A geopolitikai feszültségek fókuszba helyezték a védelmi ipart. A NATO-ban hamarosan döntenek arról, hogy megemelik a tagországok GDP arányos katonai kiadásait. A Deloitte tanácsadó cég a szektor finanszirozásáról készített tanulmányából kiderül, a védelmi kiadások a GDP 3,5 százalékra történő emelése 2024-ben az európai NATO tagállamoknak 357 milliárd euró többletköltést jelentett. Ahhoz, hogy elérjék az 5 százalékos elvárást, még további 351 milliárd euró elköltésére lenne szükség.
Európa területi védelmének alapját elsődlegesen a NATO katonai ereje képezi, amelyet a tagállamok biztosítanak azáltal, hogy vállalják a GDP–jük meghatározott százalékának megfelelő védelmi költségvetési hozzájárulást. Jelenleg 2 százalék az elvárás, de a tagországok a 2025 júniusában tartandó NATO csúcstalálkozón vélhetően ennek megemeléséről fognak dönteni, és nem kizárt az akár 5 százalékos elvárás elfogadása sem.
Nagyon sok tagállam még most sem teljesíti a két százalékos hozzájárulást. Jelentősen el vannak maradva a védelmi kompetenciák, kapacitások, képességek, sok helyütt ezek kifejezetten megromlottak
emelte ki Csűrös Balázs, a Deloitte Pénzügyi Tanácsadás üzletágának partnere. Ebben a helyzetben komoly finanszírozásra van szükség, hogy a képességeket újra tudják építeni az európai országok.
Miközben sokan a két százalékot sem teljesítik, hamarosan döntenek a hozzárulás mértékének emeléséről. Ha ezt 3,5 százalékra emelnék az 357 milliárd euró többletköltséget jelentene a tagországoknak, még az öt százalékra növelés további 351 milliárdot. Tehát ha öt százalékra emelnék a kötelező mértéket, akkor éves szinten 700 milliárd eurót meghaladó növekményt kellene költeni védelmi, hadi ipari kiadásokra.
A folyó költések mellett ez tartalmazná az elmaradott infrastruktúra és eszközparkra korszerűsítését is.
Míg a NATO a védelmi képességek fejlesztését írja elő, az EU fókusza elsősorban az innováció, a kutatás-fejlesztés támogatásán, a beszerzések összehangolásán van.
Ugyanakkor az EU is ösztönzi a tagállamokat védelmi kiadásaik emelésére.
A 2025 márciusában bejelentett Rearm/Readiness 2030 kezdeményezés célja az európai védelmi képességek megerősítése és az Európai Unió biztonságának hosszú távú garantálása.
A program részeként a tagállamok évente maximum a GDP 1,5 százalékával növelhetik a védelmi kiadásaikat anélkül, hogy a többletköltés beleszámítana költségvetési deficit kalkulációjába.
Szintén a Rearm/Readiness 2030 része a SAFE (Security and Defence Fund for Europe) instrumentum, melynek keretében 150 milliárd euró hosszú lejáratú, kedvező hitel lesz elérhető a tagállamok számára védelmi célok megvalósítására.
Az Európai Unió felismerte, hogy biztonságának megteremtésében nem támaszkodhat kizárólag az Egyesült Államokra, stratégiai autonómiájának megerősítéséhez a haderő és védelmi képességek megerősítésére és a védelmi iparág átfogó fejlesztésére van szükség. A tagállamok részéről a politikai támogatás adott, viszont kérdéses, hogy milyen források állnak rendelkezésre a fenti célok fenntartható finanszírozásához
tette hozzá Csűrös Balázs.
A kis- és középvállalatok szerepe a védelmi iparban
Látható, hogy a kis- és középvállalati szektor – mint más iparágakban is megfigyelhető ez – nehezen fér hozzá a forrásokhoz. Míg egy nagy nemzetközi cégcsoport könnyebben jut banki finanszírozáshoz és könnyebben jut a tőkepiaci tőkebevonáshoz is, addig a kkv-knak szinte lehetetlen ezt megugrani. Ugyanakkor a kkv szektor kiemelt szerepet tölt be a védelmi ellátási láncban, egyrészt mint az iparági óriáscégek, például a Rheinmetall vagy az Airbus beszállítója, másrészt mint az innováció fő hajtóereje.
Ráadásul a védelmi ipar speciális, a védelmi eszközök kutatási-fejlesztési időszaka nagyon hosszú, ezt pedig finanszírozni kell.
Vannak piacra lépési korlátok is, mert a szektor jelenlegéből adódóan elég komoly előminősítési eljárásokat alkalmaznak, komoly kezdeti beruházási igények társulnak a fejlesztésekhez, az eszközök leszállításához. Szempont még az is, hogy a szektor jellemzően erősen koncentrált. A megrendelő az állam és itt a közbeszerzések szintén hosszú időt vesznek igénybe.
Az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságának tavalyi felmérése szerint a kkv szereplőknek a védelmi iparban egy-három milliárd euró tőke és egy-két milliárd euró hitelre lenne szüksége. Tehát gyakorlatilag ilyen mértékben alufinanszírozott a szektor. A forráshiány pedig korlátozza az innovációs és kapacitásbővítési lehetőségeiket, ezáltal komolyan veszélyeztetve az EU stratégiai autonómiáját és az uniós védelmi ipar versenyképességét.
Megfelelő finanszírozás hiányában fennáll a veszélye, hogy ígéretes tech cégek Európából inkább az USA-ba települnek át, ahol a védelmi ipari befektetéseket kiszolgáló ökoszisztéma jóval fejlettebb.
Európai uniós források védelmi kiadásokra
A tagállami költések ösztönzése mellett az Európai Unió számos támogatási programot vagy finanszírozási eszközt vezetett vagy jelentett be az uniós védelmi képességek fejlesztésére.
Az átfogó Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS, European Defence Industrial Strategy) ernyője alatt 2025 áprilisáig 4 programot jelentettek be:
- K+F támogatására, a versenyképesség növelésére és a tagállami együttműködés élénkítésére létrehozott Európai Védelmi Alap (European Defence Fund, EDF);
- A védelmi beszerzések terén történő együttműködést támogató Európai Védelmi Ipar Fejlesztése Közös Beszerzéssel elnevezésű program (European defence industry reinforcement through common procurement act, EDIRPA);
- A kritikus hadiipari termékek (kifejezetten lőszer és rakéta) gyártásának támogatására elfogadott Lőszergyártás Támogatásáról Szóló Jogszabály (Act in Support of Ammunition Production, ASAP);
- Az EDIRPA és az ASAP egyaránt az orosz agresszió okozta veszélyhelyzetre reagálva indult el. Ezeket a kezdeményezéseket az Európai Unió védelmi ipari felkészültségének elérését célzó strukturáltabb, hosszabb távú megközelítésbe, az Európai Védelmi Beruházási Programba (European Defence Industry Program, EDIP) fogják becsatornázni.
Ahhoz, hogy a vállalatok részesülni tudjanak ezekből az uniós támogatásokból, pályázatukban megfelelően demonstrálni kell, hogy a projekt, amire a támogatást igénylik, illeszkedik az EU védelmi stratégiájának célkitűzéseibe.
Emellett előnyt jelent, ha más tagállamból származó partnerekkel közösen, konzorcium formájában pályáznak, megfelelve ezzel a kollaborációra irányuló elvárásoknak. A források megítélésekor általában előnyben részesülnek a kettős felhasználású (dual-use) technológiák fejlesztésére irányuló projektek. Azok a termékek és technológiák minősülnek kettős felhasználásúnak, amelyek katonai és polgári célokra egyaránt alkalmazhatóak.
Ezekből a forrásokból magyar fejlesztések is részesültek – tudtuk meg Csűrös Balázstól.
Tőzsde és a hadiipar
Elsősorban a nagyobb szereplőknek lehetősége van megjelenni a tőkepiacon, a tőzsde is komoly forrásbevonási lehetőség.
Mint Csűrös Balázs elmondta, a közelmúltbeli IPO-k (nyilvános elsődleges részvénykibocsátás) tapasztalata azt mutatja, hogy egyelőre ez még csak mint egy kiegészítő finanszírozási elem jöhet számításba.
2019 óta Európában összesen 13 védelmi ipari vállalat ment tőzsdére, összesen 1 milliárd euró értékben bocsátva ki részvényt.
Ha ebből kivesszük a három legnagyobb tőzsdei kibocsátást, akkor a fennmaradó összeg már csak 187 millió eurót tesz ki, ami jelentősen elmarad a DG DEFIS tanulmányában számszerűsített 1-3 milliárd euró hiányzó tőkétől. Az IPO-k száma a védelmi szektorban emelkedhet a jövőben az Euronext tőzsdecsoport IPOready Defence programjának köszönhetően, ami kimondottan a védelmi iparági szereplők részvénykibocsátását hivatott támogatni.
A zárt tranzakciók, felvásárlások, összeolvadások is lehetőséget jelentenek a forráshoz jutáshoz. Az elmúlt 10 évben 117 M&A tranzakció volt, aminek jelentős része, 60% az utóbbi négy évben történt.
A közelmúlt emelkedő tranzakciószáma bizonyítja, hogy a növekvő kormányzati költések és a dual-use technológiákban rejlő potenciál a befektetők figyelmét is felkeltették.
A 117 tranzakció több mint felében a vevő egy hadiipari szektorból érkező stratégiai befektető volt, ugyanakkor jelentős a kockázatitőke-befektetők aránya is.
Utóbbiak nagyon ritkán fektetnek kizárólag védelmi iparban aktív társaságba, kockázataik csökkentéséhez és egy majdani nyereséges továbbértékesítés (exit) megalapozásához fontos, hogy a céltársaság termékei vagy az általa kifejlesztett technológia a hadiipari felhasználás mellett a civil szektorban is eladható legyen.
Felpörgött tehát a befektetői aktivitás a védelmi szektorban, ez különösen azért érdekes, mert korábban a „békeidőkben” például a privat equity-k az ESG szempontokat követve bizonyos iparágakba nem fektettek és a védelmi ipar is ilyen volt. Ez határozottan változik. Keresik azonban azokat a lehetőségeket, ahol a civil felhasználásra is van lehetőség.
A felvásárlásokat a védelmi szektorban ugyanakkor erősen korlátozzák az tagállami rendelkezések, nemzetbiztonsági szempontok, melyekkel az országok a stratégiai integritásukat igyekeznek megőrizni, gátat szabva a külföldi tulajdonszerzésnek.
A védelmi szektor iránt érdeklődő tőkebefektetők helyzetét tovább nehezítette, hogy korábban a bankok vonakodtak hitelt nyújtani hadiipari tranzakció finanszírozására. Nehéz ugyanis banki, hitel szempontból kezelni, hogy bizonyos szituációban – háborús helyzetben – az adott termékből sok kel el, de ha ez a helyzet nem áll fenn, az értékesítés jelentősen visszaesik. Ez az üzleti modell egy bank számára nehezen kezelhető.
Az Európai Beruházási Bank (EIB) azonban nemrégiben 2 milliárd euróra emelte meg a védelmi ipari projektek finanszírozására szánt 2025-re vonatkozó keretösszegét, egyúttal jelentősen kibővítve a támogatható projektek körét. Az EIB lépése jelzés a kereskedelmi bankok felé, hogy a védelmi ipar finanszírozása már nem elutasított a finanszírozói szektor számára.
Az egyes állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, mint a lengyel BGK vagy a Cseh Export Bank, jól kiegészítik az EIB nyújtotta finanszírozási lehetőségeket, célzottan támogatva a védelmi ipari ellátási lánc stratégiai vállalatait, valamint a kutatás-fejlesztési kezdeményezéseket, akár régiós szinten is.
Emellett napirenden van egy új multilaterális intézmény, a DSR (Defence, Security and Resilience, vagyis Védelmi, Biztonsági és Reziliencia) Bank (korábbi nevén NATO Bank) létrehozása is, amely közös európai védelmi célokat szolgálna alacsony kamatozású hitelek és garanciák nyújtásával.
Mint Csűrös Balázs összefoglalta, a védelem egy olyan iparág, ahol nagyon komoly keresleti igény fog felmerülni a következő időszakban. Nőni fognak az állami megrendelések, beszerzések, éppen a NATO és EU-s előrírások miatt. Azt is látható, hogy a jelenlegi kapacitások nem tudják ellátni, nem tudnak megfelelni ezeknek az igénynek.
Biztos, hogy az ágazatban jelentős fejlesztések jönnek, és ezt valahogyan finanszírozni is kell majd. Vannak már nemzetközi programok, és feladat, hogy ezeket közelebb lehessen hozni a hazai szereplőkhöz. Az látható, hogy a legtöbb finanszírozó a Dual Use technológiákat keresi.
A jelenleg is a civil szférában alkalmazható technológiát gyártó kkv-knak, akár a fémmegmunkálás, műanyaggyártás területén érdemes átgondolniuk, hogy kiegészítő termékkörként rácsatlakozzanak erre a nagyon dinamikusan fejlődő iparágra, és ott ezt a piaci igényt kielégítve fejlesszenek.
