A koronavírus-fertőzésből felgyógyultak jelentős része még hetekig, sőt akár hónapokig érez olyan tüneteket, melyek a legkülönfélébb szervrendszereket érintik (és sajnos azt sem lehet kizárni, hogy egyes betegeknél maradandó károsodások is történnek). A tünetek gyakorlatilag bármely életműködést érinthetik, a szívműködéstől az agyig. A betegségen átesettek mentális egészsége különös veszélyben van, és ennek folyománya az álmatlanság (inszomnia) növekvő gyakorisága.

Nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy az álmatlanság és a covid milyen módon függ össze, de a kapcsolat (amely lehet közvetlen, vagy közvetett) nyilvánvaló. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a covid hatalmas mentális nyomást helyez az emberre, hiszen mindenki tudja, hogy akár bele is lehet halni, és fennáll a veszélye, hogy megfertőzzük szeretteinket. Vagyis az aggodalom, a szorongás, vagy akár a félelem is teljesen indokoltnak tekinthető ebben a helyzetben. Mindezek könnyen okozhatnak kialvatlanságot. Ugyanakkor a koronavírus-betegség kezelése, például a szteroidok alkalmazása, a megváltozott életritmus (a napközbeni fekvés, szunyókálás), illetve maguk a gyulladásos folyamatok is megzavarhatják az alvási mintázatunkat.

A covid nélkül is gyakoribbá váltak az alvászavarok

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi időszakban covid nélkül is gyakoribbá váltak az alvászavarok (vagy jobban tudatában vagyunk a problémának, a szakemberek pedig hatékonyabban regisztrálják azt), és ezek részben az életmódunk következményei. Az inszomnia okairól és kezeléséről kérdeztük Simor Pétert, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alváskutatóját.

Úgy tűnik, hogy a covid utóhatásaként kialakuló álmatlanságra nemcsak anekdotikus adatok utalnak, hanem egyre több kutatás is kimutatja, hogy a betegség hatására romlik az alvásminőség – mondja Simor Péter. – A covid fertőzésen átesettek körében magasabb az inszomniás tünetek aránya. Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy nagyon sok más tünet is jellemző rájuk, amelyek az általános stresszel állhatnak összefüggésben. Ilyen például a depresszió, a szorongás, ezek pedig nagyon gyakran együtt járnak az álmatlansággal.

Nehéz tehát szétválasztani azt, hogy az alvászavar a covid specifikus hatása-e, vagy általános nocebóhatás (a placebó negatív ellentéte), amely a coviddal összefüggő rengeteg aggodalomhoz kapcsolódik. Simor Péter elmondta, hogy különböző vírusfertőzések, az immunrendszer megterheltsége egyéb tüneteket is okozhatnak, például kognitív zavarokat, vagy akár inszomniát. Szisztematikusan azonban még nem vizsgálták az immunrendszer működése és az alvásminőség kapcsolatát. Elképzelhető, hogy más vírusok is okozhatnak alvászavart az immunrendszeren keresztül. A fokozott citokintermelődés például hathat a kognitív folyamatokra és így az alvásszabályozásra is.

A fiatalok álmatlanságát főleg a késői mobilhasználat erősíti

A covid hatását azért is nehéz feltárni, mert a háttérben az álmatlanságra számos ugyancsak jelen lévő faktor hat, és egyre inkább mérik a jelenséget. Ugyanakkor valószínű, hogy a most jellemző mesterséges megvilágítás, és az ember természetes életritmusát nem figyelembe vevő rugalmatlan napirend (hiszen az emberek eltérő periódusokban aktívak és passzívak, már ha megtehetik, és ezért nem ugyanakkor alkalmasak munkavégzésre, és máskor képesek jól aludni) kedvezhet az alvászavarok kialakulásának.

Forrás: Pixabay

Ahogy a mozgásszegény életmód, és a nap nagy részében hiányzó (csökkent mennyiségű) természetes fény is hajlamosító tényező az álmatlanságra.

A gyermek- és kamaszkori alvászavarok jelentős részéhez hozzájárul az éjszakai mobileszköz-használat. Sőt, ez az egyik legerősebb kockázati tényező. A világító képernyő nézése gátolja és későbbre tolja a melatonin termelését – folytatja az alváskutató. – Ráadásul ezek az eszközök kifejezetten ingerlő hatásúak, jutalmazók, izgalmasak, a kamaszkorban pedig a társkeresés eszközei. Magyarul minden rajtuk keresztül érkező inger érdeklődést vált ki a fiatalból, ez pedig nem kedvez az elalvásnak.

Bár az esti eszközhasználat a fiatalok körében gyakoribb, általánosan az alvászavarok a korral válnak gyakoribbá és súlyosabbá.

Sajnos, az egészség minden más összetevőjéhez hasonlóan az idősödéssel az elalvási képesség is romlik

– mondja Simor Péter.

Talán még nem is érezzük, de az EEG-mérés már egyértelmű különbséget mutat ki egy 18 és egy 30 éves ember alvása között. Később pedig már szinte törvényszerű, hogy szubjektív alváspanaszok is megjelennek.

Az alvás egyik legfontosabb komponense az úgynevezett lassú hullámú alvás, amelyet az EEG-n a kis frekvenciás, nagy amplitúdójú agyhullámok jellemeznek. Ez az alvásszakasz az éjszaka első harmadában jellemző, de e szakasz hossza, illetve a hullámok amplitúdója már 30 éves kor körül elkezd csökkenni. Később egyre több mikroébredés történik, amelyeket nem is biztosan veszünk észre, de az EEG-n már látszanak, és kissé töredezetté teszik az alvást. E mikroébredések egyre hosszabbak lesznek, végül teljes ébredéshez vezetnek, amiből aztán a visszaalvás is nehéz.

Egy rossz éjszaka után ki kell bírni nappali szunyókálás nélkül

Sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük e panaszokat, illetve enyhítsük őket. Sokan ott rontják el, hogy a rosszul sikerült éjszakai alvást nappali szunyókálással, pihenéssel próbálják ellensúlyozni. Ez azonban még jobban lecsökkenti azt az alvásnyomást, amire nagy szükség lenne a normális esti elalváshoz. Vagyis – főleg idős korban – nagyon könnyen kialakul az ördögi kör, hogy a rossz, sok felébredéssel tarkított éjszakákat nagyon passzív, szunyókálós nappalok követik. Ezek inkább erősítik egymást, ahelyett, hogy megtörnék a negatív spirált.

Forrás: Pixabay

Az alváskutató szerint a rossz éjszaka után inkább meg kell erőltetnünk magunkat, és kibírni egy aktív napot. Ez általában segít: ha nincs súlyos alvászavarunk, akkor a rossz éjszaka utáni aktivitás során felgyülemlik annyi alvásnyomás, hogy a következő este könnyen elalszunk. Az első alváspanaszokat furcsa mód sokszor nem is éjszaka, hanem nappal tapasztaljuk. Először nem is értjük, hogy mi van velünk, de romlik a koncentrációs képességünk, irritáltabbak vagyunk, romlik a teljesítményünk. Sokan mindezt össze sem kapcsolják az alvással.

A megoldás az altató – gondolhatják sokan. Simor Péter azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a legtöbb alvásproblémáért inkább életmódbéli okok tehetők felelőssé. Így, ha altatót szedünk rá, akkor ezzel elmélyíthetjük a problémát. Az Európai Alváskutató Társaság ajánlása szerint az altatókat egy hónapon túl nem érdemes szedni, mert ha addig nem segítettek, akkor jó eséllyel utána sem fogna. Ami jó hír viszont, hogy ha az alvási zavar mögött nincs egyéb zavar, akkor a kognitív viselkedésterápia, illetve a megfelelő alvási szokások kialakítása gyógyszer nélkül is megoldhatják a problémát.