A magyar gazdaságot az elmúlt öt évben rendre valami kellemetlen külső körülmény sújtotta, akár járvány, akár geopolitikai konfliktus, akár kereskedelmi háború, akár szélsőséges időjárásból eredő mezőgazdasági csapás. A „rendkívüli” sajnos mára megszokottá vált, és a 15 százalékos új vám sem marad majd negatív következmények nélkül.
Az amerikai-európai uniós vámmegállapodást, vagyis azt, hogy az EU-ból származó árukra nagyjából egységesen, 15 százalékos vámterhek rakódnak a jövőben, miközben az amerikai árura nincsen európai vám sok nemzetközi szereplő értékelte negatívan. A német autóipari vállalatok rögtön negatívan kommentálták a lépést, de más ágazatok sem örülnek neki.
Itthon Orbán Viktor, Szijjártó Péter, és Nagy Márton is azonnal negatívan értékelte a megállapodást, de több európai vezető fogadta azt pozitívan.
Donald Trump játékszabályai
Az Egyesült Államok belső piaci fogyasztása nagyjából a világ teljes GDP-jének egynegyedét jelenti, minden ország próbál bejutni oda termékeivel. Amerika külkereskedelmi hiánya 2024-ben több, mint 900 milliárd dollár volt. Trump ezt próbálta a saját kommunikációs és üzleti tárgyalási taktikájával rendbe rakni, amely óriási bírálatot váltott ki még a partnerországokból is. Kétségkívül két dolog azonban sikerült neki elérni:
- teljesen leuralta a médiát, a gazdasági híreket,
- a világnak még akkor is az ő szabályai szerint kell játszania, ha azok senkinek sem jók.
Amerikai vámmegállapodás
A 15 százalékos megállapodásban annyi pozitívum biztosan van, hogy vége a bizonytalanságnak, immár van egy megállapodás, a szabályok ismeretében lehet számolgatni, akinek megéri, annak lehet továbbra is kereskedni.
A 15 százalékos kulcs sokféleképpen értékelhető. Bár kétségkívül sokkal nagyobb számok is elhangzottak korábban, azért ne legyenek kétségeink, ez önmagában is egy magas szám.
Az EU nem járt jól vele, bár persze, ha a korábban belengetett 30 százalékos vámhoz, vagy az autóipart fenyegető 25 százalékhoz viszonyítjuk, akkor mindenképpen egy moderált érték.
Ráadásul ez egy olyan megállapodás, amely még mindig bűzlik attól, hogy nem betartható.
Hiszen olyan számok repkednek, például arról, hogy az EU-nak mennyi hadiipari, vagy mennyi energetikai terméket is kellene vennie az Egyesült Államoktól, ami teljességgel irreális, elsősorban az, hogy a következő három évben az EU évi 250 milliárd dollárt költsön amerikai energiahordozókra.
Nagyon sok minden fog megváltozni
Az Egyesült Államok munkamódszerét kezdi a világ kiismerni. Jön a nagy sikerbejelentés, de aztán majd jönnek a kivételek is.
Ha egy nyersanyag, egy gyógyszer, egy félvezető az amerikaiaknak fontos, akkor majd arra nem lesz akkora a vám.
Donald Trump itt is hozza a szokott formáját, a médiában a választóinak megmutatja, hogy milyen kemény, de a részletekben aztán sokkal engedékenyebb.
Kérdés például, hogy mi lesz az acél-, illetve alumínium vámtétele, de az biztos, hogy most úgy áll az ügy, hogy a legfontosabb európai szektorok (autóipar, gyógyszeripar, egyéb gépipar) megkapja a magas vámot.
Aztán, ahogy korábban már oly sokszor, az is benne van a pakliban, hogy Donald Trump visszavonulót fúj.
Az elnök egyik legpozitívabb, ugyanakkor legviccesebb tulajdonsága, hogy egyáltalán nem érdekli, ha nem lesz igaza. Ha úgy látja, hogy a hatalmát veszélyezteti egy magasabb amerikai infláció (a vámok magasabb árakat eredményeznek) teljesen simán, érzékelt arcvesztés nélkül tudja elengedni korábbi szabályait, barátait, rögeszméit.
A legnagyobb hazai vesztesek
A magyar kormány már többször bemondta, hogy a vámok direkt és indirekt módon együtt 11 milliárd dollárnyi piacot érintenek, ebben van közvetlen magyar szállítás, de német reexport is, és a kereskedelem 60 százaléka akkumulátor és jármű.
A legfontosabb érintett
az iváncsai SK.On, a gödi Samsung, a győri Audi, a kecskeméti Mercedes, de vannak olyan további, akár több telephellyel is rendelkező gyógyszeripari, vagy gépipari nagyságok, így a CATL, a BMW, a Denso, a GE, a Richter Gedeon, illetve a Robert Bosch, amelyek kárvallottak lehetnek amerikai vámoknak.
A legnagyobb egyedi vesztes a dél-koreai SK.On lehet, amely akkugyártó nemrégiben fontos megállapodást kötött a Nissannal. Mint az Autopro magazin írta, a cég az amerikai Mississippi államban készülő következő generációs elektromos autók akkumulátorait szállítja majd.
A kormány mindenesetre bejelentette, hogy munkacsoportot hozott létre tíz stratégiai partnervállalattal az amerikai-európai vámmegállapodás negatív következményeinek kiküszöbölésére.
A munkacsoportban a fent már felsorolt legfőbb érintettek vannak benne, a csapat majd javaslatokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy segítsék Magyarország, a magyar gazdaság versenyképességének javítását az új vámkörnyezetben. Magyarország politikai vezetői annak is folyton hangot adtak, hogy a megállapodás szerintük rossz, az európai vezetők hibáztak.
A német gazdaság
A magas vám soha nem jön jól. Az külön pech, hogy a német gazdaságban már végre valami elindult, az elektromos autó piacon is valamennyi fellendülés tapasztalható, ebben a helyzetben végképp nem öröm az új vámháború, mert ahhoz megint igazodni kell, és ahogy a piacon felverődnek a habok, soha nem lehet tudni, hogy kinek kedvez az az új helyzet, ami a lecsillapodás után kialakul.
Mindenesetre a német gazdaság hátországa, vagyis Magyarország, Ausztria, Csehország és Szlovákia, kisebb mértékben Lengyelország most eléggé hasonló cipőben jár.
Közülük van három állam (elsősorban Románia, kisebb mértékben Szlovákia és Lengyelország), ahol nagy a hiány, ráadásul már az elsődleges hiány (vagyis a kamatfizetés előtti hiány) is magas.
Ezek az országok vélhetően nehezebben viselik az újabb csapást, ráadásul többen közülük erősebb amerikai kapcsolatokkal is rendelkeznek, mint mi.
Magyarországon elsősorban a növekedés beindulása kerül ismét veszélybe.
Az amerikai pluszok
Az Egyesült Államokban tehát elvileg sikerként lehet elkönyvelni a vámmegállapodást.
Az biztos, hogy jó nagy vámbevétele lesz az Egyesült Államoknak, a nagy ország erejét mutatja, hogy a vámokat aszimmetrikusan vezették be, nincsenek ellenintézkedések.
A dollár kezd erősödni, a működőtőke, amely az elmúlt időszakban kifelé jött az Egyesült Államokból, most elkezdett megfordulni.
Donald Trump abban is bízhat, hogy a FED elkezd végre kamatot csökkenteni, annak ellenére, hogy Donald Trump eddig nem bírt Jerome Powell FED-elnökkel.
Donald Trump maga eredetileg „ingatlanos”, és éppen az ingatlanpiacon nagyon nagy szükség lenne az alacsonyabb kamatokra. Az elnök eközben azért nagyon tart az inflációtól, így biztos, hogy nagyon óvatos lesz a vámokkal.
Európának pedig az a fő veszély, hogy amennyiben az USA nemcsak pénzt akar Európától, az európai gyártóktól, hanem egyfajta kötelező függőségfenntartását is erőlteti a védelmi iparban, illetve az energiaiparban, az visszafoghatja azt az örvendetes folyamatot, hogy Európa kezdte a saját kezébe venni a sorsát. Szomorú, de igaz az amerikai-uniós viszonyrendszert Donald Trump végül úgy tudta átalakítani, hogy azon az amúgy is gyengélkedő EU megint veszített.
