Siker és kudarc, elsőre egyértelműnek tűnő, igazából azonban nehezebben megragadható, összetett fogalmak. Mi is a siker? A magánélet boldogsága vagy a szakmai kiválóság? A kortársak elismerése, ami később esetleg talminak bizonyul, vagy az, amikor az utókor – felismerve egy-egy életút nagyszerűségét – tisztelettel adózik holtában valakinek? S vajon predesztinálja egy apa sikere a fiúét is? Utóbbi kérdésre adható talán legkönnyebben a válasz: korántsem.
Az egy vagy két generáció alatt bekövetkező hanyatlás hálás témája az irodalomnak is, gondoljunk csak Thomas Mann zseniális munkájára, a Buddenbrook házra, amely egy lübecki patrícius család romlásának krónikája. Ezúttal azonban nem irodalmi, hanem történeti példákon keresztül igyekszünk szemléltetni e szomorú jelenséget.
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy sikeres életpálya mintegy előkészíti az utat az utódnak. Ez azonban, mint az alábbi példák is igazolják, koránt sincs így. Természetesen számos tényező (megváltozott viszonyok, balszerencse stb.) befolyásolhatnak egy-egy életpályát, mintázatok igazából nem ragadhatók meg. Azzal azonban számolni kell, hogy egy kiemelkedően sikeres apai életút, amellett, hogy pozitív mintát kínál a fiú számára, elviselhetetlen teherként is nehezedik az utódra. Akár az apai elvárás, akár az őt övező környezet várakozásai, akár csak belső késztetés is lehet az, ami nem felszabadítja, hanem béklyóba köti az energiákat, az egészséges ambícióból görcsös bizonyítási vágy válik, amelyet idővel kudarcok szegélyeznek. De láthatjuk, ez csupán egy tényező a sok közül, ám alighanem számos esetben komoly súllyal esett latba.
Ókori példák Nagy Sándortól Marcus Aureliusig
Elgondolkodtató esetekkel bőségesen szolgál már az antik történelem is. Akadnak olyan példák, ahol a kedvezőtlen irányba megváltozott körülmények igazából lehetőséget sem adtak a kiemelkedő apa fiának arra, hogy kudarcot valljon, vagy sikereket érjen el: III. Alexandrosz makedón uralkodó, akit az utókor Nagy Sándorként ismer és tisztel, fiára, IV. Alexandroszra hagyta hatalmát, aki azonban alig 14 éves volt, mikor apja egykori hadvezére, Kasszandrosz parancsára megölték.
Hasonló balvégzet fosztotta meg az esetleges kiteljesedéstől Julius Caesar és Kleopátra fiát, Kaiszariónt, más néven XV. Ptolemaioszt, aki 17 éves lehetett, amikor Octavianus, a későbbi Augustus császár parancsára meggyilkolták. Bár Octavianus cáfolni akarta, hogy a fiú Caesar fia volt, de hatalmi ambícióinak így is útjában állt.
Amikor pedig a fiú az apától nem csak megörökölte, de meg is tartotta hatalmát, az sem volt mindig sikertörténet, gondoljunk csak Marcus Aureliusra, a filozófus császárra és a tőle merőben eltérő jellemű és habitusú fiára, Commodusra, aki alig múlt harminc éves, mikor merénylet végzett a népszerűtlen uralkodóval.
Az uralkodóházak históriája évszázadokon átívelően tartalmaz hasonló példákat. I. Edward angol király, aki a 13. század végén, 14. század elején uralkodott, és akit Magyarországon sokan Arany János verséből, A walesi bárdokból ismernek, vaskezű és -akaratú, kíméletlen uralkodó volt, no meg sikeres hódító. Utódja, a saját neméhez vonzódó II. Edward regnálása viszont roppant szomorúan végződött: trónjáról lemondatták, majd végül – nagy valószínűséggel – meggyilkoltatták a fogságban őrzött egykori királyt.
Mátyás király és Napoleon fia sem ért a papa nyomába
Közép-Kelet-Európa históriája sem nélkülözi a hasonló történeteket. Hiszen igazi sikersztori Podjebrad Györgyé, aki a 15. században huszita főúrból lett Csehország királya, de már dinasztiát alapítani képtelennek bizonyult, fia, Viktorin herceg nem követte a cseh trónon.
Abban pedig, hogy Viktorin nem lett apja utódja, szerepe volt I. Mátyás magyar királynak is. A történeti Mátyás, aki nem sok azonosságot mutat a népmesék idealizált királyával, sógora volt Viktorinnak, hiszen első felesége Podjebrad György leánya, Kunigunda, más néven Katalin volt. A cseh királylány azonban Podjebrad halálakor már rég halott volt, Mátyás pedig harcban állt egykori apósával és maga is igényt tartott a cseh trónra: meg is koronáztatta magát, de végül Jagelló Ulászló lett Csehország tényleges ura.
Később pedig, Mátyás halála után, Magyarország királya is, ami világosan mutatja, hogy Mátyás házasságon kívül született, törvénytelen gyermeke, Corvin János herceg szintén nem volt képes arra, hogy trónra kerüljön.
Természetesen nagyban hátráltatta ebben törvénytelen származása is. Alig múlt harminc éves, amikor elhunyt.
Nem jutott túl sok siker a francia napkirály, XIV. Lajos kijelölt örökösének sem. Lajos, a „grand dauphin”, ahogy nevezték, hosszú életű apja előtt négy évvel hunyta le örökre szemét, egy évre rá pedig fia és örököse, a szintén Lajos nevű „kis dauphin” is örökre távozott. Vagyis az agg uralkodó fia után unokáját is eltemette, így került trónra a dédunoka, a későbbi XV. Lajos.
De szomorú történet Bonaparte Napóleon fiáé is. Az egykori korzikai tüzértiszt ugyan száműzetésben hunyt el Szent Ilona szigetén, de előtte volt tábornok, minden idők egyik legnagyobb hadvezére, sőt császár. Fia, a „sasfiók”, töredék időszakban (1815 júniusának végétől július elejéig), gyerekfejjel II. Napóleon néven volt francia császár, de tényleges hatalom soha nem volt a kezében. Neve viszont a bécsi kongresszus utáni Európában óriási súllyal nehezedett rá. Nagyon fiatalon, 21 évesen tuberkulózis következtében távozott az élők sorából.
De nem csak az uralkodók voltak sokszor képtelenek sikeresen átadni hatalmukat, hanem az uralkodók ellenfelei sem. Oliver Cromwell a rövid köztársasági időszakban pár évig, haláláig, Anglia lord protectora volt. Amikor meghalt, fia Richard örökölte a tisztséget, amit azonban egy évig sem töltött be, mivel apja tekintélyének a töredékével sem rendelkezett, így 1660-ban már azzal kellett szembenéznie, hogy Anglia ismét királyság lesz. Bántalom azonban, talán épp jelentéktelensége miatt, nem érte, jóval később tisztes öregkorban 85 évesen halt meg.
(Petőfi) Zoltánka és a kis kossuth
Sajnos Magyarországról is hozható számos példa: Petőfi Sándor máig talán legolvasottabb költőnk, a nemzeti panteon része. Tragikus halálakor özvegye és árvája maradt utána. Volt felesége, Szendrey Júlia újraházasodni kényszerült, de második férjével, Horváth Árpáddal, tragikusan alakult a házassága. Júlia is fiatalon halt meg, de Petőfitől született fia, Zoltán, aki maga is faragott verseket s próbálkozott a színészettel is, még apjánál is fiatalabb korban, 21 évesen, alig pár évvel édesanyja után tüdőbajban hunyt el. Zoltánka című drámájában Krúdy Gyula mintázta meg alakját.
A színészetnél maradva: a 19. század első felének csillaga a hazai színházakban az idősebb Lendvay Márton, a nemzet „szép Marci”-ja volt. Felesége, Hivatal Anikó, szintén ünnepelt sztár volt s gyermekük, ifjabb Lendvay Márton szintén színész lett. Nehéz ma már megítélni, hogy a színészkirály gyermeke valóban annyival tehetségtelenebb volt-e szívtipró édesapjánál (vélhetően ő volt Jókai későbbi felesége, Laborfalvi Róza leányának apja is), mint ahogy a források láttatni vélik, vagy csak balszerencsés választás volt ugyanezen pályára lépnie és a név súlya nyomta agyon, esetleg e kettő elegye. Bárhogy is, szülei sikereinek nyomába sem ért, és alig 35 éves volt, amikor meghalt Balatonfüreden.
Kossuth Lajos fia szintén nem tudta megismételni apja sikereit, bár az ő esetükben fokozottan mérlegre kell tenni a befutott pályát, illetve az utókor megítélését. Kossuth 1849-től száműzetésben élt és Torinóban halt meg, de kultusza máig töretlen. Fia, Ferenc viszont megbékélt a kiegyezéssel, sőt aktív politikai szerepet is vállalt benne, 1906 és 1910 között még kereskedelemügyi miniszter is volt. Ez a pálya tehát nem nevezhető sikertelennek, de Kossuth Ferencre rávetült apja árnyéka, ő lett a „kis Kossuth”.
