Vissza tudnak még emlékezni, hogy két éve, az orosz-ukrán háború elején milyen gondokkal küszködtünk? Magas infláció, magas energiaárak, romló külkereskedelmi egyenleg. Ma már egyikkel sincs bajunk. Hurráoptimizmusra azonban nincsen ok, a hazai fogyasztás és főleg a magyar ipari termelés még nem mutatja a remélt kilábalást. Pozitív jelek azonban már vannak, ha a reálbérek továbbra is emelkednek, illetve a lakosság részben legalább elkölti a Prémium-állampapírok mostanában kifizetett kamatait, várható némi fellendülés.
Március 6-án igazi „szuperszerda” volt a magyar makrogazdaságban. Biztosan ismerik a kifejezést, a szuperkedd az amerikai előválasztás csúcspontjára utal, amikor nagyon besűrűsödnek az események.
Nos, egy nappal később a magyar gazdaságról fogyasztási, ipari termelési és külkereskedelmi adatok is napvilágot láttak, ami alkalmas lehetett amolyan évkezdő helyzetképek felállítására.
Felemás évkezdet
Ezzel a találó címmel adta közre Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője gyors értékelését, és alighanem teljesen igaza van, hiszen volt jó hír is, de rossz is.
13 hónap után végre már pozitív fogyasztási adatot jelenthetett a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Igaz, csak éves alapon, az előző hónaphoz képest a növekedés megállt, de a növekedésnek éves alapon is örülni kell.
Ez azért volt nagyon fontos, mert a magyar gazdaságpolitika ma leginkább fajsúlyos szereplője, vagyis Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter folyamatosan azt mondja, hogy a magyar gazdaság kilábalásának az a kulcsa, hogy fogyasszunk. Azt már nem teszi feltétlenül hozzá, de nyilván szintén gondolja, hogy fogyasszunk és fizessünk jó sok általános forgalmi adót (áfa), mert különben nagyon nehéz lesz egyensúlyban tartani a költségvetést.
A 2024. januári kiskereskedelmi adat egyetlen igazi pozitívuma – nevének megfelelő magyarázattal – az lett, hogy pozitív lett.
Bár a bázishoz, 2023. januárjához képest csak 0,6 százalékkal emelkedett a mutató, de legalább végre emelkedett. És, bár a magyar lakosság óvatosságára, önmérsékletére utal például az, hogy tartós cikkeket még mindig kevesebbet vásároltunk (0,9 százalékkal), de például az üzemanyag-forgalom már 4,6 százalékkal emelkedett. Igaz ebben az is szerepet játszhatott, hogy amikor 2022 decemberében megszűnt a hatósági ár (emlékeznek még a 480 forintos üzemanyagokra?), akkor sokan előre is megpróbálhattak bevásárolni, ami visszafoghatta a 2023. januári számot, így most visszafogottabb volt a bázis.
Mindegy, minden pozitív számnak örülni kell.
Innen talán kicsit jobb lesz
Egyelőre tehát örüljünk a trendfordulónak, és az sem kizárt, hogy innen már érdemi javulás jön, hiszen az év eleje sok helyen fizetésemelést hozott.
Ha pedig már 10-15 százalékkal többet tud egy háztartás költeni (azt feltételezve. hogy a tavalyi pénzromlást megadták a munkáltatók béremelésben), akkor kinyílhatnak még jobban a pénztárcák. Emellett a nyugdíjasok februárban megkapták a 13. havi nyugdíjat és az is megjelenhet a fogyasztásban.
Ráadásul
a háztartások egy része vagy most kapott (februárban), vagy most fog kapni (márciusban) magas állampapírkamatokat, hiszen a Prémium-sorozatok mostanában fizetnek. Ha a lakosság a hozamok egy részét elkölti és nem újrabefekteti, az is megdobhatja a fogyasztást.
A munkaerőhiányos magyar gazdaságban vélhetően azért bizonyára a következő hónapokban is folytatódik majd a reálbérek növekedése, ami szintén támogathatja a fogyasztás visszaépülését.
Ez nagyon ránk férne, csak van egy másik hatás is.
A bajok, a nehezebb hónapok után látható óvatosság (kevesebb fogyasztás, kevesebb hitelfelvétel) azért még mindig visszafoghatja a fogyasztási és így a kiskereskedelmi adatokat. A magyar gazdaságnak az segítene, ha bátrabban fogyasztanánk, csak nehéz azt tanácsolni, hogy ne takarékoskodj, élj a mának, majd lesz valahogy!
Az ipari termelés a nagyobb baj
Az említett március 6-i adatcunamiban sajnos felbukkant egy igen gyenge adat is.
A KSH ugyanis ipari termelési adatokat is publikált, és az, hogy a már eleve mérsékelt 2023. januári adathoz képest az ipari termelés volumene éves szinten újabb 4,1 százalékkal csökkent, és ez semmiképpen nem jó hír.
Virovácz Péter, az ING szenior elemzője is úgy ítélte meg, hogy az ipar folytatta a gyengélkedését és sajnos a piaci konszenzushoz képest is alulteljesített. Ráadásul, a magyar ipar havi alapon is tovább zsugorodott, 1,1 százalékkal esett vissza a termelés volumene januárban az előző hónaphoz képest.
Ez tényleg nem jó hír, Magyarországon különösen azért nem, mert állandóan másról sem hallunk, minthogy civilek és akkugyárak veszekednek azon, hogy hol épülhet akkumulátor–kapacitás.
A sok veszekedés közben ezek azért épülnek is, így ennyi új kapacitás belépésével egy visszaesést mutató adat, eléggé elgondolkodtató.
Mindenesetre az európai, például a német ipar gondjairól gyakran hallunk, aligha lehet ettől elvonatkoztatni Magyarországon, de abban azért bízhatunk, hogy ezek a kapacitások majd beindulnak, most inkább csak csúszik a felfutás, így ebben biztosan lesz javulás.
Jönnek a részletek
Mindenesetre a KSH úgy szokott publikálni, hogy először közzéteszi a fő számokat, aztán később a részleteket. Ha majd ezek is megjelennek, okosabbak leszünk, de a visszaesés mindenképpen kellemetlen volt.
A konjunktúraindexek egyelőre Európa-szerte elég borúsak, ehhez képest a magyar gazdaság szereplői optimistábbak, csak sajnos nehezen jön ki olyan képlet, hogy Európának nem megy, de azért a magyar beszállítóknak meg mégis.
Egyelőre csak akkora az ipari kibocsátásunk, mint 2020 végén, 2021 elején (erősen covidos időszakban)
és pont a fő erősségünk, vagyis az akkumulátor gyártás és az egyéb autóipari gyártás van krízisben.
Egy ideig ezek a gyárak tudnak úgy termelni, hogy nincs kereslet (ilyenkor a raktáraknak készülnek az árucikkek), de ennek van egy racionális határa. Úgy tűnik, hogy ez a globális készletfeltöltés már lezajlott.
Ez akkor is fontos figyelmeztetés Magyarországnak, ha közben tényleg vannak jó hírek: továbbra sincs itthon érdemi munkanélküliség, a vártnál gyorsabban jött le az infláció, bízhatunk a növekedésben, de azért még nem tartunk ott.
Legalább a külkeregyenleg már nem mínuszos
Mi lehet egy országban igazán veszélyes a gazdaság felől?
Sok minden: a hiperinfláció, a magas munkanélküliség, a recesszió, de az igazi nagy válságok általában adósságcsapdák, tartozások, devizakrízisek.
Ebből a szempontból hálistennek, most nincs baj, sőt, kifejezetten megnyugtató, hogy miközben tavaly ilyenkor (amikor még magasak voltak az energiaárak) erősen negatív volt a külkereskedelmi egyenlegünk, addig az idén már érdemben pozitív.
A számok nyelvén 2024. januárban az export euróban számított értéke 7, az importé 14 százalékkal kisebb volt az előző év azonos időszakinál, de így is a többletünk 497 millió euró lett, egy éve ugyanennyi volt az egyenleg, csak éppen mínuszban.
Mindenki ismeri a suszter esetét, aki abból él, hogy vasárnap zárva tart.
Ameddig az egyenlegünk attól javul, hogy a magyar ember kevesebb külföldi árut fogyaszt, de az export is visszaesik, annak kevésbé örülhetünk, mintha jelentős exportsikereink lennének.
Ugyanakkor a magyar áruforgalomban megint le kell szögezni, hogy az alacsonyabb energiaárak hozták a fő javulást. Ennek pedig tényleg feltétlen nélkül örülhetünk, hiszen ez azt jelenti, hogy javult a cserearányunk. Nagyon leegyszerűsítve idén télen már kevesebb magyar árut kellett átadnunk azért, hogy ne fázzunk!
