A klímaváltozás következtében egyre gyakoribb extrém időjárás áldozatául eshet az elsárguló és vörösbe hajló őszi táj – ez a jelenség akár egy súlyosabb ökológiai probléma előfutára is lehet.
A lombhullató fák levelei titokban egész évben sárgák és vörösek, a zöld színük valójában álca. A tavaszi-nyári zölden pompázó lombkoronát annak köszönhetik, hogy a napsütés hatására a levelek feltöltődnek klorofillal, amely túlragyogja a sárgás pigmenteket.
A klorofill – amely szó szerint a zöld és a levél görög megfelelőjéből ered – felel azért, hogy a fák a leveleiken keresztül, mint egy napelemként hasznosítják a napenergiát.
Ez a jól ismert fotoszintézis, melynek segítségével a fák egész nyáron cukrokat állítanak elő tápanyagukként. A sárga, narancssárga és vörös leveleknek viszont legalább olyan fontos szerepe van a fák életében, mint a zöldeknek.
A levelek zöldje visszaszorul és átadja helyét az eredeti sárgának
Fotó: Eberhard Grossgasteiger
A nyár végével és az ősz beköszöntével az északi féltekén egyre csökken a napsugárzás, így a falevelek egyre kevesebb fényből gazdálkodhatnak. A növény ebből észleli, hogy a napsugárból való táplálkozás már nem igazán hatékony, ideje felkészülni a télre és feltölteni energiaraktárakat.
Ennek egyik első lépéseként a zöld klorofill visszahúzódik a levelekből, felfedve azok eredeti sárga, narancs és vöröses színét.
Klorofill és napfény nélkül a sárguló lombkoronájú fa már nem tud energiát nyelni a napból. A színükkel együtt a levelek feladata is megváltozik, elkezdődhet a raktározás. Az ősz a fák számára a télre való felkészülést jelenti.
“A fák számára a levelek sárgulása olyan, mintha elmennének bevásárolni a piacra, hogy feltöltsék a raktáraikat a következő évre.”
– magyarázza Rebecca Forkner, a virginiai George Mason Egyetem ökológusa. A levelekben rejlő tápanyag ősszel visszahúzódik a fa éléskamrájába, ágaiba és törzsébe, de ez egy kényes, időigényes folyamat.
Akár hetekig-hónapokig is tarthat, mire a levelekben tárolt értékes tápanyag minden értékes cseppje visszahúzódik a fa törzse felé, a levelek pedig végül elszáradnak, majd lehullanak – már nincs rájuk szükség, a fa innentől nem napenergiával működik, hanem a “feltölött akkumulátorokról”.
Fotó:Tatiana Syrikova
A klímaváltozás miatt egyre rövidül az ősz
A klímaváltozás következtében viszont a Föld számos pontján egyre rövidül a télre való készülés időszaka, vagyis az ősz. A legutóbbi nyolc október az elmúlt közel 150 év legmelegebb októberei voltak, így vitathatatlan, hogy a fák számára kritikus őszi időszak egyre csak tolódik és rövidül.
Ma, Észak-Amerikában a levelek sárgulása közel egy hónappal később következik be, mint a XIX. században, belecsúszva a fagyos télbe, lerövidítve a tápanyagraktározás időszakát.
A hirtelen fagyok ugyanis idő előtt letéphetik a még tápanyagban dús leveleket, megfosztva attól a fát, így a téli túlélés egyre nehezebbé válik. Evolúciós szemmel ráadásul ez a 100-200 év, amely alatt eltolódott az ősz, csupán egy rövid pillanat a fák szemszögéből, így ez a rendkívül gyors változás komoly kihívás elé állítja azokat. A klímaváltozás másik frontja, a krónikus szárazság tovább ront a helyzeten.
“Nagyon súlyos szárazság is előidézheti, hogy a fák idő előtt lehullajtják leveleiket, extrém száraz idő esetén ez akár már augusztusban is megtörténhet.”
– állítja Paul Schaberg, az Észak-Amerikai Erdészet fiziológusa. A levelek klímaváltozás miatti lehullása ráadásul öngerjesztő folyamattá is válhat a jövőben, hiszen a fák egészsége rendkívül fontos globális szempontból: a fák nyelik el a világ szén-dioxid termelésének közel harmadát.
Kevesebb és egészségtelenebb fa kevesebb szén-dioxidot lehet képes elnyelni,
több szén-dioxid pedig úgy tűnik, hogy egyre magasabb globális hőmérséklethez és további extrém szárazsághoz vezet, tovább melegítve a bolygót és tovább nehezítve az őszi raktározást a fák számára.
Fotó:Patrick Campanele
Műholdas levélszín térképezés
Az őszi táj sárgulásának vizsgálata ma már könnyű feladat, műholdképek segítségével történik, melyek pontosan feltérképezik a levelek színét az adott őszi napokon. Az összehasonlításhoz elengedhetetlen, évtizedekkel ezelőtti adatok viszont nagyon szűkösen állnak csak rendelkezésre, így egy egészen szokatlan módszerhez fordult Stephanie Spera, a Richmond Egyetem professzora:
Arra kéri azokat, akik az elmúlt 50 évben készítettek tájképeket, esetleg családi fotókat az USA-beli Acadia Nemzeti Parkban, hogy küldjék el azokat a nemzeti park kutatóinak.
A fotókat utána a kutatók kielemzik és feltérképezik belőle a levelek őszi sárgulásának időbeli változását, remélhetőleg közelebb kerülve ahhoz, hogyan változott az ősz a nemzeti parkban és mi várhat rá a jövőben.
Rövidtávon még csak az őszi tájra épülő turizmus esik áldozatául a rövidülő évszaknak. amely az USA-ban 30 milliárd dolláros üzlet évente. Ma még nem tudni pontosan, hogy a fák lombjainak eltolódott sárgulása hosszú távon milyen ökológiai következményekkel jár majd, de maga a trend egyelőre nem tűnik úgy, hogy lassulna.
Becslések szerint évtizedenként körülbelül egy nappal később kezdődik a fák számára az ősz, így a távoli jövőben elképzelhető, hogy akár novemberben is, egészen a fagy beköszöntéig zöldelljen a lombkorona.
Még nem tudni, hogy ilyen esetben a fák tápanyag-raktározásának folyamata teljesen felborul-e és ez milyen hatással lesz rájuk a következő nyáron, ahogy azt sem, hogyan befolyásolhatja ez a szén-dioxid elnyelő képességüket.
