Találkozott már bhutáni emberrel? Kevés rá az esély, hogy Magyarországon összefuthatunk valakivel, aki a Bruttó Nemzeti Boldogság földjéről érkezett. Nekem sikerült – Valcsicsák Zoltán, igaz, hogy magyar, de gyakran utazik ebbe a különleges országba, ahol a boldogság egyben a hosszútávú fejlődés fokmérője is.
Mindezt Valcsicsák Zoltántól, a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság elnökétől tudtam meg, aki több, mint tíz éve beleszeretett ebbe a kicsiny lélekszámú, Kína és India közé ékelt országba. Zoltán többször találkozott a bhutáni királlyal és jó barátja a volt miniszterelnöknek is.
Mikor járt itt először?
Immár 13 éve, hogy megismerkedtem ezzel a különleges, XXI. századi királysággal. Ma már csoportokat vezetek ott, itthon pedig a baráti társaság elnökeként előadásokat tartok, valamint kulturális és ismeretterjesztő programokat szervezek. A webshopunkban nemcsak a saját könyvem kapható, címe: – Álmomban Bhutánban ébredtem – hanem messzi földről érkező ipar- és képzőművészeti tárgyak is.
Mennyire fontos bevételi forrás arrafelé a turizmus?
Fontos, de nem céljuk a tömeges idegenforgalom mindenáron való növelése. Ezért is kell mindenkinek napi 100 dollár ún. Fenntartható Fejlődés Díjat (Sustainable Development Fee) fizetni azért, hogy ott tartózkodhasson. Ezen felül vannak az utazás költségei, attól függően, hogy milyen programot és milyen színvonalon szeretne.
Évente így is több tízezer turista érkezik ide, közülük 2022-ben csupán 47 volt magyar, ami nem véletlen, hiszen ide el is kell jutni, a repülőjegyek megdrágultak és az inflációval csak még drágább lett e különleges úti cél.
De ahhoz, hogy megszülethessen a Bruttó Nemzeti Boldogság – itt ezzel a mutatóval mérik a fejlődést – kell azért adóbevétel is…
Bhután, mint minden más ország, nemzetközi standardok alapján méri a GDP-t, de mellette bevezette az Össznemzeti Boldogság mérését is. Az előbb említett dollárösszeg helyett a Covid-járvány előtt 65 dollárt vett el adó gyanánt az állam, most ez az összeg magasabb, és közben belépett a részleges piaci gazdálkodás, már az is megoldható, hogy ne csak szervezett csoportok keretében utazhassunk az ország területére, és válogathassunk a szállások között.
Azaz egyéni turistaként is beléphetek az országba?
Ma már igen, de kötelező helyi túravezetőt fogadni, ami nem formalitás, hiszen sokszor életeket menthet egy ilyen vezető, mert ő tudja, hogy a hegyekben, az őserdőben hol leselkednek veszélyek az utazókra.
Honnan érkeznek legtöbben a Mennydörgő Sárkány földjére?
A határátlépők többsége a szomszédos Indiából jön, ők nem is igen tekintendők külföldinek, nem vonatkozott rájuk eddig semmiféle kötelező költési keret. Kicsit úgy járnak át ide, mint amikor évtizedekkel ezelőtt mi tettünk kirándulásokat Jugoszláviába, jól felpakolva ennivalóval, és az apartmanokban való főzögetéssel megoldva a család napi étkezését. Ez most változhat, mivel Bhután már rájuk is kivet napidíjat, habár jóval kevesebbet
Bhután különleges úti cél, gondolom, azok utaznak ide Európából és Amerikából, akik már mindenütt jártak…
Valóban, a külföldi turisták többsége azok közül kerül ki, akik tapasztalt utazók, már a világ számos országában jártak, és most valami különlegesre vágynak. A magyarok között szintén akad ilyen jónéhány, de olyan is, aki 15 évig készült arra, hogy ide végre eljusson. Aki Bhutánba készül, feltétlenül tájékozódjon előtte a helyi viszonyokról, viselkedési szabályokról, praktikus tudnivalókról, bár erről a szervezők minden esetben előzetes tájékoztatást adnak.
Amióta Ön a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság elnöke, egyre többet hallunk erről a különleges vidékről, ahol 850 ezer ember él, akik húszféle nyelven beszélnek. Legutóbb például megünnepelték Budapesten a Holdújévet is.
Igen, a 60 éves holdnaptár-ciklus szerint február 11-én léptünk a Sárkány évébe. Ekkor kezdődik a holdújév, a Loszár, amelyet immár hagyományosan, a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság is minden évben megünnepel Budapesten. Az Andrássy úti MagNet házban volt filmvetítés, valamint beszélgetés Zurbó Dorottya dokumentumfilm készítővel, akinek új filmje, A boldogság ügynöke, a januári világhírű Sundance Filmfesztiválon debütált. Tombola, kirakodó vásár, jótékonysági aukció is várta az érdeklődőket
Ez a kicsiny ország sok évszázadig szinte zárva volt a turisták elől, ám a XXI. század „kinyitotta”. Kérdés, mennyire akarnak ma az ott élők nyitni, akik a kecsegtető profitajánlatok ellenére is szeretnék megőrizni életformájukat?
Nos, úgy tűnik, mindkét szándék észlelhető, mert már több luxusszállodát avattak, amelyek őrzik a bhutáni stílust és az ősi hagyományokra épülnek.
Milyen az ötcsillagos kényelem a rizsföldeken?
Mindenekelőtt slow, azaz illeszkedik a lassú turizmus szlogenjéhez, amely az egész országot jellemzi.
Ne siess, ne aggódj – olvasható egy kézzel festett útszéli táblán Punakha, egy trópusi árnyalatú völgy felé vezető úton. A Punakha dzong, egy fehérre meszelt kolostor-erőd, amely két folyó közé ékelődik, és a királyság egyik legrégebbi és legszebb épülete.
A közelmúltban luxus szálloda is nyílt itt. Hogy illeszkedik mindez az ország filozófiájához, a természet szeretetéhez? Egy valaha elzárt országban vagyunk, amelynek fele nemzeti park, de ahová betört a civilizáció. Itt bizonyára még nagyobb hangsúlyt kap a fenntarthatóság.
Nem véletlen hívják a naponta fizetendő turista adót fenntarthatósági díjnak. A befolyt összeget a megfelelő erdőgazdálkodásra, a természet megóvására, vagy a turisztikai infrastruktúra fenntartására költik. Az egyszer használatos műanyagok használatát igyekeznek háttérbe szorítani, és szinte minden konyhai alapanyagot helyben szereznek be. A szállodák és a turizmus célja egyben a helyi közösség felemelése is: a szállodákban a személyzet sok esetben a környékbeli falvakból érkezik. Legtöbbjük itt kap kiképzést ahhoz, hogy vendéglátóipari karrierjének első lépéseit megtegye.
Milyen az itteni lakosok hétköznapi élete?
Az ország államformája ma is alkotmányos királyság, ahol maga a király vezette be 2008-ban a demokráciát. Az oktatás többnyire angolul folyik. Csak 1999 óta létezik televízió és internet, de majd mindenkinek van okostelefonja. A mozikban csupán helyi gyártású filmeket vetítenek, – némelyik sikere már túllépett a határokon – de az internetről bármilyen film letölthető. Az egészségügyi ellátás és a közoktatás ingyenes. A Bruttó Nemzeti Boldogság – GNH – összetett fogalom, mind elviekben, mind a gyakorlatban. Beletartozik az oktatás, az egészségügy, a természeti környezet, illetve az azzal való bánásmód, a hatékony kormányzás, az időbeosztás, a kulturális sokszínűség, a közösségi élet, a lelki egyensúly és az életszínvonal.
A világ egyik legveszélyesebb repülőtere található Paroban, ahogy egy pilótától hallottam.
Igen, nem könnyű itt leszállni, a pilótáknak a szemükre kell hagyatkozni, hogy a 2200 méter magasan lévő völgyben megtalálják a rövid leszállópályát. De a szerencsés turista a nemzetközi repülőtér épületében sétálva úgy érezheti magát, mintha a bhutáni művészet és építészet emlékmű együttesébe lépett volna be. A király 60 művészt bízott meg, hogy az ország legnagyobb galériájává és kiállítóterévé alakítsák a repteret. Egy 17. századi dzong (kolostor-erőd) másolata körül forog a csomagkiadó.
Melyek a legkülönlegesebb látnivalók?
Paróban a Bhután Nemzeti Múzeum a közelmúltban nyílt meg, miután kilenc évig restaurálták a 17. századi épületet, és bővítették annak kiállítási anyagát.
A hétemeletes őrtorony kőből készült folyosóinak és kanyargós lépcsőházainak mindegyike olyan multimédiás kiállításokhoz vezetett, amelyek az ország hagyományos viseletétől a modern monarchiáig mindent lefednek.
Azt olvastam valahol, hogy enyhült az a szabály, miszerint csak idegenvezetővel és sofőrrel lehet közlekedni a külföldieknek.
Thimphu és Paro, a két nagyobb városon kívüli terület felfedezéséhez, túrázáshoz továbbra is helyi guide-ra van szükség. Az utazók a helyszínen is fogadhatnak idegenvezetőt például egy szálloda közvetítésével – bár természetesen az utazásszervezőn keresztül történő előzetes foglalás is működik.
Bhutánt Ázsia Svájcának is nevezik. Vajon miért?
Talán a magas hegyek, a viszonylagosan magas életszínvonal, a jó közbiztonság és amiatt, hogy Bhután területileg akkora, mint Svájc. Az égbeszökő hegyek, a nemzeti parkok, a védett, őshonos állatfajok, a gyógynövénykertek, kolostorok, erődök, az imakerekek, imamalmok, Buddha szobrok együttese páratlan. Ráadásul a közeli országokhoz – mint például India vagy Nepál – képest biztonságosabb, nyugodtabb és tisztább vidék ez, és az életszínvonal is magasabb. Szeretnének hamarosan teljesen átállni a biogazdálkodásra.
Mit kell tudnunk a királyról?
A királyságot az 1980-ban született Dzsigme Khesar Namgyel Wangchuck vezeti, aki iskoláit az Egyesült Államokban és Oxfordban végezte, mint minden koronaherceg. 28 éves volt, amikor megkoronázták. Felesége az esküvő idején 21 éves volt, szintén helyi nemesi családból származik, a Druk Air nemzeti légitársaság egyik pilótájának a lánya. Az ifjú királyi pár hazájában és külföldön egyaránt népszerű, – társasági magazinokban is gyakran szerepelnek – Japánban és Thaiföldön tett látogatásuk nyomán több ezer turista érkezett ezekből az országokból Bhutánba. A király kerékpározni és focizni is szeret.
Az ország új szlogenje: higgy Bhutánban. Mit takar ez?
A legutóbbi időkig az volt az ország hivatalos turisztikai szlogenje, hogy A boldogság helyhez kötött, vagy eredetiben: Happiness is a place. Bevallom, én ezt jobban kedveltem, mint a mostanit. Most az új szlogen: Bhutan Believe, amit nehéz egyértelműen lefordítani. Hivatalosan a magyarázatok ezek: Higgyünk magunkban. Higgy és higgyünk az értékeinkben. Higgy a természetben. Higgy egy igazságos és harmonikus társadalomban, oly módon, amely egyedülállóan bhutáni.
Ez a hely a Himalája védfalai között található, hegyektől körülvéve, veszélyesen megközelíthető reptérrel, de termő folyóvölgyek biztonságában. Felvilágosult uralkodók és buddhista lámák keze alatt virágzik, távol a modern világ zajától. A domináns életforma mai napig egyfajta archaikus falusi, a nem beállított fotókon népviseletbe öltözött lurkók játszadoznak. Híres a helyiek vendégszeretete.
Találkozott ott magyarokkal?
Nincs olyan ország, ahol ne élnének vagy éltek volna magyarok. Köztük van Darabant András, aki évekig dolgozott ott, mint erdőmérnök, munkája elsősorban Bumthang megyéhez kötötte, beszéli is az ottani nyelvet. Darabant András Bécsben szeretett bele az országba, és amikor megérkezett a parói reptérre, egy helyi népviseletbe öltözött osztrák optikus fogadta. Aki nagyon örült, hogy végre németül beszélhet valakivel – az Osztrák-Magyar Monarchiáról…
Úgy hallottam, az ottani gulyásleves is nagyon finom…
Azt nem is említem, hogy első utamon 2011-ben, bementem egy helyi étterembe és az első étel, amit megláttam az étlapon a gulyásleves volt. Meghökkenve megrendeltem és elégedetten elfogyasztottam. Kérdésemre a tulajdonos fiatalember elmondta, hogy a receptet egy magyar családtól kapták. Mikor hazajöttem és barátaimnak elmeséltem ezt a fura történetet, az egyikük közölte, hogy ez az ő receptje és ő adta diplomataként Horvátországban a bhutáni családnak. A kör bezárult, ilyen kicsi a világ…
