Két meghatározó részvevője a közel-keleti katonai egyenletnek az Egyesült Államok és Izrael.

Az USA-nak a térségben mintegy három tucatnyi katonai támaszpontja van. A legnagyobb, az al Udeid Katarban található, mintegy 13 ezer, csaknem egy hadosztálynyi katonával és egy hatalmas, négy kifutópályás repülőtérrel. A második legnagyobb amerikai bázis Kuvaitban van, amely a legközelebb van Iránhoz. Itt is 13 ezer amerikai katona állomásozik. Innen vadászbombázóval 5-10 perc repülőidőre van az iráni part és a helikopterek is kevesebb mint fél óra alatt odaérnek Kuvaitból.

Egészében véve mintegy 50 ezer amerikai katona tartózkodik a Közel-Keleten.

A katari és kuvaiti két nagy bázis mellett Bahrain szigetén 7 ezer, Irakban 6 ezer, az Egyesült Arab Emirátusokban 5 ezer, Jordániában 3 ezer, Szaúd-Arábiában ezer, Szíriában kevesebb, mint ezer, Törökországban 2,500, Ománban 600 amerikai katona állomásozik. A régióval szomszédos Afganisztánban mintegy 14 ezer amerikai harcol.

Az USA vélhetően nem készül egy nagyobb szárazföldi összecsapásra Iránnal, amihez legalább egy nagyságrenddel több amerikai katonára lenne szükség.

Donald Trump – elődeivel, kiváltképpen Barack Obamával – ellentétben egyetlen háborút sem indított. Katonai tanácsadói le is beszélték egy Irán elleni szárazföldi akcióról, amely vélhetően ugyanúgy végződne, mint a több évtizede tartó afganisztáni terrorizmus ellenes büntető, demokrácia-exportáló hadművelet – kudarccal.

Hiányoznak az amerikai hadsereg tavaly telepített eszköztárából a tengeri úton, vagy a torkolatnál már egy kilométernél is jóval szélesebb iraki-iráni határfolyón, a Tigrisen való átkeléshez szükséges műszaki eszközök. Emellett Irak vélhetően nem járulna hozzá, hogy területéről támadja meg Iránt egy több százezres amerikai expedíciós sereg. Ilyen mérlegelés alapján Törökországot is ki lehet húzni a listáról, maradna a Perzsa-Öblön való átkelés és a partra szállás.

Tudomásunk szerint az Öböl térségében ugyan jelentős amerikai, szövetséges haditengerészeti erő összpontosul, de nincsenek az esetleges Irán-háborúhoz szükséges méretű, akár több tízezer katona partra szállításához szükséges haditengerészeti vízi, szárazföldi járművek.

Igaz, amerikai haditengerészeti források szerint az USA a térségben állomásoztatja a jelenleg a világon a legnagyobb méretű partraszálló, expedíciós haderejét. Ám kérdéses, hogy ez elég lenne-e a hazai környezet, utánpótlási vonalak támogatta félmilliós iráni fegyveres erő ellen, vagy Amerika belebonyolódna egy második, Afganisztán-típusú, semmi jóval nem kecsegtető, elhúzódó, roppant emberáldozattal, sok tízmilliárd dolláros kiadásokkal járó katonai kalandba. 

Az USA katonai opciói a térségben Iránnal szemben a haditengerészetre és a légierőre építenek. Egy esetleges katonai konfliktusban hatalmas amerikai légifölény érvényesülne. Az amerikai stratégiai légierő időről időre B-52H repülőerődöket állomásoztat al Udeidban. Ezen gépek mindegyike 20 cirkáló rakétával van felszerelve, amelyek hagyományos és atom-robbanófejjel egyaránt felszerelhetők. Emellett F-35-ös ötödik generációs „lopakodó” vadászbombázók (ezek egyelőre nem képesek atomfegyvert hordozni) és az atomfegyverekkel felszerelhető, hasonló kategóriájú F-22-esek állomásoznak al Udeid és/vagy Kuvait repülőterein.

Nagy-Britannia 2020 január elején a Perzsa-öbölben lévő bahraini haditengerészeti támaszpontja, kiszolgáló-javítóegysége bázisán hat hadihajóval és egy támogató-kisegítő hajóval szorosan együttműködik az Egyesült Államok haditengerészeti egységeivel.

Egy hadihajó, fedélzetén brit tengerészgyalogosokkal és egy kísérő tankhajó járőrözik az öbölben. Két másik, a HMS Defender (45-ös mintájú romboló) és a HMS Montrose (43-as mintájú fregatt) a nemzetközi hajózást biztosítja, munkájukat két aknaszedő hadihajó támogatja, mert a több évtizede lezajlott iraki-iráni háború folytán még sok a víziakna az öbölben. A Cipruson lévő Akrotiri brit légitámaszponton állomásozó vadászbombázó gépek – légi utántöltéssel – Irán teljes területét lefedhetik szükség esetén.

A délkelet-törökországi Adana/Incirlik amerikai/NATO bázis az USA egyik legnagyobb támaszpontja a térségben. Hírek szerint amerikai atomfegyvereket is tárolnak itt. Az amerikai-török politikai-katonai feszültség miatt bizonytalan a támaszponthasználat egy esetleges konfliktusban.

A Perzsa-öböl keleti, mélyebb vizein és a szomszédos Indiai óceánon hajózik az Egyesült Államok vezette többnemzetiségű 12. számú Repülőgép-hordozó alapú Csapásmérő Csoport (CSG 12).

Ennek vezérhajója az amerikai haditengerészet óriási, Nimitz-osztályú, atommeghajtású Abraham Lincoln (CVN-32) repülőgép-hordozója. Egy közepes ország hadseregének teljes tűzerejét képviseli. Kilencven merev szárnyú és  forgószárnyú harci gépet hordoz, amelyet a hajó személyzetével együtt több mint ötezer ember szolgál ki. Noha az amerikai haditengerészet sohasem erősíti meg, de feltételezik, hogy a harcigépek egy részét a hajón tárolt nukleáris fegyverekkel lehet felszerelni.

A partra szállító képességekkel rendelkező hadihajó-csoportot (ARG – Amphibious Ready Group – Partra Szálló Készenléti Csoport) a térségben az amerikai haditengerészet Boxer nevű hadihajója vezeti. A Boxer arról nevezetes, hogy igen komoly elektronikus hadviselési eszköztárral van felszerelve. Ennek köszönhetően 2019 nyarán leszedett egy iráni drónt a Hormuz-szoros térségében. A Partra Szálló Készenléti Csoport tagja az amerikai haditengerészet Harpers Ferry nevű hajóegysége, amely katonai eszközöket és nagy méretű, légpárnás partra szállító járműveket, valamint a San Antonio osztályú John P. Murtha hadihajó, amely felszerelésükkel együtt szállítja az USA 11.

Tengerészgyalogos Partraszálló Egység tagjait. Felszerelésük, helikoptereik azonban öregecskék, a vietnami háború korszakából maradt Huey és Supercobra helikopterek és a csaknem tíz éve az angoloktól vásárolt használt Harrier AV-8B merev szárnyú harcigépek.

Sajátossága a Perzsa-öbölnek a sekély vízmélység. A három magyarországnyi területű öböl átlagos mélysége 50 méter, a nyugati medencéjében alig 14 méteres vízmélységgel. Ez nagymértékben nehezíti a nagy vízkiszorítású amerikai, angol hadihajók mozgását.

Az USA legnagyobb, mintegy 100 ezer tonna vízkiszorítású, Nimitz-osztályú repülőgép-hordozói például merülésük miatt a Perzsa-öböl nyugati részébe aligha merészkedhetnek be. A sekély víz akadályozza a nagyobb tengeralattjárók közlekedését is. Irán dízel-elektromos, Kilo-mintájú kisebb orosz tengeralattjárókat tart szerény méretű hadiflottájában. Ezeket az amerikai hadihajók legénysége „fekete lyukaknak” nevezi, mert roppant csendben siklanak a víz alatt – ellentétben a nagyobb, zajosabb atommeghajtású amerikai és orosz tengeralattjárókkal.

Irán óriási hibát követne el, ha katonailag megtámadná Izraelt. Egyfelől szembe kerülne a világon a legjobbnak, leghatékonyabbnak tartott, legalább négy rétegű izraeli rakétavédelmi rendszerekkel, másfelől kockáztatna akár egy korlátozott méretű izraeli atomcsapást néhány létfontosságú iráni objektum ellen. Izrael a térség egyetlen atomhatalma, a becslések szerint száznál jóval több atomfegyvere van. És egy Izrael elleni támadást az Egyesült Államok, – ha esetleg Irán nem is támadná meg, casus bellinek tartana és válaszcsapást mérne Iránra, valószínűleg hagyományos fegyverekkel.

Az izraeli fegyveres erők (CAHAL) létszáma a tartalékkal együtt meghaladja a 700 ezer katonát és a térség legütőképesebb haderejét alkotják. Izrael katonai költségvetése tavaly 18,5 milliárd dollárt tett ki, szemben Irán 13 milliárdjával. 

Izrael katonai doktrinájának alapjai:

– az ország nem engedhet meg magának egy vesztes háborút,

– stratégiai védelem érvényesül,

– elkerülni a háborút politikai eszközökkel vagy elrettentéssel,

– ha kirobban a fegyveres konfliktus, elkerülni annak kiszélesedését,

– gyors és határozott lépésekkel meghatározni a háború kimenetelét,

– terrorizmus elleni harc,

– törekvés a nagyon alacsony veszteségekre.

Az ország nem tesz közzé adatokat haderejéről, harceszközeiről. A katonai erejére vonatkozó adatok becsléseken alapulnak.

Izrael légiereje a térségben mennyiségileg és minőségileg egyaránt az első.

Több mint ötszáz többcélú vadászbombázóval, többségük (több mint 300) a sajátos izraeli szükségletekhez alakított F-16-os, vagy annak változatai. Mintegy 80 Eagle-vel, F-15E Strike Eagle-vel, többtucatnyi F-35 Lightning II.-vel rendelkeznek, amelyeket mintegy tucatnyi légi utántöltő gép támogat. Több mint 150 helikopterük van, a flotta gerincét az AH-64-es Apache  és az AH-1 Cobra csapásmérő forgószárnyú gépek adják. Izrael az irányított robotrepülőgépek (drónok) tervezésében, építésében az amerikaiakkal osztozik a világelsőségben. Mintegy féltucatnyi különféle drónt tartanak hadrendben.

Az izraeli hadsereg ütőképességét fokozza az ország a térségben egyedülálló, világviszonylatban az egyik legfejlettebb védelmi ipara, amely gyakorlatilag valamennyi korszerű fegyverfajtát gyártja, beleértve a katonai rendeltetésű űreszközöket, elektronikus hadviselési berendezéseket, középhatótávolságú ballisztikus rakétákat, valamint kíberhadviselési eszközöket.