fbpx

A világ első benzinkútja egy gyógyszertár volt

Miért kezdtek kőolajat bányászni a világban? Mire használták az olajat az autók feltalálása előtt? Miképp vált a világ egyik legfontosabb nyersanyagává a kőolaj?

A világunk elképzelhetetlen kőolaj nélkül, nincs olyan termék, amely ne tartalmazna kőolajszármazékot, legyen az űrhajó vagy ételfesték. Az egész sztori a lámpákkal és a bálnákkal kezdődött.

Petróleumlámpa. A bele való olaj miatt tört ki az első olajláz
Petróleumlámpa. A bele való olaj miatt tört ki az első olajláz
Forrás: Wikipedia, Audrius Meskauskas

Az ipari forradalom hajtóereje a szén volt. Szén biztosította az energiát a vasút működéséhez, szén kellett a gőzhajókhoz, szén fűtötte a városokat, sőt szénből állították elő a világításra használt városi gázt is.

A bálnaolajat váltotta fel

A XIX. század első felében azonban szükség lett olajra is, ugyanis a világítást sok esetben olajlámpásokkal oldották meg. Nemcsak az otthonokban, hanem a közvilágításnál is, már amennyiben volt. A Lánchídon eredetileg olajlámpások voltak, később kezdték csak használni a városi gázt a világításánál.

A lámpaolaj egyik legfőbb forrása azonban nem a föld mélye volt, hanem a tenger, nevezetesen a bálnák. Bálnavadász hajók százai, ha nem ezrei járták a tengereket, vadászták ezeket a hatalmas emlősöket, hogy a belőlük kinyert bálnaolajjal világítsanak az európai és észak-amerikai otthonokban.

Természetesen ismertek más olajokat is, növényi eredetűeket, és olyat, amelyet a föld mélye adott. Sok helyen voltak kőolaj források, vagy kisebb kutak, ahonnan korlátozott mértékben kőolajat nyertek, már az ókortól kezdve. Az így felszínre hozott, igen kis mennyiségű kőolajat az orvoslásban vagy a harcászatban használták, az ókori egyiptomiak a mumifikálásnál alkalmazták, a görögök a görögtűzhöz. Használták vallási célra – örökké égő szent lángok táplálására – vagy egyszerűen szigetelésre, hiszen a bitumenes bevonat nem engedte át a vizet.

A kőolaj harci felhasználása is megszokott volt, egyes tanulmányok szerint a mongolok is alkalmazták a XIII. századi európai hadjárataikban, így a muhi csatában is lőtték a magyar csapatokat olajba mártott végű, égő nyilakkal.

A kőolaj azonban ritka anyag volt, a Japántól Európáig sok helyen megtalálható természetes és kezdetleges kutak nagyon kevés, napi pár liter kőolajat adtak, azaz nagy mennyiségben nem lehetett felhasználni a kincsüket.

Olajmező Pennsylvaniában 1862-ben
Olajmező Pennsylvaniában 1862-ben
Forrás: Wikipedia

A kőolaj ipari felhasználása az 1850-es években indult el, amikor is 1859-ben Pennsylvaniában kifúrták az első modern olajkutat. Az első modern olajbányász Edwin L. Drake vonatkísérő, valamint William A. Smith kovácsmester volt, akik egy helyi bankár, James Townsend alkalmazásában álltak, és kifejezetten olajat kerestek. Az általuk kifúrt kút volt az első, amely valóban nagy mennyiségű, napi sok száz liternyi, vagy ahogy ezt az anyagot mérik, napi 20-25 hordó olajat adott.

A whiskys hordó lett a termelés mértékegysége

Az egy hordó olaj valódi mértékegység, amelynek eredete szintén ide, az első nagyobb hozamú kúthoz kötődik, mivel hirtelenjében nem tudták miben tárolni a feltörő olajat, whiskys hordókat használtak és azokban szállították el azt. A mai napig ez adja az alapját az olajtermelés mértékegységének, mert az akkori hordó mérete 42 gallon, azaz 159 liter volt, ezért a máig a kitermelt mennyiséget sokszor „hordóban” mérik.

Akkor jó üzlet volt az olajtermelés, az olaj ára viszonylag magas volt, hordónként 20 dollár. Persze ez „olajlázat” indított el, nagyon sokan akartak beszállni a könnyű üzletbe, hiszen ezen az első modern olajmezőn nem kellett mélyre fúrni. A kínálat megnövekedett, az olaj ára leesett, a kitermelő cégek jó része csődbe ment. A csődhullámon egy ember gazdagodott meg, John D. Rockefeller clevelandi vegyeskereskedő, aki ekkor fektetett hatalmas összegeket az olajiparba és a későbbi fellendülésből hihetetlen vagyonra tett szert.

Az 1880-as évekig az USA uralta a világ olajpiacát és később is meghatározó maradt. Természetesen alakultak más cégek, nemcsak a kitermelésre, hanem a szállításra, például egy londoni tengerikagyló kereskedő, Marcus Samuel tankhajót épített (az általa alapított Shell vállalat, a mai Shell jelképe ezért a kagyló, hiszen az angolul „shell”), és így szállította az olajat más országokba. Az angol vállalatok inkább a Közel-keleti olajkitermelésben voltak érdekeltek, hiszen már az 1860-as években felfedezték a mezopotámiai olajmezőket és megindult az ottani kitermelés.

De mire is használták ekkor a kőolajat? A bálnaolajat váltotta ki a lámpákban. Hatalmas üzlet volt ez is, főleg az olyan fogásokkal, miszerint Kínában az amerikai cégek nagyon olcsón, sőt ingyen osztogattak olajlámpásokat, amibe azután az olajat ők adták el.

Olaj feltörése Irakban 1932-ben
Olaj feltörése Irakban 1932-ben Forrás: Wikipedia, G. Eric and Edith Matson

Ugyan a kőolajat eredetileg lámpaolajba használták, de 1886-ban minden megváltozott. Egy német feltaláló megalkotott egy olyan szerkezetet, amelyet belső égésű motor mozgatott. E feltaláló, Karl Benz felesége, Bertha Benz pedig egy vélhetően még jelentősebb dolgot talált fel, magát az autózást. Ugyan a jármű már két éve kész volt, de nagy érdeklődést nem váltott ki, ott porosodott a fészerben. Ám Bertha Benz egy napon, 1888. augusztus 5-én arra gondolt, hogy meglátogatja édesanyját, aki a lakhelyétől, Mannheimtől kicsit több, mint 100 kilométerre lakott. Felült hát a fura automobilra, felültette oda két gyermekét, és elindult a világ első autós utazására.  

Puskás Tivadar még csődbe ment a kőolajtermeléssel

Az automobil ligroinnal, egy, a benzinhez hasonló folyadékkal működött, ami szintén kőolajolajszármazék, és a gyógyászatban használták. Az automobilban induláskor csak négy és fél liter üzemanyag volt, ezért meg kellett állni tankolni. Egy gyógyszertárban, nevezetesen Wieslochban történt az eset, ami így a világ első „benzinkútja” lett.

A jármű, ami mindent megváltoztatott, a Benz Patent-Motorwagen Nr. 3, amit Bertha Benz használt az utazásához
A jármű, ami mindent megváltoztatott, a Benz Patent-Motorwagen Nr. 3, amit Bertha Benz használt az utazásához
Forrás: Wikipedia

Az autók hihetetlenül gyorsan terjedni kezdtek, és e szerkezeteknek üzemanyagra volt szükségük. A világban éles verseny alakult ki az olaj, illetve a lelőhelyek iránt, amiben a különböző hatalmak minden módszert bevetettek, s jól mutatja ezt a British Petrol megalakulásának előzménye.

A XIX. század végén egyes iraki olajmezők koncesszióját egy William D’Arcy nevű befektető szerezte meg. Első koncessziójával jó üzletet csinált, hiszen azt a Burmah Oil Company 900 000 fontért vette meg. Ám ez az úr rendelkezett további koncessziókkal, aminek megszerzéséért a franciák, a cári Oroszország, Rockefeller és a britek is érdeklődtek, sőt a briteknek ez kiemelten fontos volt.

A Brit Admiralitás ugyanis már ekkor is az olajban látta a jövő üzemanyagát a flottája számára, de Angliában nem volt olajmező. Ezért 1904-ben a brit admiralitás egy ügynöke, Sidney Reilly katolikus papnak öltözött, és így fért az éppen Franciaországban tárgyaló D’Arcy közelébe, azzal az indokkal, hogy jótékonysági szervezeteknek gyűjt.

Miután így találkoztak, a franciák orra előtt, Dél-Franciaországban a Rothschildok jachtján meggyőzte D’Arcy-t, hogy inkább az angoloknak adja el a kérdéses koncessziókat. Az így megszerzett koncessziók adták a későbbi British Petrol cég alapját.

Sokszor a véletlenek is segítették az olajkutatást, 1908-ban D’Arcy sürgönyt küldött a Perzsiában dolgozó egyik mérnökének, hogy állítsa le az épp folyó kutatást, mert elfogyott az erre szánt pénz. A mérnök, George B. Reynolds azonban késve kapta meg a táviratot, és épp e késlekedés alatt találtak olajat.

Az első év, amikor már több olajszármazékot értékesítettek üzemanyagként, mint lámpaolajként, 1910-volt, az I. világháborúban pedig már meghatározó volt a kőolaj alapú üzemanyag szállítása és hozzáférhetőségé. Az igazi felfutás a motorizáció terjedésével párhuzamosan történt. Az 1930-as években már napi 5 millió hordó körüli volt a világ kőolaj termelése, a II. világháborúban pedig a kőolajmezők birtoklása már stratégiai céllá vált.

Az első benzinkútnál, azaz a Wiesloch-i patikánál felállított emlékmű
Az első benzinkútnál, azaz a Wiesloch-i patikánál felállított emlékmű
Forrás: Wikipedia, 4028mdk09

A világ számos helyén találtak azóta kőolajat, a Föld mai országainak a felében zajlik valamiféle olajtermelés, így Magyarországon is. A magyar kőolajtermelés is már jó korán, a XIX. században megindult, az egyik úttörője a telefonhírmondó révén közismert Puskás Tivadar volt, aki ugyan talált némi olajat, de ez a vállalkozása csődbe ment.

A kőolajlelőhelyek nagyobb volumenű kutatása 1893-ban indult meg, és néhány kis hozamú kutat találtak északkelet Magyarországon, a Muraközben és Horvátországban. Különleges olajlelőhelyre bukkantak Erdélyben, Derna-Tatroson, itt ugyanis természetes aszfaltot találtak, ennek a bányászata 1899-ben nyílt meg. Ezt az aszfaltot nem üzemanyagként, hanem útburkoló anyagként hasznosították.

Az olajlelőhelyek feltárásában jelentős fordulatot Eötvös Lóránd torziós ingája hozott, amely a Föld gravitációs mezejében bekövetkező apró változásokat is kimutatta, és ezzel lehetett következtetni a mélyen lévő kőzetek összetételére. Az Eötvös ingát világszerte használni is kezdték a kőolajkutatásban.

1914-ben ezzel az eszközzel sikerült feltárni az első jelentősebb hazai olajlelőhelyet Egbellnél, a mai Szlovákia területén, illetve 1918-ban a Dráva és a Száva között is sikeres feltárásokat végeztek.

Az I. világháború után új kőolajlelőhelyeket kellett itthon keresni, hiszen az addigi területek jó része a trianoni határokon kívül került. Az 1920-as években az Anglo-Persian Oil Co. kapott koncessziót kutatásra, de 1927-ig nem sikerült olajat találnia, ezért a cég feladta a próbálkozásokat.

Erdélyi, mezősámsondi olajkút 1913-ban
Erdélyi, mezősámsondi olajkút 1913-ban Forrás: Fortepan, képszám UWM Libraries, szerző, Frederick Gardner Clapp

Az eredményes kutatásra azonban nem sokat kellett várni, az amerikai-brit tőkével létrejött Eurogasco vállat az 1930-as években Zala megyében kutatott, és itt 1937-ben Budafapusztán, majd Lispében sikerült olajat találni.

Az első sikeres zempléni fúrás emlékműve
Az első sikeres zempléni fúrás emlékműve
Forrás: Wikipedia, VargaA

E kutak kiaknázására jött létre 1938-ban a Magyar-Amerikai Olajipar Rt, amiben 90 százalékos tulajdonos volt a Standard Oil Co. of New Jersey. A termelés jelentősen megnőtt, 1941-től a magyar összkitermelés elérte a 838 ezer tonnát, ami nemcsak a teljes magyar igényeket fedezte, de Németországba is szállítottak kőolajat.

További hírek