Gábor Emese immár 25 éve alkot megkapó szépségű bronz portrészobrokat. A művésznő azt vallja, az arc a lélek tükre, az ember belső karakterének lényegét hordozza. A szobrászművész a lélekszobrászat fogalmát 12 éve alkotta meg, de az utóbbi években a portrészobrászat helyét munkásságában nagyrészt átvette az arcrekonstrukciók készítése. Gábor Emese a Magyar Természettudományi Múzeumban kapott egy laboratóriumot, ebben a rekonstrukciós laborban dolgozik többszáz, vagy többezer éves koponyákon.
A szobrász munkamódszere az évek alatt megváltozott, míg korábban kívülről építette fel az arcot – és beleképzelte a koponyát -, most koponyára építi fel az arcokat. A portrészobrászt erről a különleges szakterületről kérdeztük. Az alkotó legutóbbi műve egy nagykőrösi férfi arcának rekonstrukciója volt, Gábor Emese megkeresésünkre azt is elárulta, csodálattal tölti el, hogy szinte a semmiből bukkan fel munkája nyomán egy-egy újabb ezeréves arc.
Emese Mióta készít arc rekonstrukciókat? Hogyan tévedt erre az izgalmas területre?
2022 áprilisában készült az első valódi koponya alapján arcrekonstrukcióm, de előtte például Kőrösi Csoma Sándor arcát rekonstruáltam egy laterális rajz alapján, 3D-ben. Emellett számos olyan szobrom volt az évek során, amely részben arcrekonstrukciós munka. Mondhatom, hogy 25 éve készülök erre a munkára a gyakorlatban. A portrészobrászati, lélekszobrászati szakmai előzmények, több évtizedes gyakorlat nélkül ugyanis nem lehetne elkészíteni egy tudományos antropológiai arcrekonstrukciót.
A régészek is a kollegáim, ők a leletek mellékleteiben sokat segítenek. A legfontosabb munkatársaim az arcrekonstrukciós munkában az antropológusok, együtt szoktuk kielemezni a koponyák részleteit.
Melyik portré a legkedvesebb Önnek?
Az első általam készített rekonstrukció egy Avar-kori férfi arca volt. A legkülönlegesebb munka mindig az, amelyiken éppen dolgozom. Mivel az emberek mind egyediek és különlegesek, nehéz lenne választanom.
A Magyar Természettudományi Múzeum Árpád-Ház Projekt keretében elkészült egy nagykőrösi honfoglaló arcrekonstrukciójával. A genetikai vizsgálat szenzációja volt, hogy apai felmenő ágon Árpád-házi vonalat is találtak.
Kinek a koponyáját találhatták meg? Honnan tudható az életkora, illetve, hogy pontosan mikor élt?
A Nagykőrösön fellelt honfoglaló férfi életkora 40 és 50 év között lehetett. Koponyája az Europid rasszhoz tartozik. Nagyon enyhén benne van némi ázsiai jelleg, de csupán az arccsontok környékén. Az életkorát főleg a fogaiból, a koponyavarratokból, a csigolyákból, és ha van csontváz, akkor több csonton megjelenő jellegzetességek alapján tudjuk jól, 5 éven belüli sávban meghatározni. Azt, hogy mikor élt, speciális rádiókarbon vizsgálatok alapján lehet megfejteni. Az Árpád-házi apai ági genetika Fóthi Erzsébet genetikus kutatásai alapján, genetikai vizsgálat során derült ki. Ilyenkor a sziklacsontból vesznek mintát, amely a koponya alján, a csigolyák találkozása mellett található. Ezt analizálják.
Milyen technikával készülnek ezek a kifejező portrék?
Amikor elkészül egy arcrekonstrukció, arról szilikonforma és gipsznegatív alkalmazásával gipszöntvényt készítek, így a végeredmény egy szép, fehér gipsz arc, melyet korhoz illő hajjal, arcszőrzettel ellátok a régész, történész kollegák segítségével. Ezek a gipsz arcok nagyon jók egy múzeumi kiállításra, ahol a koponya mellett mutatják be őket.
A gipsz arc nem színes. Ahhoz, hogy egy valóságos, színes emberi arcot mutassak, a mesterséges intelligenciát használó programokat is igénybe veszek. A kész gipsz arcrekonstrukciók szkennjeire valódi, genetikai vizsgálatnak megfelelő színű, sűrűségű hajat, plasztikus, pórusos bőrt, fényes szemet készítek, természetesen az eredeti arcrekonstrukcióval teljesen megegyező mérteben, formában. Így még élőbben elképzelheti, szinte élőként láthatja a szemlélő egykor itt élt eleinket.
Korábban azt írta egy bejegyzésben, hogy minden apró részletet tökéletesen ki tudott dolgozni a lágyrész vastagság, az izomtapadások, az aszimmetriák és az antropológiai vizsgálatok tükrében. Mit jelent ez pontosan? Miből látja az egykori izomtapadások jellemzőit?
Az izomtapadás csupán egy az árulkodó jellegzetességek közül. A koponyáról le lehet olvasni, a személy nemét, életkorát, és azt, hogy melyik embertípushoz tartozott, illetve milyen keverék jegyek találhatók rajta. A különböző csontok formái is mind-mind beszédesek. Az izomtapadási helyek redőzöttsége az izmok erősségével egyenesen arányos.
Egy-egy dologra több jel is utal egy koponyán. A lágyrészek nem csak az izmok, hanem a kötőszövetek, a mirigyek, a bőr stb. Ezeket anatómia pontossággal fel kell építeni a koponyára, illetve az arról készül 3D nyomtatásra, vagy a gipszmásolatra. Ötven mérőpontot szoktam bejelölni és meghatározni a koponyákon, melyekhez adatokat rendelek. Az adatbázisaim 5 évenként, életkorra, nemre és embertípusra való tekintettel változnak. Meg kell keresnem a megfelelő, az aktuális koponyához tartozó mérési eredményeket. Mivel ezeket halottakon mérték, bizonyos dolgokon változtatnom kell. Ebben segít a saját kutatási anyagom, az a folyamatosan bővülő röntgen adatbázisom, amelyet élő emberekről készítettek.
Egy bizonyos mennyiség után, mint egy mesterséges intelligencia, szabályokat készítek, és több ponton továbbfejlesztettem az eddigi pusztán halottakon, fekvő helyzetben mért adatok pontosságát. A bűnügyi arcrekonstrukciós Menchesteri metódus és a hagyományos izomfelrakásos módszer így kiegészülve a röntgenadatbázis tanulságaival három oldalról erősíti és egyre pontosabb megjelenítéshez visz közelebb az arcrekonstrukciós metodikámat.
Hogy lehet ennyire hitelesen „megfogni” a karaktert? Szükséges hozzá a környéken ma élő férfiak arcának tanulmányozása?
Szándékosan nem tanulmányoztam a ma élő nagykőrösi férfiak arcát, mert nem jó befolyásolni semmivel ezt a tudományos munkát. Az a lényeg, hogy adott egy anonim koponya, és csupán ez alapján készüljön el az arc, ne befolyásolja semmi más tényező, mert az könnyen tévútra vihet. Csak a legbiztosabb adatokra támaszkodom. A karaktert nem én fogalmaztam „magyarra”, hanem a koponya ezt adta ki. A szobrászi munkával ellentétben, ebben a tudományos munkában nem lehet érzéseket, szubjektivitást bele vinni az alkotásba, így az arcok maguktól válnak élővé. A karaktert a saját aszimmetriájuk, a saját csontjaik adják, így lehetnek pontosabbak, valósághűek.
Mi okozhat nehézséget egy-egy arcrekonstrukció elkészítése során?
Szerencsére nem nehéz objektívnek maradni. Az általam korábban elkészített portrészobraim alanyai is valós emberek voltak, akiket nem szubjektíven ábrázoltam. Nehézségek persze adódhatnak, de ezek kis hányadát teszik ki a portrénak. Például a fülcimpa és a fülkagyló bizonyos részeihez, valamint az orrcsúcs végének pontos kiszámolására léteznek metódusok. Én a Lebedinszkij-metódust használom, de ez sem „holtbiztos”, és vannak extrém esetek, amikor csak a röntgen adatbázis segítségével tudom elérni a hiteleshez legközelebb álló végeredményt. Az arckifejezést megpróbálom „semlegesre” alakítani, nehogy belekerüljön valamilyen mimikai ránc, amit esetleg én látok bele, és nem az illető szokása volt. Így biztosabban átjönnek a karakterek. Összességében a tizedmilliméter pontosságú lágyrészvastagság felrakás miatt nem lehet más a végeredmény, ha többször is elkészítem. Volt már, hogy kontrollként többször elkészítettem egy arcot, teljesen elölről. Gyakorlatilag és lényegében teljesen egyforma, mondhatni ugyanaz az „ember” lett. A különbség mindössze annyi lehet, amennyit mi magunk is változunk úgy tíz évenként. Soványabbak vagy testesebbek lehetünk.
Csodálatos érzés azzal szembesülni, hogy az arc – egy eddig soha nem látott arc – fokozatosan felépül és megmutatja magát. Különös érzés, szinte képes vagyok kiolvasni a tekintetükből az élettörténetüket.
A cikkben szereplő fotókat Gábor Emesétől kaptuk
