Fekete Istvánnak nagyszerű novellákat, regényeket, forgatókönyveket köszönhetünk. A legtöbb főhőse férfi, mi arra voltunk kíváncsiak, milyen volt az író viszonya a nőkhöz, feleségéhez, lányához. Horváth Tibor, a Fekete István Irodalmi Társaság elnöke mesélt erről.
Milyen volt Fekete István viszonya a nőkhöz?
Ha nőkről volt szó, magánéletében kizárólag a családtagjai jöhetnek szóba. Ha a műveire gondolunk, ott már szélesebb a skála. Amint a novelláiban, regényeiben megjelenő nőalakokra gondolunk, ragaszkodó, gondoskodó, hűséges, egyszerű, tiszta alakokat látunk. A filmforgatókönyveiben (Fekete István 5 nagyjátékfilm forgatókönyvét írta) egész más nőalakok jelennek meg. A Dr. Kovács István című, 1942-ben megjelent filmben amikor az egyetemi professzor menyasszonya megtudja, hogy a vőlegénye szülei egyszerű parasztemberek, felbontja az eljegyzést. Az Aranypáva című, 1943-as film esetében a női főszereplő félvilági, csábító kocsmárosnő, aki elcsavarja az egyszerű molnárlegény fejét, majd megcsalja. Ugyanakkor végül mindig a falusi, tiszta, egyszerű nők azok, akik mellett a gyökereihez, falujához visszatért főhős megtalálja a boldogságát.
Mit tudunk arról, hogyan ismerte meg a feleségét?
Piller Edith egy kis Baranya megyei faluban, Bakócán élt, édesapja orvos volt. Fekete István Mailáth György gróf birtokán kapott segédtiszti állást, másodintézőként dolgozott. Itt egy bál alkalmából ismerte meg Edithet. Egymáshoz illőnek tűntek, szerelmi házasságot kötöttek, az író szerelmes levelei a mai napig megtalálhatók múzeumokban. Bakócán esküdtek meg 1929 telén. Rá néhány hétre már Ajkára költöztek, ahol az író főintéző lett, ott született mind a két gyerekük is.
Mi lett a sorsa Fekete István gyermekeinek?
1932-ben született fiuk, ifjabb Fekete István, akit mindenki csak Pistaként emleget, s aki ma is él. Az ifjú a gödöllői Premontrei Gimnáziumban tanult, majd részt vett az 1956-os forradalomban. Emiatt még abban az évben disszidálnia kellett. Chicagóban telepedett le, majd többek között író és újságíró lett, folytatta az apja könyveit, történeteit. A koppányi aga testamentuma, a Bogáncs és a Vuk is folytatást kapott, Ifjabb Fekete Istvánnak két gyereke, egy fia és lánya született, ők már Amerikában nőttek fel, további leszármazottakról, unokákról nem tudunk.
A titkos szökés
1930-ban született meg Fekete István és felesége lánya, aki édesanyja után az Edit nevet kapta. A középiskolát a budai Sacré Cœur-rend leányiskolájában végezte, alig tizennyolc évesen pedig elszökött otthonról és apácának állt Ausztriában. Apjával olyan bensőséges viszonyt ápolt, hogy ő tudott erről a tervről, míg a lány édesanyja nem. Ha megtudta volna, valószínűleg minden erejével megakadályozza, hiszen akkoriban ez azt is jelenthette, hogy soha többé nem látja a tulajdon lányát. Fekete István sem birkózott meg könnyen a gondolattal, érzéseit az Elment című versébe sűrítette.
Apácák, másképp
Annak ellenére nehéz volt elfogadni Edit döntését, hogy a Fekete házaspár mélyen vallásos volt. Amikor az író egyszer szemtanúja volt annak, hogy az ávósok szó szerint az utcára szórták egy apácarend minden holmiját, saját házának ebédlőjét ajánlotta fel nekik és befogadta az egész kápolnát. Ez abban az időben olyan veszélyes vállalkozás volt, hogy nemcsak a család, de a Budán bérelt villa tulajdonosa is minden erejével megpróbálta lebeszélni Fekete Istvánt. Ő mindenkit végighallgatott, aztán kitartott terve mellett. A Jézus Szíve kápolna a mai napig megvan és üzemel, az egykori ebédlőben működik Budán a Tárogató út 77. szám alatt, rendszeresen tartanak szentmisét.
Fellegek a boldog házasság felett
Fekete István haláláig kitartott felesége mellett, annak ellenére, hogy az rengeteget zsörtölődött, sőt sokan így visszamenőleg úgy vélik, valamilyen mentális betegségben szenvedhetett. Fekete István naplójában leírta, hogy Edith mennyire gondját akarja viselni neki, gyógyszerekkel eteti, beosztja az idejét, pedig neki csak egy kis békességre lenne szüksége. Ifjabb Fekete István Fekete Istvánra emlékezve című könyvéből egy naplórészletet is megismerhetünk, amelyben az író feleségéről mesél. Ebben szó szerint ez áll:
Olyan pazarlóan áldott, jó is tud ő lenni, ha el nem kapja a rossz, s az ebből származó eszméletlen hisztéria.
Mindezek ellenére az író maradt, nagy sétákat tett, vadászott, és egész életében a faluhoz, a földhöz, a természethez is ugyanezzel a kitartással ragaszkodott.
