ebben az iparágban, melyet részben a nagy autógyártó cégek, részben kis, csúcstechnológiát alkalmazó cégek fűtenek. Az ígéret, amivel kecsegtetnek, nagyon csábító: az autonóm járművekkel kevesebb lesz a dugó, csökkennek a szállítási költségek, javulnak a munka- és életkörülmények, rengeteg parkolóhely szabadul fel, sőt 2050-re világviszonylatban 80 százalékkal kevesebb lehet a károsanyag-kibocsátás.

Forrás: Horizon
Egy baleset visszaveti a fejlődést
Az Európai Unióban is több nagy projekt segíti a közúti közlekedés nagy szintugrásának elérését. Az egyik, a már lezárult L3Pilot keretében a résztvevő kutatók minél jobb elektronikát fejlesztettek ki a járművekbe és az intelligensé tett utak burkolatába is. A projekt koordinátora a Volkswagen volt, a német gyártó próbál ugyanis versenyre kelni az olyan amerikai óriásokkal, mint az Uber, vagy a Google, amelyek már eddig is dollármilliárdokat pumpáltak ez irányú fejlesztéseikbe, mint például az autók vizuális érzékelése. Az L3Pilot-ot azóta egy új projekt, a HI-Drive váltotta fel,
Ma persze még sokan aggódnak, vajon nem csökken-e a közlekedésbiztonság, ha senki nem ül a volán mögött. A 2018-ben egy Uber önvezető tesztautó által halálra gázolt nő esete vissza is vetette a folyamatos fejlődést és a teljesen automatizált járműpark még most is inkább a tudományos fantasztikum ködébe vész.
Ennek ellenére az önjáró technológiákon dolgozó cégek kifejezetten nyereségesnek számítanak és a következő években egyre több ilyen tesztautó jelenik meg majd Európa útjain. A fejlesztők nagyívű ígérete szerint a teljesen automatizált gépjárműveknek köszönhetően 2050-re a tavaly még 19 ezer közlekedési haláleset nullára csökkenhet, jóllehet idén a halálesetek aránya a tavalyihoz képest 6 százalékkal nőtt is. Az L3Pilot szakemberei szerint, ha az autópályákon közlekedő járművek 30 százaléka automatikus vezetést segítő rendszereket használna, a balesetek száma máris 15 százalékkal csökkenne.
Az autógyártók már a harmadik szintnek gyürkőznek neki
Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán, vagy akár a Rajnán. A szakma amúgy a teljesen manuális autóktól a minden emberi segítség nélkül közlekedő járművekig hat szintet különböztet meg. A nulladik szint az általunk használt „buta” kocsi. Az első szint az automatizálás legalsó foka, ahol a vezetőt egyetlen, például a kormány használatát és a gyorsítást, a járművet a többi autótól való biztonságos távolban tartó adaptív sebességtartó rendszer támogatja. A második szint a kormányt és a gyorsítást/lassítást egyaránt ellenőrző, a forgalmi dugókban is segítséget nyújtó fejlett asszisztencia-rendszer. Eddig tömeggyártással ilyen autókat készítenek, amilyen például a Tesla Autopilot rendszere. Mindkét esetben a sofőr bármikor visszarakhatja kezét a volánra, vagy a gázpedálra és átveheti az irányítást a jármű felett. Néhány autó már önmagát vezeti és fékez autópályán, vagy torlódásokban és sok autóban van már parkolást segítő automata rendszer is, amelynél a kocsi egy gombnyomásra a vezető kézmozdulata nélkül bekormányozza magát a parkolóhelyre. Ezeknél az autóknál érzékelők, kamerák és fejlett szoftverrendszerek, no meg mesterséges intelligencia segíti a döntések meghozatalát.
Az autógyártók (például az e téren már eredményeket is elért Audi) most gyürkőznek neki a harmadik szintnek, amely tulajdonképpen hasonló a második szinthez, csak itt a sofőr akár videót is nézhet vezetés helyett. A jármű ugyanis eközben érzékeli a környezetet, képes megalapozott döntésekre, például felgyorsít egy lassan haladó autó mellett. Igaz, amennyiben a rendszer hibázik, vagy szükséghelyzetet érez, a vezetőnek vissza kell vennie az irányítást.
A harmadik szintre való áttérés jelentős ugrást jelent, s az európai L3Pilot projekt tesztjeiben az elmúlt években 750-en vettek részt sofőrként, vagy gyalogosként hét tagországban, többek között a német, az olasz és a svéd utakon. Ezek közben kiderült, hogy a jelenlegi önvezető technológiák még mindig több „vakfolttal”, vagyis előre nem látható akadályok esetén fellépő problémákkal rendelkeznek. Ilyen például, ha az önjáró autó váratlan útjavításhoz, vagy más közúti munkavégzéshez közelít. Ilyenkor a robot nem tudta kitalálni, mi a teendő és visszaadta az irányítást az embernek. A 2025-ig tartó Hi-Drive projekt ilyen és hasonló problémák megoldásával foglalkozik. Általánosságban véve az ilyen váratlan helyzetek jelentik az önjáró autózás előtt álló legfontosabb akadályokat. Emiatt haboznak a gyártók továbblépni, mert az összes lehetséges szituáció előre való beprogramozása mindennek nevezhető, csak könnyűnek nem.
A negyedik szintet először a robottaxik érhetik el
Az autonómia magasabb szintre lépése ezért is türelemre int. A negyedik szint annyiban különbözik az előzőtől, hogy rendszerhiba esetén már a jármű is beavatkozhat, legtöbbször viszont nincs szükség emberi tevékenységre. Az ember azonban még mindig korrigálhat manuálisan, módjában áll felülírni a gép döntéseit. Az Alphabet, a kanadai Magna, a francia NAVYA, a Volvo és a Baidu próbálkozik ezzel a szinttel, az eddigi leglátványosabb sikereket a Waymo (Alphabet, azaz Google) érte el. Végül a teljes autonómia az ötödik szint, a tényleges ember nélküli vezetés. Az ilyen autókban kormánykerék, fék- és gázpedálok sincsenek.
A negyedik szintű kocsik a szakértő szerint a mindennapi gyakorlatban elsőként robottaxiként jelennek majd meg, amelyek eleinte viszonylag alacsony sebességgel, jól meghatározott helyek között fognak majd haladni. A Hi-Drive projekt német koordinátora szerint az évtized vége előtt találkozhatunk ilyen kocsikkal is a nagyvárosi utakon.
Az ötödik szint gyakorlatba való bevezetése – jóllehet ilyen autókat is tesztelnek már a világon – azonban egyelőre vágyálom marad, az érzékelők és az egyéb, minden biztonsági körülményt azonnal elhárító radaros, lézerradaros és GPS-es rendszerek beépítési költségei ugyanis ma még túl magasak, hogy az autógyártók ilyen kockázatokat merjenek vállalni a tömeggyártás érdekében.