Munkája szolgáltatta az alapját a világszerte bestsellerré vált „A Biblia kódja” című könyvnek, amelyet később tudománytalannak nevezett.
Az egész sztori úgy hangzik, mint egy bulvárlap szenzációhajhász cikke: 1994-ben három izraeli kutató azt állította, hogy titkos kódot találtak az Ószövetség első könyvébe, a Genezisbe ágyazva. A vicc az, hogy ez nem vicc. A cikk, amelyben felfedezésüket közzétették, egy elismert szakfolyóiratban jelent meg. A három szerző – Eliyahu Rips, Yoav Rosenberg és Doron Witztum – tudományos hírneve pedig kifogástalan volt.
A New York Times című lap nekrológja szerint a lettországi holokauszt-túlélők gyermekeként született matematikai csodagyerek a jeruzsálemi Héber Egyetemen doktorált, pályafutását is ott töltötte, s a geometriai csoportelmélet területén végzett munkájáról vált ismertté.
Meg volt győződve arról, hogy az 1980-as években elérhetővé vált statisztikai eszközök és az újabb, nagyobb teljesítményű számítógépek felhasználhatók a Bibliában rejlő rejtett jelentések azonosításárakét társával összefogott, hogy felfedezzék azokat. A legnagyobb felfedezésük 32 zsidó tudós rabbi neve volt a szövegben, születési vagy halálozási dátumukkal együtt; több tudós több ezer évvel a Genezis megírása után élt.
A Statistical Science című folyóiratban közölt eredményeik óriási vihart kavartak a bibliatudomány és a statisztikai elemzés világában is. 1997-ben Michael Drosnin újságíró a csapat eredményeit felhasználva megírta „A Biblia kódja” című világsikerű könyvet, amely azt állította, hogy nemcsak a rabbik születésnapjait, hanem a világ eseményeire vonatkozó előrejelzéseket is megtalálta a Tórában, vagyis az Ószövetség első öt könyvében beágyazva – így például Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnök 1995-ös meggyilkolását.
A könyv nemzetközi reflektorfénybe helyezte Ripset. A magazinok és az újságok tele voltak a róla szóló cikkekkel; gandalfi fehér szakállával és széles karimájú kalapjával úgy tűnt, hogy ő testesíti meg a tudomány és a zsidó miszticizmus tökéletes egymásra találását.
Rips kezdetben elismerően szólt Drosnin könyvének egyes részeiről. Azonban ahogy szaporodtak a támadások a könyv ellen – tudománytalannak tartva azt -, megpróbált elhatárolódni tőle. „A Biblia kódja” – mondta a Newsweeknek 1997-ben –
nagyon ingatag alapokon áll, és semmi érték nincs benne.
De hogy is találták meg ezt a bizonyos kódot a Bibliában? A Teremtés könyvének héber változatában található 304 805 betűt egy rácshálóba rendezték, szóközök nélkül a szavak között. Számítógép segítségével szkennelték a szöveget, így találták meg a “kódokat”.
A Biblia kódja című könyv a Biblia szövegét szókereső rejtvényként kezeli: egy szót például átlósan, észak-nyugati irányban haladva, vagy esetleg balról jobbra haladva, minden második betűt megragadva írhatunk.
Ripsék tanulmányát, amikor az a Statistical Science című folyóiratban megjelent, szokatlan megjegyzéssel látta el szerkesztője, Robert Kass, aki „kihívást jelentő rejtvénynek” nevezte a publikációt.
Előzetes meggyőződésük arra késztette őket, hogy úgy gondolják, a Teremtés könyve nem tartalmazhat értelmes utalásokat a mai emberekre vonatkozóan
írta
amikor azonban a szerzők további elemzéseket és ellenőrzéseket végeztek, azt találták, hogy a hatás továbbra is fennáll.
A publikációt kezdetben több kutató, köztük Harold Gans, a Nemzetbiztonsági Ügynökség nyugalmazott kriptoanalitikusa és Robert Aumann, a későbbi közgazdasági Nobel-díjas kutató is támogatta.
Mások szkeptikusabbak voltak. 1999-ben egy kutatócsoport, köztük három kutató a Héber Egyetemről, Brendan McKay, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa vezetésével 45 oldalas cáfolatot tett közzé a Statistical Science című folyóiratban.
Rámutattak az eredeti munka számos hibájára. Egyrészt azt írták, hogy nem minden felfedezett névnek volt ugyanolyan alacsony a valószínűsége, másrészt pedig azt, hogy néhány név eltávolítása a listáról jelentősen csökkentette a többi név véletlenszerű megjelenésének esélyét.
Jeffrey S. Rosenthal statisztikus szerint a „rejtett üzenetek” statisztikai értelemben “várhatóak”, és ezért nem szabad isteni üzenetnek tekinteni őket, még kevésbé a jövőre vonatkozó jóslatoknak. Brendan McKay matematikus pedig a Moby Dick angol nyelvű szövegében talált olyan üzeneteket Ripsék módszerével, amelyek állítólag „megjósolták” a múlt híres merényleteit, például John F. és Indira Gandhi meggyilkolását.
Eliyahu Rips 1948. december 12-én született Ilja Ripssként a lettországi Rigában. Mindkét szülője épphogy túlélte a holokausztot: Édesanyja, Tsila Rips elvesztette nyolc testvérét, míg édesapja, Aharon, aki szintén matematikus volt, első feleségét és gyermekeit vesztette el.
Ilja nagyon fiatalon megmutatta matematikai tehetségét – már 16 évesen bejutott a Lettországi Egyetemre, Rigába.
A doktori iskolában maradt, majd 1969-ben értesült egy csehszlovákiai diákról, aki meghalt, miután felgyújtotta magát, hogy tiltakozzon hazája egy évvel korábbi szovjet inváziója ellen. Ripset annyira megrázta az eset, hogy érzelmeitől felzaklatva megpróbálta ugyanezt megtenni az egyetem melletti téren. A járókelők eloltották a lángokat, de a nyaka és a keze súlyosan megégett.
A szovjet hatóságok elmegyógyintézetbe, gyakorlatilag börtönbe zárták. Ott tartózkodása alatt azonban folytatta munkáját: megcáfolt egy jelentős matematikai bizonyítást. Amikor a nemzetközi matematikus közösség tudomást szerzett az eredményéről, petíciót nyújtottak be a szabadon bocsátásáért. 1971-ben szabadult, és a következő évben Izraelbe emigrált. 1975-ben doktorált matematikából a jeruzsálemi Héber Egyetemen, majd csatlakozott a karhoz.
A Drosnin könyvét ért kritikák ellenére hihetetlenül népszerűvé vált, tevékenysége nyomán szinte népi mozgalom bontakozott ki a bibliai kódfejtés terénmintha egy egyszerű keresztrejtvényről lenne szó. Rips elhatárolódott ezektől a mozgalmaktól, viszont kiállt eredeti tanulmánya mellett.
Az egyetlen következtetés, amit a Tóra-kódokkal kapcsolatos tudományos kutatásokból le lehet vonni
mondta 1997-ben a Jerusalem Postnak
az az, hogy léteznek, és nem puszta véletlenek.
