Somfai Anna részecskefizikus és író, aki különleges életpályát tudhat magáénak. Fizikusként hosszú ideig ugyanazon az egyetemen dolgozott, ahol a világhírű Stephen Hawking, 2014 óta pedig különleges történeteivel kápráztatja el az olvasókat íróként.
Korai évek
Anyukám élelmiszeripari vizsgálatokkal foglalkozott. Hat éves voltam, amikor a munkahelyén a laborban megmutatta a mikroszkópokat. Ez az élmény meghatározó pillanat volt számomra. Később gimnazista koromban nagyon sok minden érdekelt, így nehéz volt dönteni, hogy milyen pályát válasszak hivatásomnak. Ugyanannyira szerettem a fizikát ugyanis, mint az irodalmat. Rendszeresen olvastam a Scientific American nevű folyóiratot, amely akkoriban magyarul is elérhető volt. Az egyik részben publikáltak egy cikket a részecskefizikáról, ami felkeltette az érdeklődésemet, így mentem tovább a fizika irányába.
Anna kutatónak tanult itthon fizikus szakon. Az egyetemi évek alatt kezdte el érdekelni az elméleti fizika, amely hosszú éveken keresztül meghatározta pályafutását.
Érdekelt, hogy milyen építőkövekre bontható a világ, és ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Az egyetem után elkezdtem dolgozni a KFKI-ban (MTA Központi Fizikai Kutatóintézet) és ott Szegő Károly kollégám hívta fel a figyelmemet egy meghirdetett amerikai kutatói helyre a Michigan Egyetemen. Magas jelentkezési díj volt, ráadásul a repülőjegy is drága volt, de szerencsére Soros ösztöndíjjal ki tudtam utazni. A férjem is megpályázott ugyanott egy állást, így volt lehetőségünk rá, hogy együtt menjünk.
A kutatónő a tengerentúlon egy ideig asztrofizikát tanult, majd részecskefizikára váltott, és abból is diplomázott. Az egyetem alatt tanársegédként is dolgozott, így az amerikai oktatási rendszer mindkét oldalát megismerhette. Tapasztalata szerint a Michigan Egyetem oktatási rendszere eltért a hazai szokásoktól.
Jóval gyakorlatiasabb szemléletű volt az amerikai oktatási rendszer. Sokkal több feladat és feladatmegoldás volt. Az itteni elméleti tudás megalapozásnak jó volt, pár vizsgát nem is kellett kint letennünk, mert beszámították az itthoni kreditjeinket. Ahhoz, hogy az ottani rendszerben tanársegédként dolgozhassunk, el kellett végeznünk egy tanfolyamot, amely például megtanított bennünket arra, hogy hogyan beszéljünk a diákokkal. Nagyon jó pedagógiai készségeket sajátíthattunk el.
Az amerikai egyetemen Anna többek között gravitáció- és relativitáselméletet is tanulhatott. Azt mondja, hogy amíg itthon nem álltak rendelkezésre tankönyvek, kint sokat segítettek a segédanyagok.
Ami nagyon érdekes és hasznos volt, hogy sokkal közvetlenebb kapcsolat volt kint a tanárok és a diákok között. Kevésbé volt meghatározó a hierarchia mint a magyar egyetemeken. Fontos ugyanis, hogy nyílt és szabad légkörben lehessen kommunikálni.
Kutatói pályafutás
Anna az egyetem befejezése után Amerikából és Európából is kapott állásajánlatokat. Mivel párja Hollandiában kapott állást, ő is visszajött Európába. Egy darabig Párizsban dolgozott, majd ezt követően kutatott Leidenben, Utrechtben, Amszterdamban és Walesben is.
Szakmailag nagyon sokat tanultam abból, hogy különböző helyeken kutathattam. Mindenhol más kutatási irányzat volt erős, így sok különféle gondolkodásmódot ismerhettem meg, majd Cambridge-ben kötöttem ki.
A magyar kutatónő Stephen Hawking professzor kollégájaként dolgozott a Cambridge-i Egyetem Alkalmazott Matematika és Elméleti Fizika Tanszékén, ahova abban az időben körülbelül minden századik pályázó nyert ösztöndíjat.
Az egyetemen két kutatócsoport működött: volt egy gravitációs kutatócsoport, – ezt vezette Hawking professzor – valamint egy elméleti fizika és részecskefizika kutatócsoport, amellyel én is dolgoztam. Akkoriban húrelmélettel foglalkoztam. A húrelmélet egy érdekes magyarázat a világegyetemet felépítő kölcsönhatásokra és részecskék közötti kapcsolatokra. Nagyon sokféle elemi részecskét ismerünk, több, mint száz félét. Ezeket a részecskéket a standard modell nevű elmélet foglalja össze, amely a köztük lévő kölcsönhatásokat is leírja. Arra viszont keressük a választ, hogy miért pont ilyen részecskék vannak. Még közvetlenebb probléma, hogy erős gravitációs terek mellett, mint például egy fekete lyuk közelében, a standard modell és a gravitáció együttes leírására volna szükség, amelyre a jelenlegi részecskefizikai modellek nem képesek. Ennek lehetséges megoldása, hogy a részecskéket ne pontszerűnek, hanem egydimenziós vonalaknak, vagy hurkoknak képzeljük el.
Anna rendszeresen tartotta a kapcsolatot Hawking professzorral.
Szemináriumokon is találkoztunk, de leveleztem is vele. Több alkalommal egyeztettem vele például szemináriumok szervezése előtt, de volt, hogy együtt is vacsoráztam vele.
Írói pálya
Anna kutatói pályáját egy évvel ezelőtt lezárta. Gyermekkorától hódol szenvedélyének, az írásnak és ma már kizárólag ezzel foglalkozik.
Még gyerekként volt egy olyan mesém, amit beküldtem a Népszabadságnak. Megköszönték, de sajnos akkor gyerekektől nem publikáltak meséket. Mindig is terveztem, hogy visszatérek ehhez a pályához. Amikor pedig a gyermekeim megszülettek, nagyon sokat kezdtem írni. Akkoriban kaptam ajándékba egy írástanfolyamot is, amely még jobban meghozta a kedvemet hozzá. Ma már látom, hogy hasonló képességekkel kell bírni egy írás megalkotásához, mint egy tudományos elmélet összerakásához.
Az írónő nemrégiben Crossing Cultural Walls (Átlépni a kulturális falakat) címmel tartott előadást három ország közti RIVER (Reading Inspires Vitality, Empowerment, and Resilience) konferencia keretében az olvasás értékéről és saját írásairól. Úgy látja, hogy alkotásaiban közös szál a különböző kulturális elemek ötvözése.
A Karácsony a világ körül művem is egy ilyen könyvem. Ezen munkámban egyes nemzetek karácsonyi szokásait alapul véve alkottam meg egy-egy mesét. Minden művembe beszűrődnek kulturális, vagy olykor tudományos utalások. Ami ugyanis benne van a tudatomban, az a munkáimba is belekerül.
Anna különösen érdekesnek tartja az izlandi legendakört, amelyről gazdag ismeretanyagot talált.
Az ottani legenda szerint 13 télapó van, akik egyesével érkeznek le a hegyekből folyamatosan, december 12-től karácsonyig bezárólag. Mindegyik hagy valamilyen ajándékot a cipőkben. Érdekes a legendakör karácsonyi macskája is, aki felfalja azt, aki nem kap új ruhát karácsonyra. Ott általános szokás, hogy mindenki kap könyvet karácsonyra, és olvasással töltik a szentestét.
Az írónő számára fontos, hogy mindig legyen olvasnivalója az ünnepekre.
Az olvasás egy rendkívül stresszcsökkentő tevékenység. Mindössze hat perc olvasás már 68 %-al csökkenti a stresszt. Kutatásokkal mérhető, hogy az olvasás növeli az ember empátia képességét is. Nem mindegy azonban, hogy mit olvasunk. Akik ugyanis több szépirodalmat olvasnak, jobban le tudják olvasni a különféle érzelmeket az egyes arckifejezésekből.
