A legnagyobb repülőgépek nem utasokat szállítanak. A speciális feladatokra kifejlesztett óriások általában teherszállítók.
Az első igazi nagy óriás repülőgép mindenképp a Hughes H-4 Herkules vagy a „Fa liba” volt. Howard Hughes, az öntörvényű milliárdos a II. világháború alatt az USA kormányának támogatásával kezdte kifejleszteni az óriás repülő csónakját, amelynek az volt a célja, hogy egyszerre nagyon sok árut vagy 750 (!) katonát reptessen át az óceánon.
Herkules, a „Fa liba” a vízről szállt fel, igaz csak egyszer
A tervet 1943-ban jelentette be Hughes, amikor még úgy tűnt, Japánt csak hosszú szárazföldi harc árán sikerül majd legyőzni. A repülőgépet ráadásul úgy tervezte meg, hogy a motorokon kívül stratégiai anyagokat nem használtak, a törzs és a szárny nagy része fából, illetve egy speciális anyagból, Duramoid-ból készült, ami farostlemez és epoxi gyanta keverékéből állt.
A repülőgép hossza 66,65 méter volt, szárnyának fesztávja 97,54 méter, és az egész repülő – a függőleges vezérsíkkal együtt – 24,18 méter magasra nyúlt. Azaz a repülőgép magasabb volt, mint a kor standard utas/teherszállító repülőgépe, a Douglas C3 teljes hossza! A H-4 fesztávja 17 és fél méterrel haladta meg az előző cikkünkben bemutatott Airbus A380-ast, és hosszúságban alig 7 méterrel maradt el mögötte.
Az iszonyatosan nagy repülő csónak – ugyanis a repülőgép a vízről szállt fel – mozgatásáról 8 darab, egyenként 3075 lóerős motor gondoskodott.
A gép azonban nem készült el a háború végéig. A fejlesztés alatt álló H-4-gyel az eredeti elképzelések szerint 1947. november 2-án még csak a víz felszínén hajtottak volna végre próbákat, de a pilótaülésben ülő milliárdos Howard Hughes a magasba emelte a repülőgépet. Igaz mindössze alig 2 kilométert tett meg, és egy percig volt a levegőben, de mégis csak repült. A gépet ezután félreállították, soha többet nem emelkedett a levegőbe, a fejlesztést is leállították. Egyes vélemények szerint nem is tudott volna nagyobb távokat megtenni. Az 1947. november 2-i repülésnél ugyanis a gép nem emelkedett 25 méternél magasabbra, azaz lehet, hogy egy érdekes fizikai jelenség, a párnahatás tartotta a levegőben, és nem tisztán a szárnyak felhajtó ereje, (a párnahatást egy nagyon fura szerkezetek, a víz felett sikló ekranoplanok használják ki), így valódi repülőgépként nem vált volna be.
A legnagyobb szovjet óriás űrrepülőt vitt – volna – a hátán
A II. világháború után az angoloknak is volt egy óriásgép tervük, a szintén prototípus fázisban maradt Bristol Brabazon, de a hatalmas, 54 méteres gép mindössze 50 utast szállított volna, igencsak lassan, így nem került sorozatgyártásra.
A szállítógépeknél és a bombázóknál a II. világháború után hatalmas fejlődést eredményezett a hidegháború. Mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió egyre másra mutatta be az egyre nagyobb bombázóit, illetve szállítógépeit. A B-47-es, a B-36-os vagy a 70 éve bemutatott, de manapság is szolgálatban álló B-52-es vagy a szuperszonikus B-1-es amerikai bombázókra a szovjetek a Tu-95-tel, illetve a Tu 160-as repülőgépekkel feleltek. Ugyancsak nagyot nőttek a szállítógépek, az amerikai C-5 Galaxy vagy az Antonov 124 szállító repülőgépek 120, illetve 150 tonna árut tudnak a gyomrukba venni.
A legnagyobb szállítógép azonban még ezeknél is hatalmasabb, az Antonov 225 Mrija. A gépet eredetileg a szovjet űrsiklók szállítására fejlesztették ki és 1989-re lett kész.
Azonban a Szovjetunió nem sokkal későbbi összeomlásával a szovjet űrsikló program is eltűnt a süllyesztőben – az egyetlen valaha repült orosz űrsiklóra, a Buran-ra ráomlott a karbantartás nélkül hagyott hangárépület – és ott maradt a hatalmas repülőgép, évekig kihasználatlanul.
Nincs más repülő szerkezet, amely 250 tonnát tudna elszállítani, a 43 méter hosszú, 4,6 méter magas és 6,4 méter széles teherterében. Maga a gép 84 méter hosszú és a fesztávja 88,4 méter. Ez ma a leghosszabb repülőgép, de a fesztávja még így is alatta marad a Hughes H-4-nek. A gépet hat gázturbinás sugárhajtómű mozgatja, amelyeknek össz-tolóereje 1377 kN.
Annak ellenére, hogy a gép belseje hatalmas, az orosz űrsikló nem fért volna bele, ezért azt a hátán szállította volna. (Az amerikai űrsiklókat egy módosított B-747-es szállította, szintén a hátán).
A gép az 1990-es években több repülőshow-n bemutatkozott, majd évekig állt. Végül az ukrán Antonov vállalat nyugati befektetőkkel 2001-re újra repülőképes állapotba hozta, és a cég a nemzetközi kereskedelem szolgálatába állította, azaz Mrija kibérelhető teherszállító, igaz, egyedüli az egész világon, pár hete Budapesten is megfordult.
Belugák az Airbus légi „teherautói”
A hatalmas befogadóképességű repülők furcsa szerzetei a megnövelt törzs-átmérőjű repülőgépek. Ezek hagyományos, nem is túl nagy gépek, amelyek törzsátmérőjét jelentősen megnövelték, azért, hogy rakéta, vagy repülőgép alkatrészeket szállítsanak velük. Az Airbusnak komoly flottája van a fehér delfinek, a belugák fejére hajazó külsejű Airbus Beluga repülőgépekből, melyek a repülőgép alkatrészeket szállítják az egyik országban lévő gyárból a másikba, de hasonló a korábbi, még az 1960-as években kifejlesztett amerikai Super Guppy. E gépeknél nem a nehéz rakományok szállítása a cél, hanem a széles szállítmányoké, hiszen a Beluga raktérátmérője 7,1 méter, igaz csak 47 tonnát tud szállítani. A nagyobb, Beluga XL még ennél is szélesebb, 8,8 méter a törzsátmérője.
A jelenlegi legnagyobb fesztávolságú repülőgép – a Mrijához hasonlóan – szintén űrhajó szállítására készült, sőt nemcsak szállítására, hanem indítására is. Ez a kettős törzzsel rendelkező, 117 méteres fesztávval rendelkező Stratolaunch.
A hatalmas, hat hajtóműves gépcsodát a Scaled Composites fejlesztette ki, a Microsoft társalapítójának, Paul Allennek a megbízására, azzal a céllal, hogy a két törzs közé befüggesztett rakétákat, űrhajókat emeljen fel 11 kilométer magasra, és azok innen induljanak.
A repülőgép már kész, és tesztrepüléseket is végrehajtott, de a programnak komoly törést okozott a befektető, Paul Allen 2018-as halála. Még a tesztelések zajlanak, valódi rakéta vagy űrhajó nem indult a Starolaunch segítségével a világűrbe, 2020-ban nagy sebességű tesztjármű indításához használták.
A hatalmas szállítógépek piaca és feladatköre erősen korlátozott, hiszen a légi szállítás bonyolult és drága. Vannak azonban olyan terhek, amelyeket csak speciális, kifejezetten nagy repülőgépek tudnak szállítani. Az itt bemutatott gépek közül a Startolaunch-ot és a Mriját láthatjuk a levegőben, sőt a Mrija ugye Budapesten is megfordult, de a korát évtizedekkel megelőző, gigantikus Hughes H4-et már csak múzeumban tekinthetjük meg.
