A közelmúltban 89 évesen hunyt el az AIDS vírusát, a HIV-et felfedező Luc Montagnier francia tudós, aki 2008-ban Nobel-díjat is kapott eredményéért. Montagnier már a felfedezésig is jelentős tudományos pályát futott be, utána viszont több meglehetősen vitatható kijelentésével borzolta a közvéleményt és a tudományos világot. A tudas.hu olvasóival Nagy Károly virológus egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének volt vezetője segít megismertetni a most lezárt életpályát.
Az AIDS a múlt század nyolcvanas éveinek elején jelent meg a világon. Egy ideig azt sem tudták, mi okozza. Montagnier-t voltaképp korábbi szakmai tapasztalatai alapján kérték fel a kutatásba való bekapcsolódásra. Milyen tudományos előélete volt, hogy erre sor kerülhetett?
A France Soir nevű tekintélyes lap Montagnier halálára írt nekrológjában megjegyezte, hogy a világ egyik legjelentősebb virológusa távozott. Már korán érdekelni kezdte a tudomány, a házuk pincéjében berendezett laboratóriumában kémiai kísérleteket végzett, hidrogént fejlesztett és robbanóanyagokat állított elő. Később nagyapja vastagbélrákkal küzdött, ezért a biológia és az orvostudomány felé fordult a figyelme.
A párizsi Sorbonne Egyetemen virológiából végzett 1955-ben, majd 1960-ban orvosi diplomát is kapott. Három évvel később Glasgow-ban az egyetem akkor nyílt virológiai intézetében felfedezte, hogy a rákos sejtek agar táptalajon jól szaporíthatók. Ezzel első ízben laboratóriumban fenntarthatókká és tanulmányozhatókká váltak a burjánzó daganatos sejtek, ami nagy lendületet adott világszerte a rákkutatásnak. Később visszatért Párizsba, majd 1972-ben megalapította a Pasteur Intézeten belül a vírusonkológiai részleget, melyet több mint 25 évig vezetett. Ekkor kezdte a rákot okozó vírusokat, köztük az RNS örökítőanyagú retrovírusokat is vizsgálni. Az ilyen vírusok a reverz transzkriptáz enzim segítségével DNS-sé írják át RNS-ből álló genomjukat, amelyet aztán beillesztenek a megfertőzött gazdasejt DNS-ébe, és ott egyes esetekben rosszindulatú sejtszaporulatot idézhetnek elő. Legnagyobb érdeme, a szintén retrovírus HIV felfedezése azonban 1983-ban történt.
A nagy francia-amerikai versenyfutás
Állítólag Montagnier-t korábbi kutatásai miatt 1982-ben kérték fel, hogy vizsgálja meg, nem egy retrovírus okozza-e az egy évvel korábban feltűnt és akkor még meglehetősen titokzatos AIDS-et.
Az első emberi retrovírust, a humán T sejtes leukémia vírust, a HTLV-t 1980-ban fedezték fel Amerikában. Ez azért érdekes, mert kezdetben úgy vélték, hogy a HTLV-nek lehet köze az AIDS betegséghez.
Amikor 1983 januárjában egy AIDS-ben szenvedő 33 éves francia férfi nyirokcsomójából küldtek mintát Montagnier-nek, munkatársnőjével Francoise Barré-Sinoussival az elektronmikroszkópos felvételen egy retrovírus szerű képletet láttak, s a francia tudós zseniális módon rájött, hogy ez egy teljesen új vírus, sőt feltételezte, hogy ez lehet az AIDS kórokozója. Akkor azonban még az eredete után limfadenopátia-asszociált vírusnak, LAV-nak nevezték el. Sajnos azonban a későbbiekben a franciák képtelenek voltak a vírust tisztán előállítani, izolálni és sejtkultúrában fenntartani, elszaporítani a további vizsgálatokhoz.
Ekkor lépett a képbe az amerikai Robert Gallo, a korai AIDS kutatások másik nagy riválisa?
Montagnier az eredményét a Science folyóiratban közölte le, de egy évvel ezután a Gallo által vezetett amerikai laboratórium négy cikket publikált a Science hasábjain. Ebben azt állították, hogy függetlenül a franciáktól szintén felfedezték az AIDS kórokozóját, amit ők HTLV3-nak neveztek el, mivel ők izolálták a HTLV1 és HTLV2 vírust is, és úgy hitték, ez a vírus ugyanolyan lesz, mint az előzőek. Később persze kiderült, hogy ez nem így van, mert a HIV valóban retrovírus, de teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a HTLV. Viszont az amerikaiak képesek voltak a vírust nagy mennyiségben izolálni, sőt egy diagnosztikai tesztet is fejleszteni a kimutatására, amit szabadalmaztattak is.
Ez óriási lépés volt a betegség kimutatása szempontjából, amit még tetézett, hogy képesek voltak a vírus genetikai állományának szekvenálására, feltérképezésére is.
A franciák ekkor kijelentették, hogy az ő vírusuk és az amerikaiaké egy és azonos és megvádolták az amerikaiakat, hogy francia mintából dolgoztak. A tudományban szokásos módon a franciák ugyanis elküldték a mintáikat Amerikába, amiből ott már kimutatták a vírust. Gallóék egy darabig ezeket hűtőben tárolták és később már kicsit el is felejtették a minták eredetét. Emellett több beteg mintáit keverték össze és azokból izolálták a vírust, így viszont nem lehetett megállapítani a pontos eredetet. Mindenesetre az így végzett kísérletek eredményét közölték aztán le.
Amikor az amerikai és a francia elnök döntött a vírus felfedezéséről
Aki jól emlékszik ezekre az időkre, elég nagy vetélkedés kerekedett az elsőség jogáért…
Valóban méghozzá egészen államfői szintig jutott a dolog. Az amerikaiak rengeteg pénzt zsebeltek be a víruskimutatási teszt szabadalmából és ebből a franciák is szerettek volna részesülni. Végül Reagan elnök és Mitterand francia államfő ült le tárgyalni és 1987-ben meg is állapodtak, hogy mind a két fél részes a vírus felfedezésében és kimutatásában, a szabadalmi bevételeket pedig fele-fele arányban megosztották egymás között.
Úgy tudom, 1990-ben egy vizsgálat végül bebizonyította, hogy az amerikaiak tényleg francia mintákból dolgoztak, de Gallót felmentették a tudatos csalás vádja alól, sőt 2002-ben a két vetélytárs közös nyilatkozatot tett a HIV elleni védőoltásért folytatott harc felgyorsítása érdekében. Mindez azonban nem volt elég, hogy Stockholmban Gallo munkáját is Nobel-díjjal ismerjék el.
– A Nobel-díj bizottság 2008-ban Montagnier-nek és Barré-Sinoussinak adta a díj felét, a másik felét pedig a humán papilloma vírusnak a méhnyakrák előidézésében játszott szerepének felismeréséért a német Harald zur Hausennek ítélték, a díjat viszont legfeljebb hárman kaphatják meg. A bizottság egyik tagja akkor úgy nyilatkozott, lehetséges, hogy Gallo is kiérdemelte volna a díjat, de nekik mindig az elsőséget kell díjazni, márpedig ebben vitathatatlan volt a franciák szerepe.
Forrás: Wikidata
Mindamellett furcsának hat, hogy az AIDS és kórokozója nem ért meg egy teljes megosztott díjat, hiszen a kimutatási eljárásért és a genetikai feltérképezésért is lehetett volna díjat adni, a HPV pedig egy másik alkalommal került volna sorra.
Ebben olyannyira van valami, hogy sokan ugyanerre a következtetésre jutottak, ráadásul a betegséget is elsőként az USA-ban írták le és ebben már a Gallo vezette laboratóriumnak is nagy szerepe volt. Ráadásul Gallo Montagnier mellett már 1986-ban megkapta a Lasker-díjat (aztán még egyszer), amit sokan a Nobel-díj előszobájának neveznek. Maga Montagnier a stockholmi döntés hallatán nyilvánosan meghökkenésének adott hangot, mondván, Gallo is megérdemelte volna a díjat.
Mind a ketten személyesen is ismertük a két kutatót, hiszen a hajdani éves AIDS-világkongresszusok sztárjai voltak, ahol kutatóként, illetve tudományos újságíróként részt vettünk. Emberi vonásaik is meglehetősen eltérőek voltak. Gallo közvetlenebb, Montagnier tekintélyfitogtatóbb volt.
Igazi tudományos sztárok voltak, akik még az előadásukat sem tartották ugyanazon a napon, nehogy egyikük elvonja a figyelmet a másik elől. A média pedig itta a szavukat.
Mi volt a kapcsolatuk Magyarországgal?
Montagnier-t egyszer meghívtuk egy konferenciára, vissza is igazolta, de napokkal az esemény előtt valamilyen kifogással lemondta a részvételét. 1984-ben viszont elküldte egy munkatársát egy általunk rendezett szakmai eseményre és az illető hozott egy HIV fertőzöttből származó savómintát, ami kontrollmintaként segített abban, hogy elkezdhettük a magyarországi HIV-kimutatást. Gallo viszont 1986-ban a Budapesten tartott Rák Világkongresszuson vett részt, ahol velem együtt volt az AIDS szimpózium elnöke. Később Sopronban is járt. Akkor éppen Bécsben volt és sikerült átcsábítanunk egy szűkebb körű konferenciánkra a határ menti városba, de amikor a kilencvenes években az intézetében dolgoztam, többször is beszéltünk, sőt a könyvét dedikálta is nekem.
Fermentált papaja, mint Parkinson-kór gyógyszer és emlékező vízzel kimutatható AIDS
Montagnier egyik utolsó médiabeli felbukkanásakor a COVID vírusáról tett meglehetősen vitatható, mértékadó tudóstól szokatlan megállapításokat.
Ő a Nobel-díj elnyerése után felhagyott a hagyományos kutatással és létrehozta az AIDS Kutatás és Megelőzés Világalapítványt, afrikai országokban turnézott és különféle furcsa dolgokkal kezdett el foglalkozni. 2009-ben például kijelentette, hogy a DNS elektromágneses sugárzást bocsát ki és a bakteriális DNS-ek a fertőzés megszüntetése után is tovább folytatják a sugárzásukat. Ez arra volt visszavezethető, hogy szerinte az elektromágneses szerkezet hullámként bekerülhet egy sejtbe, ahol a sejt újra létrehozza a molekulát, vagyis a DNS „teleportálhat”. Emellett állította, hogy a víz „emlékszik” a DNS elektromágneses szerkezetére, akkor is, amikor az oldatot annyira felhígítják, hogy a molekula ténylegesen már nem lehet benne. Sőt kijelentette: azt, hogy a víz megőrzi a benne levő komponensek emlékét, fel lehet használni az AIDS és a Lyme-kór diagnózisához. Természetesen ezeket a homeopátiára hajazó állításokat semmilyen független laboratóriumban nem tudták megerősíteni. Ugyanez történt akkor is, amikor három évvel később kijelentette, az antibiotikumok elősegíthetik az autista gyerekek kezelését. Legutóbb pedig két éve úgy vélte, a COVID elleni védőoltások nem hatékonyak és hozzájárulhatnak az új variánsok kialakulásához.
A COVID eredetével kapcsolatban azt is mondta, a vírus egy HIV ellenes vakcina létrehozására tett kísérlet eredménye lehetett, vagyis laboratóriumban hozták létre.
Miközben a legalaposabb vizsgálatok sem tudták megerősíteni ezt a kellően semmiképpen nem megalapozott elméletét. Mint ahogy azt a teóriáját sem, hogy a fermentált papaya jó a Parkinson-kór ellen. Vagy, hogy az AIDS gyógyszerek nélkül, pusztán diétával is gyógyítható.
Érdekes, hogy akármilyen meredek állításokat is tett, más kutatók mindig megpróbálták ezeket – igaz sikertelenül – igazolni.
Montagnier kicsit felülről nézte az egész tudományt és nem egy szűk tudományterületre koncentrálta a figyelmét. Mondanivalójában, még ha megalapozatlanok is voltak, mindig volt valamilyen gondolat. Amikor például kritizálta a védőoltások technikai előállítását, mondván nem megfelelő a tisztításuk, néhány esetben – nem a COVID-vakcinák esetében – ki is derült ilyesmi. De ha valamilyen ötletéről bebizonyosodott, hogy helytelen, abbahagyta és más dolog kezdte érdekelni. Akárhogy is, legnagyobb felfedezésével mindenképp bevonult a tudomány történetébe, s a Nobel-díj utáni szereplései semmiképpen nem kisebbítik értékét.
