Julia Hobsbawn tanácsadó meghatározása szerint az egyszerűség elve az általa szociális egészségnek nevezett fogalom része: egy újfajta, edzőtermen kívül elérhető egészség, jóllét és fittség. Könyvében azt mutatja meg, hogy digitális korunkban miként kapcsolódunk saját életünkhöz, egymáshoz, a technológiához, és milyen az, amikor radikálisan leegyszerűsítve tekintünk a világra. A szerző emellett rávezet arra is, hogyan nyithatunk nagyobb teret az elménk számára, mi által válhatunk produktívabbá, és miként tudunk jobban összpontosítani.

Könyvét azoknak ajánlja – legyenek akár üzleti vezetők, menedzserek, szabadúszók, diákok, munka és gyerekek között lavírozó szülők vagy friss nyugdíjasok –, akik ebben a szupergyors, gépekkel telezsúfolt világban igyekszenek megemészteni a komplexitást, de legbelül tudják, nem így kellene élni.

Julia Hobsbawn több mint harmincéves tanácsadói, vállalkozói és oktatói tapasztalatait felhasználva alkotta meg az egyszerűség elvét, hogy segítsen kitörni a túl sok választási lehetőség és a komplexitás béklyójából, a „folyton dolgozom, mindig bekapcsolt állapotban vagyok” helyzetből.

Konfuciuszt idézve maga is vallja: az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük. A kötetet két központi gondolatra építi:

1. Maradjunk az egyszerűségnél!

Ez által emelkedhetünk felül a komplexitáson, létrehozva figyelmünk fókuszát, produktivitását és nyugalmát, egyensúlyt teremtve a komplikált, bonyolult tennivalók és a komplex dolgok között, amelyekhez feloldókulcsokra van szükségünk.

Egyszerűsíteni mindig lehet valahogy, és gyakran ezen a képességünkön múlik, hogy kudarcot vallunk, vagy sikerre jutunk – állítja a szerző.

2. Tanuljunk a természettől!

Hexagoncselekvésnek nevezte el azt a megfigyelési folyamatot, amelynek során elsajátíthatjuk a természetből és a tudományokból nyert mintázatok felhasználásának legegyszerűbb módját.

A hat oldalból álló hexagont a szerző az egyszerűség legjobb szimbólumának tartja, rendkívüli erejéből és alkalmazási előfordulásából csak tanulhatunk – ­írja. Tétele alátámasztásául a hópelyhek, az összekapcsolódó szénatomok (az élet fő alkotóelemei!) és a méhek által készített lépsejtek hexagon formáját hozza fel. A matematikából pedig a hatos szám, az úgynevezett „tökéletes szám” szolgál például, amely a szervezés során a gyakorlatban szintén célszerű egységnek bizonyul.

A Julia Hobsbawn szerint az egyszerűségnek is hat oldala van: a tisztánlátás, az egyéniség, az alapállapotba hozás, a tudás, a hálózatok és az idő. Ezek kifejtését egy-egy hatszavas mantrával indítja, összefoglalva, miről is lesz szó.

Zárásul pedig egy úgynevezett „hatos megoldócsomaggal” ad ötleteket az egyéni cselekvésre. A szerző pedig mindemellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a komplexitást és az egyszerűséget ne elemenként, külön-külön vizsgáljuk, hanem a kettő közötti egyensúly kialakítására törekedjünk.

A kötet inspirációképpen bemutat néhány híres „hexagongondolkodót” is, továbbá gyakorlatokat kínál a „hexagoncselekvések” elsajátításához, mindeközben pedig szórakoztató módon járul hozzá időnk hasznos eltöltéséhez.