Elhunyt Lambert Gábor közgazdász, újságíró, aki 2017 óta töltötte be a Magyar Biztosítók Szövetsége kommunikációs vezetői posztját – adta hírül a Mabisz. De mi nem így emlékszünk rá, hanem úgy, mint a Figyelő főszerkesztőjére, akinek helyettese lehettem jó pár éven át.
Ha van igazságtalan halál, Lambert Gáboré feltétlen ezek közé tartozik. Gábor rendkívül egészségesen, hihetetlenül aktív, sportos életet élt, korai halála – mindössze 69 éves volt – minden volt kollégáját megdöbbentette, bár az utóbbi időben tudtuk, hogy betegeskedik. Senki nem gondolta volna azonban, hogy nem találkozunk vele többet.
Gábor igazi értelmiségi volt, mindig gondolkodott, bármikor képes volt mérhetetlen nyugalommal beszélgetni világmegváltó dolgokról épp úgy, mint a legutóbb bevezetett konkrét adóintézkedés hatásairól. Hátrébb lépett, elemzett, és végül eldöntötte, hogy ez épp jó vagy sem. Mindannyian hallgattunk rá, mert tudtuk, hogy, amit mond, azt megelőzte egy mélyebb analízis. De Gábor sosem ítélkezett, maximálisan elfogadta, ha valaki teljesen másképp gondolja a dolgokat, mint ő. Ebben is különleges volt.
A Figyelő főszerkesztőjeként olyan szerkesztőségi munkára ösztönzött minket, amely összetartozás emléke az ott dolgozók közül mindenkit, így engem is életem végéig elkísér. A fő témákat átbeszéltük, ösztönöztük egymást a jobb és jobb cikkek megírására, elemeztük a lapszámokat, hogyan lehetnénk még jobbak és jobbak. Örültünk a sikereknek, közösen „morogtunk”, ha valami olyan történt a közéletben, amely nem tetszett nekünk. Csodálatos időszak volt.
Emellett Gábor kitünő újságíró is volt. Remekül írt, tolla tűpontos volt, szépirodalmi mélységű anyagai jelentek meg, élvezet volt elolvasni mindig egy-egy Lambert kéziratot.
Lambert Gáborral csodás volt együtt dolgozni, munkásságával maradandó nyomot hagyott a magyar közéletben. Sajátja volt a hiteles tájékoztatás, az objektív újságírás és a szabad véleménynyilvánítás.
Gábort sosem fogjuk elfelejteni, mert személyisége, munkája, a vele való beszélgetések ereje nyomott hagyott munkatársain.
Én magam örökre emlékezni fogok rá, mint egy olyan barátra, akire mindig számíthattam.
Gábor nagyon fogsz hiányozni! – Nyugodj Békében!
