fbpx

Guillotin: az eszköz, amit a gyors kivégzésre terveztek

A közhiedelemmel ellentétben nem Joseph-Ignace Guillotin találta fel a francia forradalom „legnépszerűbb” kivégzési eszközét, mégis nevéhez kötődik a találmány. Kis híján ő is nyaktiló által lelte halálát, de az utolsó pillanatban megmenekült.

Az 1738-ban született Guillotin a párizsi és a reimsi egyetemeken végezte orvosi tanulmányait. Kortársai szerint nagy tiszteletnek örvendő, kiváló gyógyító szakember volt, nevét mégsem ezért őrizte meg a történelem, hanem egy különös kivégzőeszköz miatt, amelynek alkalmazása mellett a doktor olyan szenvedélyesen és meggyőzően érvelt, hogy neve a találmánnyal együtt lett halhatatlan.

Joseph-Ignace Guillotin
Fotó: Philippe Dessant

De mi is pontosan az a nyaktiló? Az eszköz hatásossága egyszerűségében rejlik. Az automatizált lefejezőgép két függőleges fagerendából és egy azok közé függesztett ferde bárdból állt, ami a súlyok miatt elképesztő sebességgel zuhant le a magasból. A két gerenda alsó részénél egy vízszintes deszka feküdt merőlegesen a szerkezetre, ide kötözték az elítéltet, a fejét pedig a két cölöp közötti kerek nyílásba szorították. A bárd egy szempillantás alatt választotta el a fejet a törzstől, ezzel jelentősen lerövidítve a francia forradalom alatt futószalagon gyártott halálos ítéletek végrehajtásának idejét. Bármennyire Franciaországhoz köthető azonban a szerkezet, valójában már évszázadokkal az 1700-as évek vége előtt is alkalmazták. A morbid elsőségért bejelentkeztek a skótok, akik a Maiden (Szűz) elnevezésű, azonos elven működő gépezetükkel már az 1580-as években hatásosan likvidálták a nemesi származású halálraítélteket, az olaszok erre majdnem egy évszázaddal tromfolnak rá, ők ugyanis 1486. december 10-ére teszik a nyaktiló első használatát, amikor Nápolyban hullott egy elítélt feje a deszka alatti kosárba.

Guillotin doktor a feljegyzések szerint a humánus kivégzések mellett tette le voksát, amikor 1789. december 1-jén – képviselőként – a francia nemzetgyűlésben egy okosan felépített beszédben javasolta az eszköz rendszeresítését. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a lassú és nehézkes akasztás vagy hagyományos lefejezés helyett a kor szelleme megkövetelte egy gyorsabb, ipari méretekre szakosodott gyilkológép bevezetését, aminek a nyaktiló maradéktalanul eleget is tett. Guillotin a feljegyzések szerint szenvedélytől sem mentes beszédének csúcspontján azzal győzködte a képviselőket, hogy gépével egy pillanat alatt lefejezi őket, úgy, hogy még csak észre sem veszik. A doktor retorikája mindenesetre hatásosnak bizonyult, így a javaslatot elfogadták. A szerkezetet végül egy orvos, egy hangszerkészítő és maga Charles-Henri Sanson, Párizs főhóhérja tervezte meg, hogy mihamarabb be tudják vetni a gyors és fájdalommentes halál szolgálatában. A gép első alkalmazására 1792. április 25-én került sor, egy Pelletier nevű rablógyilkos volt az, akin sikeresen tesztelték a találmányt. A szerkezetnek kezdetben nem volt neve, a polgárok nemes egyszerűséggel „nemzeti borotvának” hívták, az évek folyamán azonban olyan sok kivégzést hajtottak vele végre, hogy használatának lelkes agitátorának neve ragadt rá. Guillotin doktor családját ez később annyira zavarta, hogy hivatalosan is kérvényezte a gép átnevezését, a hatóságok azonban hallani sem akartak az újra keresztelésről.

XVI. Lajos kivégzése
XVI. Lajos kivégzése

A guillotin – bevezetése után – azonnal aranykorát kezdte élni. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de a becslések alapján 1795-ig mintegy tizenötezer fej hullott a bárd nyomán a véres kosarakba. Guillotin doktor nevéhez egy másik hamis mítosz is tapad: a köztudatban úgy él, mint akit a saját maga által javasolt szerkezettel végeztek ki. A félreértés alapját valóságtöredékek adták: egyrészt valóban kivégeztek egy Guillotin nevű embert a guillotinnal, ám az csupán névrokonságban állt az orvossal. Másrészt tény, hogy a forradalom éveiben magát Guillotint is letartóztatták, majd halálra ítélték, ám azt már nem tudták végrehajtani rajta Robespierre hatalmának megroppanása után. A doktor a káosz évei után visszatért ahhoz, amihez a legjobban értett: újra gyógyítani kezdett, majd hetvenöt esztendősen, 1814-ben, természetes halállal hunyt el Párizsban.

Ami a róla elnevezett lefejezőgépet illeti, jóval túlélte őt. Meglepően sokáig használták Franciaországban hivatalos kivégzőeszközként: utoljára 1977-ben hullott le a bárdja, hogy aztán 1981-ben, a halálbüntetés eltörlésével végleg kivonják a forgalomból. Napjainkban már csak múzeumokban láthatunk egy-egy példányt belőle, ám még mindig vannak, akik nosztalgiával teli értéket látnak az eszközben: 2018-ban egy francia milliomos 8008 eurót fizetett egy három méter magas, 150 éves példányért egy párizsi árverésen.

 

 

 

További hírek