Emelkedő tendenciát mutattak az idén a leütési árak a minap befejeződött Dedikált könyvek és kéziratok on-line aukcióján, de még mindig messze vannak a nyugat-európai áraktól – mondta a Tudás.hu-nak Chovanecz Balázs. Az ANTIKVÁRIUM.hu tulajdonosa a gyűjtői érdeklődésről, az izgalmas kuriózumokról és a József Attilának tulajdonított, eddig ismeretlen kézirat sorsáról is beszélt.
Igazán sikeres aukción vannak túl. Mik voltak a slágerek?
A legmagasabb összegért, 2,5 millió forintért egy Jókai Mór aláírásával ellátott 81 kötetes Jókai-sorozat ment el. Utána két nagyon kedvelt vadászlegenda következett, Széchenyi Zsigmond Kittenberger Kálmánnak ajánlotta a Két kecske című könyvét, ez 2 millió forintot ért el. A dobogó harmadik helyén láttuk Gárdonyi Gézának egy szép dedikációját, amelyet dr. Werner Adolf főapátnak, a kor ismert paptanárának írt A kékszemű Dávidkáné című regénye címoldalára, ez 1 millió 600 ezer forintért kelt el. Ezek voltak a legkelendőbb darabok, de nagy írók és költők következtek utánuk is, sok-sok licittel és magas leütési árral. Mások mellett Radnóti, Móricz, Babits, Kosztolányi, Márai. És olyan egyedi tételek, mint például Ady szerelmének, Csinszkának, vagyis Boncza Bertának az aláírt verseskötete, amely 600 ezer forintot ért.
Meglepetést okozott bizonyos politikai kuriózumok és sportoló-aláírások kiemelkedő sikere.
A Papp László, Puskás Ferenc, Hidegkúti Nándor, Kárpáti Rudolf, Székely Éva és további 13 magyar olimpiai bajnok által dedikált, Bajnokokról bajnokok című könyv hatalmas licit-sorozattal, jóval 500 ezer forint fölött futott be, és a Puskás Ferenc életét bemutató kötet is, a világklasszis aláírásával 250 ezer forintot ért meg valakinek. A dedikált politikai kiadványok pedig most kezdenek felfutni, egy most kialakuló gyűjtőkörnek a kedvencei. Ebben a kategóriában Rákosi Mátyás A fordulat éve című aláírt könyve 550 ezer forintért kelt el.
Éppen annyiért, mint egy 10 kötetes aláírt Krúdy-sorozat…
Nem kell csodálkozni ezen, kinek mi jelent izgalmat. 84 licit érkezett például Zilahy Lajos kötetére, a Valamit visz a víz című regényre, amelyet az egykori miniszterelnöknek, Kállay Miklósnak dedikált. Végül 350 ezer forintot adtak érte.
Vevők és árak
Ezek óriási összegek, szinte már aukciós festményárak. Azok, akik ennyi pénzt képesek fizetni egy-egy régi, aláírt vagy dedikált könyvért, nyilván nem tartoznak a hétköznapi antikváriumi vásárlók közé.
Eleve nem átlagos vásárló az, aki egy aukción hajlandó harcba szállni egy könyvért. Nagy dolognak tartom, ha valakiben ekkora a gyűjtőszenvedély. Nyilván felsrófolja az árakat az árverésnek a heve, meg az egyes tételek egyedisége is. És sokat számít az a nem mindennapi minőség, hogy egyszerre 220 irodalmi, történeti, kortörténeti értéket, dedikált példányt árvereztettünk. Amelyek között Apponyi Alberttől kezdve Pilinszkyn, Faludyn, Nagy Lászlón át éppenséggel Farkas Bertalanig lehetett találni érdekességeket. Ráadásul ez az árverés az interneten zajlott, ahol nem kell megküzdeni azzal, hogy csupán ötven vagy száz ember fér be egy terembe, hiszen több ezer ember is részt vehet a licitáláson. Ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy az árak magasra kúsztak. Egyébként úgy gondolom, eddig a dedikációknak, aláírásoknak az árai méltánytalanul alacsonyak voltak Magyarországon, ahhoz képest, hogy milyen különleges emberek személyes kézjegyeiről, vagy dedikált gondolatairól volt szó.
Hogyan találják meg ezeket a könyveket és kéziratokat?
A mi munkánk állandó kutatással, „aranyásással, kincskereséssel” jár, ami egy idő után szenvedéllyé válik. Az édesapám is gyűjtő volt, de ő nem könyveket, hanem erdélyi kerámiákat gyűjtött. Tehát az ilyesfajta kutató érdeklődést már korán magamba szívtam, és a kerámiák és a könyvek egész életemet párhuzamosan kísérik. Fontos forrást jelentenek például a hagyatékok. Gyakran az örökösök számára is csak egy-egy személyes könyvtár felszámolásánál derül ki, hogy milyen értékek rejtőztek benne. Azután, ebben a világban már nagyon nagy a kapcsolati háló. Húsz évvel ezelőtt alapítottuk az ANTIKVÁRIUM.hu-t. Ismerjük a régi gyűjtőket, tudjuk, ki mit akar eladni, megforgatni, mit keres, miért izgul.
Antikvárium születik
De Önnek meg kellett szereznie azokat az irodalomtörténeti, kultúrtörténeti és könyvészeti ismereteket is, amelyek nélkülözhetetlenek ehhez a szakmához.
Azt gondolom, a nagyon sok „látás” és tapasztalás, számos gyűjteménynek a megismerése jó alapot adott ehhez. 25 éve foglalkozom régi könyvekkel, ez alatt az ember sok mindent magára szed.
Nem rendítette meg az a tény, hogy a nyomtatott könyvek iránt egyre kisebb a figyelem a modern társadalomban?
A Gutenberg-galaxis szétrobbanását már jó ideje jövendölik, de a világ valahogy mindig rácáfol erre. A mi cégünk egyenletesen növekszik. Az emberek folyamatosan keresnek nálunk mindenfélét. Az elmúlt 4 évben 40 aukciót rendeztünk.
Azért ezek az árverések egy kisebb létszámú, speciális kört érintenek igazán.
A napi forgalomnövekedés viszont a növekvő keresletet jelzi. A mai ember, ha nincs pandémia, pörgős életet él, új szakmát tanul, elvégez az élete során jó pár tanfolyamot, ez mind-mind újabb témákat jelent, amiben informálódik, amiben olvasott akar lenni. Ez is pörgeti a könyvek iránti keresletet, meg bizonyos időszakos divatok, trendek is. A kezdeti karantén idején például, mindenki kenyeret akart sütni otthon és ahhoz keresett szakirodalmat. De vannak intézményi vásárlások is, könyvtárbővítések, és speciális, mondjuk 100 kötetes könyvtárakat létrehozó megrendelések.
Ezen az aukción szerepelt például egy Robert Graves-aláírás is. A dedikált könyvek, illetve kéziratok esetében, amikor beveszik őket, hogyan győződnek meg a kézírás valódiságáról? Előzetesen szakértőkkel, mondjuk, irodalomtörténészekkel ellenőriztetik?
Éppenséggel Robert Gravestől viszonylag sok aláírt könyv forog a nemzetközi piacon. Ha megnézzük az Amazonon például, egy Graves-aláírás nem különösebben drága, és számos példányon nagyon jól összehasonlítható az írásmód, az esetleges dedikálás jellege, a használt szavak stb. De külföldi könyvtárakkal is kapcsolatban állunk, akik bizonyos kézírásoknál, dedikációknál segítenek nekünk. Most például egy Puccini-kéziratot próbálunk azonosítani, olasz szakemberekkel dolgozunk együtt. De általában erre nincs szükség. Kellő gyakorlattal, tapasztalattal, ami itt Magyarországon felbukkan, arról mi, antikváriusok meg tudjuk állapítani, hogy valódi-e vagy hamis.
Attila és Edit
Ez nem így történt egy váratlanul előbukkant, József Attilának tulajdonított, eddig ismeretlen, Edit című versnél, amely korábban nagy szenzációt keltve, szintén szerepelt az aukciós kínálatukban.
Egy hagyatékból, egy könyvtár felszámolásánál került elő egy notesz a kézirattal, a tulajdonosok hozták be nekünk, a valódiság igazolására többféle írásos bizonyítékot is mellékeltek hozzá. Szegedi irodalomtörténészek megvizsgálták és hitelesnek találták.
Más történészek, irodalomtörténészek viszont úgy vélekedtek, hogy ez nem lehet József Attila kézírása. A költő életművének, szerelmi és gyógykezelési periódusainak pontos ismeretében nem volt elfogadható számukra a vers keltezése, és a notesz létezését igazolni kívánó egykori rendőségi jegyzőkönyvön lévő pecsét sem tűnt megfelelőnek.
A magam részéről ezt a kéziratot ma is valódinak tartom. De mivel gyanú lengte körül, kivettük az aukciós tételek közül. Most a tulajdonossal tárgyalunk, úgy gondolom, sikerül megegyeznünk, hogy egy törvényszéki írásszakértő vizsgálja meg, és akkor végre pont kerülhet az ügy végére.
Szerintem az aukció tisztaságának a védelmében nagyon helyénvaló, hogy kivették a felkínált tételek közül. Nagy az árverező felelőssége. Manapság a festményaukcióknál például, a hatalmas leütési árak reményében nagy a kísértés arra, hogy az árverezők előrukkoljanak például egy-egy divatos festő évtizedeken át „lappangó”, eddig ismeretlen művével…
Mire gondol?
Néhányszor bizony felmerült a gyanú, hogy egy tehetséges, utánzásra képes kortárs festő jó kis honoráriumért „alkotta meg” világhírű elődje sokat érő műalkotását, amit aukcióra akartak vinni…
Nyilván attitűd kérdése, hogy egyes aukciósház vezetők mennyire biztosak a dolgukban, mennyire akarják, vagy nem akarják, hogy külső szakértők megkérdőjelezzék azt, amiben ők hisznek. Azt gondolom, hogy az ANTIKVÁRIUM.hu túl nagy presztízsű vállalat a maga 100 főn fölüli alkalmazottjával, hogy megengedje magának egy „gyanúba” keveredett tárgynak az árverezését. Függetlenül attól, hogy abszolút mértékben hiszünk ennek a kéziratnak az eredetiségében. De ha le kell folytatni vizsgálatokat és utána lehet valamit eladni, állunk elébe.
Izgalmasan alakultak a licitálások a tíznapos periódus alatt. Akadt olyan tétel, amelynél az utolsó 7 percben szinte robbanásszerűen emelkedett az egekbe az ár.
Úgy gondolom, kialakulóban van egy új gyűjtőkör, amelynek tagjai befektetésként vásárolják már a dedikált könyveket és kéziratokat. És nagyon jól teszik, mert ezeknek az értéke egyre följebb fog menni. Nyugat-Európa országaiban már ma sokkal magasabbra értékelik az ilyen jellegű nemzeti kincseket. Franciaországban például, egy Victor Hugo által aláírt papír vagy könyv mintegy ezerszer olyan magas áron kel el, mint nálunk, mondjuk, Jókai. Mi csak most kezdjük felfedezni, mennyit ér a mi kiemelkedő személyiségeink személyes kézjegye, gondolata, ajánlása.
