Bajban van a NASA, az amerikai űrkutatási ügynökség, ugyanis egyik legfontosabb missziója, a Mars Sample Return, amely a Marsról származó kőzetmintákat hoz a földre, s ezen keresztül kutatja a Földön kívüli életet, kifogyott a pénzből – írja a Conversation című lap.
A program annak ellenére van nagy bajban, hogy költségvetése 5 milliárd dollárról 11 milliárd dollár fölé emelkedett. A pénzügyi nehézségek nyomán a minták visszahozatalának időpontja az évtized végéről – ez volt az eredeti terv – 2040-re csúszhat.
A küldetés különösen fontos, hiszen ez lenne az első alkalom, hogy a Marsról a Földre szállítanak kőzetmintákat. Bill Nelson, a NASA szóvivője egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a küldetés a jelenlegi elképzelések szerint túl drága és túl lassú. Így a NASA magáncégeket keresett fel, egy hónapot adott nekik arra, hogy javaslatokat nyújtsanak be a minták gyorsabb és megfizethetőbb módon történő visszahozatalára.
A NASA első, 1976-ban a Mars felszínét elérő küldetése során kiderült, hogy a bolygó egy fagyos sivatag, amely az életet a Nap ultraibolya sugárzásától védő vastag légkör nélkül lakhatatlan. Az elmúlt évtizedben végzett vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a bolygó néhány milliárd évvel ezelőtt sokkal melegebb és nedvesebb lehetett, mint mostanság.
A Curiosity és a Perseverance holdjárók (vagyis hát inkább marsjárók) kimutatták, hogy a bolygó korai környezete alkalmas volt a mikrobiális élet számára. Megtalálták az élet kémiai építőköveit és a felszíni vízre utaló jeleket is. A Curiosity, amely 2012-ben landolt a Marson, még mindig aktív; valamint ikertestvére, a Perseverance, amely 2021-ben szállt le a vörös bolygóra, döntő szerepet játszik a minták visszahozatalában.
A NASA először 1996-ban próbálta meg az élet nyomait keresni egy marsi kőzetben. A tudósok azt állították, hogy mikroszkopikus baktérium kövületeket fedeztek fel az ALH84001 jelű marsi meteoritban. Ez a meteorit az Antarktiszon landolt, úgy 13 ezer évvel ezelőtt – 1984-ben találtak meg. A tudósok között már akkor is erős vita volt a kérdésben, ma a legtöbben arra hajlanak, hogy nincs elég bizonyíték arra, hogy a kőzet kövületeket tartalmazzon.
Az elmúlt 40 évben több száz marsi meteoritot találtak a Földön. Ezek szabad minták, amelyek a Földre hullottak, így bár intuitíve logikusnak tűnhet tanulmányozni őket, a gond az, hogy a tudósok nem tudják megmondani, hogy ezek a kőzetek a Mars melyik részéről származnak. Ráadásul a bolygó felszínéről becsapódások robbantották le őket, s ezek a nagy hőhatással járó erőszakos esmények könnyen megsemmisíthették vagy megváltoztathatták a kőzetben lévő, életre utaló bizonyítékokat.
Semmi sem helyettesítheti azt, hogy olyan területről hozzanak mintákat, amelyekről tudják, hogy a múltban vendégszerető lehetett az élet számára. Ennek eredményeképpen az ügynökségnek unciánként 700 millió dolláros árcédulával kell szembenéznie, ami ezeket a mintákat a valaha gyűjtött legdrágább anyaggá teszi. (Egy uncia kb. 30 gramm.)
A Perseverance több mint két tucat kőzet- és talajmintát gyűjtött össze, amelyeket a Jezero-kráter talaján helyeztek el, egy olyan területen, amelyet egykor valószínűleg víz árasztott el, és amely életnek adhatott otthont. A rover a mintákat kémcső méretű tartályokba helyezi. Amint megtölti az összes mintacsövet, összegyűjti őket, és elviszi arra a helyre, ahol a NASA mintavevő leszállóegysége leszáll. A Sample Retrieval Lander rakétameghajtással juttatja Mars körüli pályára a mintákat.
A misszióban részt vesz az Európai Űrügynökség is, amely megtervezte a Földre visszatérő űrhajót, amely a rakétával pályára állva találkozik, és befogja a kosárlabda méretű mintatartályt. A mintákat ezután automatikusan lezárják, majd átviszik a Földre induló kapszulába. Az utazás végén a kapszula ejtőernyővel landol bolygónkon.
A küldetés koreográfiája hihetetlenül bonyolult és szerteágazó: rover, leszálló egység, rakéta, űrügynökségek korrdinációja – nem csoda, ha elszáll a büdzsé és csúsznak a határidők.
A Mars Sample Return lyukat ütött a NASA költségvetésén, ami más, finanszírozásra szoruló küldetéseket is veszélyeztet. A küldetés mögött álló NASA központ, a Jet Propulsion Laboratory nemrég több mint 500 alkalmazottat bocsátott el.
Az elmúlt évben egy független vizsgálóbizottság jelentése és a NASA főfelügyelői hivatalának jelentése komoly aggályokat vetett fel a Marsminta-visszatérési küldetés életképességével kapcsolatban. Ezek a jelentések a küldetés tervét túlságosan összetettnek minősítették, kifogásolták az ellátási lánc problámáit, valamint felhívták a figyelmet az irreális költségbecslésekre és az ütemezésre.
A NASA az amerikai törvényhozás részéről is érzi a feszültséget. A 2024-es költségvetési évre a Szenátus előirányzatokat vizsgáló bizottsága több mint félmilliárd dollárral csökkentette a NASA bolygókutatásra szánt költségvetését. Ha a NASA nem tudja kordában tartani a költségeket, a küldetést akár el is törölhetik.
E kihívásokkal szembesülve a NASA felhívást tett közzé a magáncégek felé, terveket várnak a küldetés költségeinek és bonyolultságának mérséklésére. A javaslatokat május 17-ig kellett benyújtani – ez rendkívül szoros határidő egy ilyen kihívást jelentő tervezési feladathoz. A Jet Propulsion Laboratory szakértőinek több mint 10 éve volt erre…
A megoldás egyik fontos potenciális szereplője az Elon Musk neve által fémjelzett SpaceX. A NASA már most is együttműködik a társasággal Amerika Holdra való visszatérésében. Az Artemis III küldetés során a SpaceX több mint 50 év után először próbál majd embereket szállítani a Holdra.
A hatalmas Starship rakéta azonban, amelyet a SpaceX az Artemishez használ majd, eddig mindössze három tesztrepülést teljesített, és még rengeteg fejlesztésre van szüksége, mielőtt a NASA rábízná az emberi rakományt.
Elvileg egy Starship rakéta egyetlen kétéves küldetéssel és jóval alacsonyabb költséggel nagy rakomány marsi kőzetet hozhatna vissza. A Starship azonban nagy kockázatokkal és bizonytalanságokkal jár. A Starship indítóállásról startol és üzemanyaggal is fel kéne tölteni. Viszont a Marson, a Jezero-kráterben nincs sem indítóállás, sem üzemanyagtöltő állomás. A Starshipet emberek szállítására tervezték, de ha a küldetés úgy módosul, hogy űrhajósok is mennek a Marsra a minták begyűjtése céljából, akkor a SpaceX-nek az eddig teszteltnél is nagyobb Starship rakétára lesz szüksége. Az minden esetre biztos, hogy ha embereket is bevetnének a küldetés során, az rengeteg kockázattal, többletköltséggel jár; az egész küldetés sokkal bonyolultabbá válna, mint a NASA jelenlegi terve.
