Hitler öngyilkossága előtt: tudom,hogy holnap milliók átkoznak majd

Fiatal alkotóművészek tavaszi tárlata Szentendrén
2022-04-28
A Műegyetem ad otthon az európai egyetemek találkozójának
2022-04-29
Show all

Hitler öngyilkossága előtt: tudom,hogy holnap milliók átkoznak majd

Bár az utolsó pillanatig egy párhuzamos valóságban élt, Adolf Hitler 1945. április végén már nagyon is reálisan látta a teljes összeomlás bekövetkeztét. Az ezeréves Harmadik Birodalom mindössze tizenkét esztendeig létezett, a Führer, az istenként tisztelt vezető pedig a hónap utolsó napján öngyilkosságba menekült a felelősségre vonás és az akasztófa elől.

Általános történészi vélemény, hogy Németország számára a II. világháborúban már 1943-ban elkezdődtek a teljes bukáshoz vezető események. A sztálingrádi csata és az azt követő szovjet győzelmek, párhuzamosan a szövetségesek szicíliai és normandiai partra szállásával és előrenyomulásával, mind a német hadsereget, mind a vezérkart megoldhatatlan feladatok elé állította. 1945 elején már mindenki látta a katasztrófát, egyedül Adolf Hitler nem volt hajlandó szembenézni a tényekkel. A Führer január 16-án a bombázások elől a birodalmi kancellária alá épített bunkerba menekült, ahol a harcok utolsó hónapjait töltve, a valóságról tudomást nem véve, még mindig a háború állásának megfordításáról és a Harmadik Birodalom világuralmáról szőtt terveket.

A Führer valóban teljesen elveszítette kapcsolatát a valósággal. Szellemi és fizikai állapota is rohamosan romlott, emésztési problémái és a Parkinson-kórnak tulajdonított kézremegés is súlyosbodott nála. A vezérkari értekezleteken nem létező hadosztályokat csoportosított át, és olyan utasításokat adott, amelyek végrehajthatósága köszönőviszonyban sem állt a valósággal. Meggyőződése volt, hogy a berlini csata a németek győzelmével fog végződni, és meg is fordítja a háború menetét. Hitler április 20-án, 56. születésnapján ment ki utoljára a felszínre, hogy a Hitlerjugend néhány tagjával találkozzon, és megszemlélje a kancellária környékének romjait.

Hitler április 20-án, 56. születésnapján ment ki utoljára a felszínre, hogy a Hitlerjugend néhány tagjával találkozzon, és megszemlélje a kancellária környékének romjait.

Ekkor már tisztában volt vele, hogy a szovjetek Berlin külvárosaiba érkeztek, de az utolsó pillanatig próbálta védekezésre, majd ellentámadásokra utasítani a várost védő csapatokat, amelyeknek azonban semmiféle lehetőségük vagy esélyük nem volt végrehajtani azokat. Április 27-én a rádiókapcsolat is megszűnt a bunker és a külvilág között. Hitler már csak a nyugati rádióállomások híreiből értesült arról, hogy kedvence, Himmler megpróbált békét kötni a szövetségesekkel, ahogyan arról is, hogy régi barátját, a fasiszta Olaszország egykori vezetőjét, Mussolinit kivégezték szeretőjével, Clara Petaccival együtt. Az előbbi hírre dühkitörései egyikével reagált, utóbbi azonban mélyen megrázta. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy április 29-én a Führerbunkerben feleségül vette szeretőjét, Eva Braunt, akiről a közvélemény gyakorlatilag nem is tudott. Az esküvő érthető okokból nem telt jó hangulatban, a szertartás után a Führert már ismét az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Hogy megbizonyosodjon a nála lévő ciánkapszulák hatásosságáról, az egyik hatását hűséges német juhászán próbálta ki. A kutya gyors kimúlása láttán kicsit megnyugodott, és visszatért dolgozni – bár akkor már gyakorlatilag semmilyen munkája nem maradt a képzelt csapatoknak küldött utasításokon kívül, amelyek már soha nem jutottak el sehova.

Április 30-án reggel Hitler arról kapott jelentést, hogy a kancelláriától alig fél kilométerre állomásozó szovjet csapatok előrenyomulását a német védelmi osztagok nem fogják tudni feltartóztatni. Még ő is tudta, hogy nincs tovább. Többször leszögezte régebben: élve nem fog az ellenség kezébe kerülni, de azt sem akarja, hogy a holttestét megkaparintsák. Mint mondogatta, megrémíti a tudat, hogy a hulláját Sztálin közszemlére teszi majd Moszkvában. Ezért jó előre utasítást adott szárnysegédjének, Otto Günsche SS-Sturmabannführernek, hogy halála után teljesen semmisítsék meg a holttestét.
Hitler és Eva Braun elköltötték utolsó ebédjüket, majd sorban elbúcsúztak a bunkerben mindenkitől, aki kitartott velük a végsőkig. Utolsó szavait Hans Baurhoz, magánpilótájához címezte, aki szerint azt mondta:

Ma befejezem. Tudom, hogy holnap már milliók fogják átkozni a nevem.

A Führer és felesége délután fél 3 körül visszavonultak szobájukba, ahonnan nagyjából egy óra múlva lövés hallatszódott. Elsőként Hitler komornyikja lépett be a helyiségbe, ahol a házaspárt már holtan találta. Míg Eva Braun ciánkapszulával, a Führer egy pisztollyal vetett véget életének egyes vallomások szerint azonban Hitler biztosra akart menni, és egy ciánkapszula szétharapása közben lőtte fejbe magát.

A diktátor végakaratának megfelelően a holttesteket a kancellária kertjébe vitték, ahol egy korábbi bombarobbanás vájta gödörbe helyezték, hogy elégessék azokat. A pokrócba tekert holttesteket az Erich Kempka, Hitler személyi sofőrje által nagy nehezen beszerzett mintegy 300 liternyi üzemanyaggal locsolták le. A testek órákig égtek, a szemtanúk szerint iszonyú bűzt árasztva magukból. A Harmadik Birodalom vezérét és feleségét végül ott temették el hevenyészett megoldással, ahol megsemmisítették maradványaikat.

Május 1-jén a Vörös Hadsereg elfoglalta a kancelláriát, s vele a Führerbunkert is. A holttestek elszenesedett maradványait kihantolták, majd alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá. Hitlert végül a fogazata alapján azonosították, az egyezést Hugo Blaschke, Hitler fogorvosa erősítette meg. A Führer testét végül csak ideiglenes temették el egy titkos helyre. 1970-ben exhumálták, majd végleg, ezúttal maradéktalanul elhamvasztották. Az évtizedek folyamán újra és újra felbukkantak összeesküvés-elméletek arról, hogy Hitler valójában túlélte Berlin ostromát, és elmenekült Németországból, a teóriákat azonban semmiféle bizonyíték nem támasztotta alá, így a hivatalos történetírás tényként kezeli, hogy a Führer 1945. április 30-án önkezével vetett véget életének.

Fotók: Bundesarchiv / U.S. Army

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close