Már nemcsak Budapesten, több vidéki városban is előfordulhat, hogy három, különböző márkájú, otthagyott villanyroller akadályozza a gyalogos közlekedést. De most nem arról lesz szó, hogy az emberek trehányak, és mindenhol otthagyják a mikromobilitás 21. századi címerállatát. Hanem arról, hogy ezek egy fontos tulajdonságukban is fájóan különbözőek.
Nem egyforma, nem csereszabatos az akkucsomagjuk. Az autóké pedig nem is cserélhető könnyen.
Forrás: Wikimedia
A villany- és a benzinmotoros autók 1890 és 1910 között együtt szerepeltek az autókatalógusokban, és a benzines autók a texasi olaj, valamint a Ford T modell olcsósága miatt kerültek a fősodorba, és ott is maradtak 120 évig – már ha 2030-ra a villany lesz a fősodor.
Szabványosítani kellene az akkucsomagokat is
A cserélhető akkucsomag mint gyors töltési lehetőség olyan elemi megoldás, mint a kör alakú kerék: el lehetne adni olyan autót, amelynek nem kör alakú a kereke? Nyilván nem. Ehhez képest a villanyautó előtt nagy és fényes jövő állhatna, ha 5-10 perc alatt tele lehetne „tankolni”, mint a benzines (és a dízel-) autókat. Ez (és a kiépült cserehálózat) megoldaná az elterjedés másik fő akadályát is: a kis hatótávolságot. Nem mellesleg a közúti közlekedés energiaigényét nem a teljes elektromos hálózatra lehetne átterhelni, hanem a célszerűen az erőművek közelébe telepített akkucsomag-töltő központokra.
Ahogy a különböző oktánszámú benzineket, az akkucsomagokat is lehetne szabványosítani.
A piaci verseny egy része átkerülhetne az akkucsomagok területére: kis, közepes, nagy teljesítményű csomagok (a la 95, 98, 100+ oktános benzin…) kerülhetnének forgalomba. Elemi megoldás: Angliában a 20. század elején már működött olyan tejeskocsi-hálózat, amely cserélhető akkucsomagos elektromos autókat alkalmazott. Közismert, hogy a kereskedelmi szállítás úgynevezett „last mile” (utolsó mérföld) szakaszát a kiskereskedelmi elosztó raktárak és az árusítóhelyek között elektromos autókkal lehet megoldani a legalacsonyabb légszennyezés mellett. Működő példák hosszú sorát lehet találni Magyarországon is: csak figyelni kell az utcán az e-furgonokat. Sajnos, ezek most nem cserélhető akkucsomagosak. A Kínában (Sanghajban, Pekingben, Szencsenben) már működő önvezetőtaxi-hálózat cserélhető akkucsomagos járműveket alkalmaz. Az már csak hab a tortán, hogy csereműhelyeik teljesen robotizáltak.
Forrás: byd.com
Cserélhetőség kontra piaci verseny
Kínában talán egyszerűbb a szabványosítás egyrészt a magasabb darabszámok, másrészt az irányítás sajátos rendszere miatt. De nem győzzük hangsúlyozni: ha a háromféle benzinben anno meg lehetett állapodni (és az adalékanyagokban versenyezni), akkor érthetetlen, hogy az akkucsomagok terén miért nem látszik semmilyen törekvés a megoldásra. Az elektromos autók piaci sikere egyébként az akkucsomagok ellen hat: minél sikeresebb egy-egy márka, minél több kerül a termékéből a vásárlókhoz, annál kisebb a gyártó motivációja a többi gyártóval való együttműködésre: az autói átalakítására az egységes akkucsomagok befogadásához.
Ez ugyanis egy hátrány. Pontosan ugyanaz a probléma, mint a mobiltelefonoknál: az akku cserélhetőségéhez nagyobb hely, nagyobb súly, több alkatrész szükséges, amely növeli az autó gyártási költségeit, nem is kicsit, műszaki becslés szerint akár 10 százalékkal is. Egyébként ezért, és a vékonyságért zajló, teljesen fölösleges verseny miatt szoktak le a telefongyártók a cserélhető akkuról, és fognak talán visszaszokni az EU irányelveit követve, ahogy az USB-C csatlakozóval tették.
A Tesla újra felfedezte az alvázat
Nem szokták emlegetni, de a Tesla újra felfedezte az alvázat: egy szinte önálló szerkezeti egységet, amelyhez a futómű csatlakozik, és amely a motort – és az akkumulátorokat tartja, alacsonyra helyezve az autó súlypontját. A cég a zárt, szekrényes kialakítással néhány éve felhagyott, de az akkucsomag hely nem változott. Ezt az alapvető teherhordó részt kellene meglehetősen súlyosan átdolgozni ahhoz, hogy a célszerűen alulról beleemelhető, cserélhető akkucsomagot befogadja. Címképünkön az S modell belseje és az akkucsomag, Forrás: Flickr)
Forrás: InsideEVs
Ha az elektromosautó-gyártók valóban a vásárlók igényeire figyelnek, akkor el kellene kezdeniük foglalkozni egymással: kidolgozhatnák az akkucsomag szabványokat. Ezzel büszkélkedhetnének is: hogy lám, mennyire figyelnek a vásárlókra és a fenntarthatóságra. Végezetül pedig leszögezzük: pontosan ugyanezek vonatkoznak a villanyroller-gyártókra, feladatuk azért nehezebb, mert a cégek konszolidációja még nem annyira előrehaladott, mint az autóiparban: több szereplőnek kellene egyetértésre jutnia – kisebb volumenű előnyök érdekében.
