Több mint negyed évszázad erdőjárás, barangolás után, a magabízó ember bizony azt hiheti, hogy már mindent látott, úgy ismeri kedves pagonyát, mint vénülő, kérgesedő tenyerét. Sokat látott, de nem mindent! Mert a minap olyan tünemény került elém, amire – egy hosszú élet során – jó, ha millió az egyhez az esély. Vadmacska jár a Budai-hegységben!
Elsőre bizony nem ismertem fel. Ami furcsa, mert évtizedes megfigyeléseimre támaszkodva szinte egy-egy villanásból is azonosítom…