Hamarosan kezdődik a foci eb – a magyaroknál most senki sem lelkesebb

Június 14-én elrajtol és egy hónapig tart a nagy futballünnep, a 17-ik labdarúgó Európa-bajnokság. Az esemény ugyan Németország, éppen sok problémával küzdő bajnokságát nem fogja felvirágoztatni, de azért sok idegenforgalmi bevételt is hoz, miközben a stadionok és a közlekedési infrastruktúra nagyjából adott. Amelyik csapat jól szerepel, az is nagyot kaszál. Ami pedig a magyar válogatottat illeti, a hazai szurkolók most annyira lelkesek, hogy a „közeli” eb biztosan felfokozott hangulatú, emlékezetes élmény lesz.

Túlzás nélkül állítható, hogy a magyaroknál lelkesebben most senki sem várja a foci eb-t, reméljük a lelkesedés fenn is marad. Mire alapozzuk ezt az igencsak hangzatos kijelentést? Elsősorban arra, hogy a legnagyobb jegyigénylési dömping Magyarországról futott be. A foci eb-re viszonylag összetett volt a jegyvásárlási rendszer. Lehetett vakon is jegyet kérni, amikor ugyan a csoportok, helyszínek, időpontok már ismertek voltak, de még nem lehetett tudni, hogy ki kvalifikálja magát, illetve kit, hova sorsolnak.

Aztán lehetett a pontos mérkőzések ismeretében is vásárolni. Végül volt egy „visszaadós” kör is, amikor az első vásárlók közül valakinek vagy nem lett jó végül az időpont, vagy nem tudta kifizetni a jegy árát, mindenesetre valamilyen okból felszabadultak a jegyei.

Magyar dömping

Sehol, semmire nem volt akkora érdeklődés, mint a három biztosan magyar érdekeltségű mérkőzésre, vagyis a június 15-i kölni magyar-svájci, a június 19-i stuttgarti magyar-német és a június 23-i szintén stuttgarti magyar-skót meccsre. Jó, azt esetleg értjük, hogy a grúz-cseh, vagy a szlovák-román meccsre nem várható nagy érdeklődés, nem akkorák a táborok, nem is olyan fizetőképesek a szurkolók, de a magyar igényekhez képest még az olyan sztártalálkozókra sem volt akkora az érdeklődés, mint a spanyol-olasz, ami azért már meglepőbb

Mi állhat a háttérben? Németország közel van, viszonylag elérhető költséggel meg lehet indulni autóval, busszal, vonattal, de bőven vannak repülőjáratok is. És a szurkolók gondolhatják azt, hogy mikor lesz legközelebb olyan sansz, hogy egy erős, önbizalomtól duzzadó magyar válogatott szerepelhet az ev-n?

Reméljük persze gyakran, hiszen a 2016-os franciaországi és a 2020-as vegyes rendezésű (részben budapesti) eb-n is ott volt a magyar csapat, és egyáltalán nem is vallott szégyent.

Előző fellépéseink

A 2016-os eseményre ugyan csak pótselejtezőn, a norvégok legyőzésével jutottunk ki, de ott megnyertük a csoportunkat, ráadásul veretlenül, hiszen Ausztriát megvertük, Portugáliával (a későbbi győztessel) és Izlanddal pedig döntetlent játszottunk. Sajnos a kieséses szakasz első meccse, Belgium ellen már nagyobb vereséggel (0-4) zárult.

2020-ban is pótselejtezőkkel (Bulgária és Izland legyőzésével) vettük az akadályt, és amolyan bivalyerős halálcsoportba kerültünk, de a portugálok elleni 3-0-s vereség után a franciák és a németek elleni döntetlen szép eredmény volt, nagyon sokáig a továbbjutásra is volt esélyünk.

Most a 2024-as esemény előtt szintet lépett a csapat. A csoportunkat veretlenül nyertük meg, a szerbeket oda-vissza legyőztük, és bár a bolgár, a montenegrói, vagy a litván csapat ellen az idegenbeli meccsek döcögtek, de a hazai magabiztos győzelmekkel elsők lettünk.

Hosszú veretlenség

Így indulunk tehát neki a nagy eseménynek, rengeteg magyar szurkolóval, hatalmas várakozással, 14 meccs óta veretlen csapattal. A magyar válogatott, noha azért ma nem éppen világelső a gárda, utoljára 2022 szeptemberében kapott ki az olaszoktól (2–0-ra). Ilyen szép sorozatot utoljára az 1954-es vb-döntő után ért el a magyar csapat. Az akkor Aranycsapat néven ismert, bár éppen az 1954-es berni vb-döntő súlyos csalódásából lábadozó gárda csak 18 meccs után kapott ki 1956-ban (na, nem ezért tört ki a forradalom).

A rengeteg magyar és a jó hangulat garantált, de azért legyünk reálisak, nem mi vagyunk a csoport esélyesei. A németek, a házigazdák bivalyerősek, a svájciaknál masszívabb csapat talán nem is nagyon létezik, papíron még a skótok a leginkább verhetők, de velük sem lesz könnyű.

Értékeltség

Ha például a gárdák összesített játékospiaci értékét nézzük, akkor a német válogatott a húspiacon 898 millió eurót ér, Florian Wirtz és Jamal Musiala 100 millió eurónál is értékesebb játékosok, és ilyenből azért kevés van a világon. A svájciak 298 milló eurót érnek (a kapus Hans Kobel és a védő Manuel Akanji elképesztően nagy sztárok). A skótok 214 millióra rúgnak (itt Scott McTominay és John McGinn a világsztárok), de a csapat tele van egymillió eurónál is alacsonyabbra taksált játékossal.

A magyar csapat értéke most 165 millió euró, amiből Szoboszlai Dominik egymaga ér 75 milliót. Mégis a magyar válogatottról mindig kiemelik a szakemberek, hogy bár a számok általában nem hazudnak, de ez egy „csapat”, vagyis csapatként többet érhet, közösségként jobb, mint amit a játékosok egyedi értékének összege indokolna.

És a házigazda?

A foci eb természetesen nemcsak önfeledt játék, de üzleti vállalkozás is. Márpedig Németország gazdasága nincs túl jó passzban éppen, segít vajon ezen a foci eb?

Az eurózóna legnagyobb gazdaságában egy ekkora esemény számít, de azért annyira sokat mégsem. Ha valaki olimpiát rendez, akkor jellemző, hogy a vendégek akár két hétre is odamennek, esznek, isznak, laknak. Az eb kicsit más. Sokan csak aznap érkeznek, egyet alszanak, hazamennek, kevesen maradnak folyamatosan. Hiszen a struktúra sem olyan előnyös, a játékosok pihentetése miatt a meccsek a csoportkörben is csak 4 naponta vannak egy-egy válogatott életében, nem éri meg a több napos szállásköltség a szurkolóknak, inkább jobb a két repülés.

Németországnak amúgy vannak is ezirányú, friss tapasztalatai, hiszen 2006-ban labdarúgó-világbajnokságot is rendezett, de a tapasztalatok azt mutatták, hogy annyira nem volt nagy üzlet a vb-ből.

Egyéb értékek

Vannak persze olyan közvetett gazdasági trendek, amelyek vélhetően most is bekövetkeznek. A háztartási gépek kereskedői tudják, hogy a foci eb és a foci vb emeli meg a legjobban a tévék iránti keresletet.Érdekes, hogy az olimpiák ma már nem váltják ki ugyanezt a hatást.

A meccsek helyszínei (10 német város) is éreznek majd némi idegenforgalmi fellendülést, de a fociszurkoló nem túl nagy fogyasztó. Nem kell túlságosan sok rosszindulat ahhoz, hogy leírjuk a keresletük sör, sör és sör, de drágább étteremre, múzeumra, fürdőre, elegánsabb programokra nem nagyon költ ez a vendégkör.

Természetesen vannak olyan bevételek, amelyek elég nagyok ilyenkor, meccsjegyek, szponzorok, televíziós jogok, de mivel ezek egy igen jelentős része nem a házigazdát, hanem az európai szövetséget (UEFA) illeti, így fontos marad az örök érv, a rendezésnek van reputációjavító hatása is, idegenforgalmi vonzereje. Vagyis a szurkolók majd visszatérnek a családjaikkal és megtekintik a jó hangulatú, emlékezetes városokat (Annyit rosszmájúan hozzátehetünk, hogy Münchenre ez talán igaz, az iparváros Gelsenkirchenre már nem biztos).

Így lesz, vagy nem lesz így? Meglátjuk, de Németországnak van egy nagy előnye a mostanában nagy eseményeket rendező egyéb államokkal, Oroszország (téli olimpia, foci vb), Katar (foci vb), Kína, Japán (nagy olimpiák), a német sport- és közlekedési infrastruktúrára már nem kellett annyit költeni, az indulásból jó volt.

Az UEFA bevételeit már említettük, de legyünk korrektek, kiadásai is lesznek, például a résztvevők jutalmazása. Igenis, anyagilag is megéri jól szerepelni. Az Európa-bajnokság 24 résztvevője között 371 millió eurót oszt ki a szövetség. A javadalmazási rendszer összetett, van meccspénz, de még részvételi díj is. Vagyis minden résztvevő biztosan kap 9,25 millió eurót aztán  egyre magasabb összegek járnak a sikerekért, Aki pedig végül elviszi a trófeát, ő minden addigi bevételén túl kap még 10 millió eurót.