Forradalmasíthatja az életünket az aszteroidabányászat?

Az elmúlt 20 évben számtalan űrmisszió indult azzal a céllal, hogy értékes ásványokat hozzanak haza aszteroidák, vagyis kisbolygók belsejéből, de a Föld kimerülőben lévő erőforrásainak pótlása egyelőre tudományos-fantasztikum marad.

Az űrbányászat hallatán valószínűleg utópisztikus gépszörnyetegek és behemót fúrótornyok képe rajzolódik ki előttünk, de érdemes lehet ezt a képet finomítani: az emberiség történetében, a mai napig összesen 7 gramm ásványi anyagot bányásztunk ki aszteroidákból és hoztunk haza a Földre. Természetesen a ritka elemekből kis mennyiség is rendkívül fontos és értékes lehet, de összehasonlítva a 7 grammot az évi 180 tonna földi platina termeléssel, nem tűnik túl jó opciónak a Világűrből importálni a szóban forgó nemesfémet. Esetleg a még ritkább, jelenleg legértékesebb ritkafém, a ródium, a kilogrammonkénti 60 millió forintos árával jobb jelöltje lehetne az űrbányászatnak, hiszen ez is egy olyan elem, amely a Földön és a Világűrben is megtalálható.

30 milliárd egy porszemért

Gyors számolás után viszont ez a lehetőség is szertefoszlik. 2003-ban, 7 év munkával 0.1 gramm aszteroida bányászati terméket hozott a Földre a Japán Űrügynökség, a JAXA által szervezett Hayabusa-1 űrmisszió, amely közel 30 milliárd forintot emésztett fel, így egyelőre nem tűnik költséghatékonynak az űrbányászat. Ez volt viszont az első olyan misszió, amelyben sikerült egy űreszköznek leszállnia egy kisbolygó, az Itokawa felszínére, belefúrnia és elhoznia onnan valamit, még akkor is, ha az egyetlen porszem volt.

Érdemes megjegyezni, hogy kisméretű aszteroidára leszállni igazi bravúr volt, hiszen egy ilyen égitest gravitációs ereje rendkívül alacsony, nincs jelentős tömegvonzása, az űrszonda lényegében a felszínén is csak lebeg, amíg bele nem tud valahogy kapaszkodni abba.

A 2000-es évek végén izzott a levegő a tech startupok körül az internet előretörésével, ekkor nagy lendülettel meg is alakult a Planetary Resources amerikai vállalat, amelynek fő célja az aszteroida bányászat volt.

A terv nem is lehetett volna ambíciózusabb, az űrbányászatnál kecsegtetőbb üzletágat kitalálni is nehéz lenne, hiszen a Világegyetem felfoghatatlanul sok, lényegében kifogyhatatlan erőforrással rendelkezik. A vállalatnak 15 év alatt sikerült két mikroméretű műholdat felbocsátania, sőt, nagyobb pénzmagot kaptak a luxemburgi államtól is, akik 2016-ban, európai államként először törvénybe foglalták, hogy magáncégek jogilag birtokolhatnak égitesteken található erőforrásokat. A Planetary Resources viszont 2020-ra tönkrement, anélkül, hogy bármit valaha is bányászott volna.

A lelkesedés csökkent, de az utóbbi néhány évben újra beindult, főleg, hogy találtak olyan kisbolygókat, amelyek igazi kincsesbányák lehetnek. Az úgynevezett M-aszteroidák, amelyek osztályának betűje a “metal”-ra utal, fémekben rendkívül gazdagok. Egy kisméretű, csupán 1 kilométer átmérőjű M-aszteroida akár 2 milliárd tonna nikkel-vasércet tartalmazhat, ami a földi éves termelés 2-3-szorosa. Az igazi jackpot viszont a 16 Psyche kisbolygó lehet, amely körülbelül 200 km átmérőjű, a legnagyobb ismert M-aszteroida. Rendkívül sűrű, tele van fémekkel, feltételezhetően egy nagyobb kisbolygó maradéka, amelyről lemorzsolódott a külső réteg, meghagyva egy ércmagot. Becslések szerint a 16 Psyche vas-nikkel tartalma akkora, hogy több millió évig fedezné vas és nikkel szükségletünket, feltételezhető gazdasági értékét leírni sem könnyű, egy 4-es után 21 darab nullát leírva kapjuk meg forintban az összeget.

Minifinomító a kisbolygón

Az aszteroida bányászat legnagyobb gátja maga a szállítás. A Földről rakétákat felbocsátani, majd azokat vissza is küldeni, rendkívüli technológiai kihívás, amely elképesztően energiaigényes is. Az eddigi legnagyobb hasznos teher, amit űrmisszióban sikerült feljuttatni, a Saturn V rakéta volt, 1969-ben, 141 tonnával, amely egyben tartalmazta az üzemanyagot is, hogy a legénység eljusson a Holdra. Elmenni egy távoli aszteroidához, majd ott bányászni és vissza is hozni a kibányászott nemesfémeket, amelyeket utána a földi ipar hasznosít, szinte elképzelhetetlen pazarlás lenne.

Az Planetary Resources bukása mégsem ijesztette el teljesen a kalandvágyó üzletembereket. Matt Gialich, amikor egy elektromos rollereket gyártó cégnek dolgozott, frusztrált lett, hogy leállt a gyártás amiatt, mert nem volt elég platina, ami oda vezetett, hogy 2022-ben megalapította az AstroForge nevű vállalatot, melynek célja ugyancsak az aszteroida bányászat. Tanulva a korábbi projektek hibáiból, az első innovációjuk egy miniatűr finomító, amely már helyben az aszteroidán ki tudja vonni a fémeket a kisbolygók érceiből, így már csak a legértékesebb anyagot lesz szükséges a Földre szállítani. Idén tesztelték is az ötletüket, de egyelőre nem jártak sikerrel, apró, Föld körül keringő műholdjukkal a kommunikáció nem igazán működik.

Tavaly ősszel a NASA is elindított egy űrszondát a 16 Psyche kisbolygó felfedezésére, amely körülbelül 6 év alatt fog majd odaérni, néhány évig keringeni körülötte és megvizsgálni, hogy valóban olyan tulajdonságokkal rendelkezik-e, mint amelyet feltételezünk. Az űrszonda viszont nem fog leszállni a Psyche felszínére és semmit sem hoz majd el onnan, de ez lesz az első misszió, melynek célja egy fém kisbolygó tanulmányozása. A NASA Discovery programjának keretein belül a misszió célja valójában a Föld kialakulásának tanulmányozása: ha nem tudunk lemenni a Föld belsejébe, akkor vizsgáljunk meg hasonló felépítésű, de már kihűlt égitesteket. Idén ráadásul a Hold felszínének fúrása is megkezdődhet, amikor az Intuitive Machines a NASA segítségével űrszondát küld a Hold felszínére. Az IM-2 nem bányászrobot lesz, de alkalmas arra, hogy tanulmányozza a holdi kőzet összetételét.

Etikai és környezeti veszélyek

Ha frusztrálónak hangzik karnyújtásig megközelíteni, de mégsem érni Eldorádót, érdemes megvizsgálni, hogy miért is akarunk a Földön kívülről hozni erőforrásokat, miközben itt ülünk rajtuk a saját bolygónkon. A Föld magja is főleg vasból és nikkelből áll, viszont elképesztően nagy nyomás és hőmérséklet uralkodik benne, ráadásul a folyékony mag körülbelül 3000 kilométerrel van alattunk és eddig a legmélyebb, ahova fúrhattunk, az 12 km. Könnyebb a Naprendszert elhagyni, mint a Föld belseje felé fúrni, sőt biztonságosabb is, hiszen a vasmag rossz megzavarása globális katasztrófát okozhatna. Felmerülhet az is, hogy kinek a felelőssége a bányászat és azok hátrányai, és kinek a tulajdona a mélyben rejtőző erőforrás?

Az aszteroida-bányászat sem mentes persze etikai és környezeti aggályoktól.

Kié lesz az égitestek temérdek kincse?

A hatalmas profitok elosztása globális konfliktusokhoz vezethet, a bányászat során keletkező hulladék szennyezi az űrt, veszélyt jelent a jövőbeli űrmissziókra, sőt a Földet is elérheti. Az aszteroida-bányászat technológiája ráadásul katonai célokra is használható lehet, ami űrversenyhez és új fegyverkezési hullámhoz vezethet.

A bányászat károsíthatja, sőt meg is semmisítheti a kisbolygókat és pusztító hatással lehet a Naprendszerre is. Ezektől a problémáktól egyelőre nem kell tartani, de a távoli jövőben valószínűleg megkerülhetetlenek lesznek az etikai és környezetvédelmi problémák.