Agatha Christie brit krimiírónő nyolcvannál több regényt és jó néhány színdarabot írt, amelyeket máig olvasnak, játszanak szerte a világon. A Biblia és William Shakespeare művei után az ő regényei a legkelendőbbek.
Lám, a Covid-19 vírus még az olyan szívós és agyafúrt író túlélését is fenyegeti, mint amilyen a nagy népszerűségnek örvendő Agatha Christie. Legismertebb színdarabját, Az egérfogót ugyanis már 68 éve játsszák szakadatlanul a londoni West Enden, ám ez a nem mindennapi sorozat idén a járvány miatti korlátozások következtében megbicsaklott. A St. Martin’s Theatre október végén új szereposztással állítja ismét színpadra Christie világhírű művét és az előadásra már 23,4 fonttól lehet jegyet váltani, ha… E sorok írásának pillanatában azonban az on-line jegyvásárlókat még türelemre kérik.
Ha az angol krimiírónő ma élne, egyik legismertebb hőse, Hercule Poirot detektív bizonyára már régen kiderítette volna, pontosan honnan és kinek a segítségével került ki a koronás kórokozó a világba, hogy megöljön már több mint egymillió embert. Ő maga pedig valószínűleg odaadóan ápolná valamelyik kórházban a covidos betegeket, vagy egy laborban kísérletezne, hogy megtalálja a vírus ellenszerét. Ugyanis annakidején, az I. világháborúban Agatha Christie nővérként is, gyógyszerlaboránsként is dolgozott, és alaposan megismerte a különféle vegyszerek, mérgek hatásmechanizmusait.
A belga különcről eleinte egy kiadó sem akart hallani
Valójában ez utóbbi kalandos tapasztalata indította el írói karrierjét is, mert akkoriban ötlött az eszébe, mi lenne, ha írna egy gyilkossági történetet, amelyet méreggel követnek el, és amelyet egy furmányos detektív, zseniális okfejtéssel leplez le. És meg is született benne a detektív figurája: egy rigorózus, de briliáns agyú bajszos belga különc, Hercule Poirot, akit a háború viszontagságai elől a dél-angliai tengerparton fekvő Turquay-be, Agatha szülővárosába emigrált egyik belga menekültről mintázott. Az így született első regényének, A titokzatos styles-i esetnek a kéziratával azonban jó sokáig kellett házalnia, egyik kiadó sem akarta elfogadni. Végül a Bodley Head-nél 1920-ban aprópénzért, mintegy 25 fontért vásárolták meg az ifjú, lelkes hölgy regényét és még az ezután következő öt könyvért is hasonlóan csekély összeget fizettek.
Éppen most 100 éve annak tehát, hogy Hercule Poirot első nyomozása napvilágot látott, de akkor még senki sem sejtette, hogy ezt még 32 újabb Poirot-történet fogja követni, és több évtizeddel később, amikor Christie látványosan bejelenti, hogy ez lesz a detektív utolsó nyomozása, az újságok szabályos nekrológokban siratják majd el kedvenc hősüket. Későbbi regényeiben más, neves szereplők mellett, még egy nagyon ismertté vált nyomozófigurát teremtett Agatha Christie. Miss Marple-t, a rendkívüli megfigyelőkészséggel és logikával megáldott vénkisasszonyt, akinek fürkésző pillantása elől egyetlen elvetemült gyilkos sem menekülhetett.
Az Ackroyd-gyilkosság, Gyilkosság a paplakban, Ház a sziklán, Gyilkosság az Orient expresszen, Halál a felhők között, Hercule Poirot karácsonya, Tíz kicsi néger, Nyaraló gyilkosok stb. – 1976-ban bekövetkezett haláláig, majd hatvan éven át záporoztak az Agatha Christie kötetek. Az írónő népszerűsége egyre nőtt és bizony, akkor már a világ egyik legjobban fizetett szerzőjévé vált, joggal, hiszen könyvei sokmillió példányban keltek el, s a Biblia és Shakespeare után máig őt olvasták-ismerik a legtöbben a világon. (Ó, ezek az angolok, a győzelmi emelvény két helyét is birtokolják!)
Az írónő sikerének titkát sokan próbálták megfejteni
Sokan próbálták megfejteni Hercule Poirot, Miss Marple – vagyis Agatha Christie sikerének a titkát. Hiszen a könyveiben nem vet be nagy apparátust, a figurái néha egy csöppet sem árnyaltak, a történetei gyakran csupán egy angol vidéki kúria, vagy kastély termeiben és kertjében játszódnak és a nagy leleplezés az elegáns könyvtárszobában zajlik. Csakhogy a nyomozói agyafúrtak, minden mozdulatuk figyelemről, logikáról és fantáziáról árulkodik, miközben Christie jó érzékkel ábrázolja a korabeli társadalom életét, az előkelő otthonok sajátos atmoszféráját is. A történet fordulatai során mindig megdolgoztatja az olvasói agytekervényeket, teret enged a pszichológiai és logikai játszadozásnak. Ez az élvezetes fejtörő munka manapság, a könnyen átlátható sztorik vértől tocsogó, brutális mészárlásainak dömpingjében különösen üdítő, olykor szinte megnyugtató foglalatosság.
Aki az idősödő Agatha Christie decens, tekla gyöngysoros fotóit vizsgálgatva azt képzeli, hogy az írónő afféle visszahúzódó vidéki hölgy volt, nagyon téved. Az Agatha Mary Clarissa Miller néven 1890-ben született nő egész életében rettentő vagány volt. Kislányként hosszú időt töltött a család Franciaországban, ott énekelni és zongorázni tanult, titokban arról álmodozott, hogy egyszer majd operaszínpadon lép fel. Később két férjet fogyasztott, vagyis az első inkább őt fogyasztotta el, mert éppen a lányuk, Rosalind születése után jelentette be, hogy válni akar, amitől Agatha összeomlott. De még, amíg együtt élt Archibald Christie repülős tiszttel (akinek felvette a nevét és a válás után is megtartotta, hiszen ezen a néven lett híres), beutazták együtt a fél világot. Jártak Ázsiában, Észak- és Dél- Amerikában, Hawaii-on is, ahol Agatha megtanult szörfözni és később szörfbajnok is lett belőle. Második férjét, a nála tizennégy évvel fiatalabb Max Mallowan régészt pedig közel-keleti ásatásaira kísérte el és maga is sok időt töltött a kiásott gödrökben. Londonban nemrég olyan emlékkiállítást is tartottak értékes régészeti leletekből, amelyeket Agatha Christie egykor a mindig nála lévő jó minőségű arckrémmel tisztított meg. Később persze ezek a helyszínek és élmények is beépültek a regényeibe, így született például a Halál a Níluson című könyve.
A krimikirálynő életének rejtélyes drámája
Arról, hogy a legtöbb regényében jelenlévő humora mellett mennyire érzelmes nő is volt, hat romantikus regénye árulkodik, amelyeket Mary Westmacott álnéven írt. És bár nagyszerű színdarabjai, így A vád tanúja, vagy a már említett Az egérfogó remek dramaturgiai érzékről tanúskodnak, az a titokzatos dráma, amit az első férje szakító jelenete után „rendezett”, mégis meglepte a világot. Agatha Christie ugyanis egyik pillanatról a másikra, tizenegy napra eltűnt. Elnyelte a föld. Talán a tengerbe ölte magát? Vagy méreggel vetett véget az életének? – találgatta a család és a közvélemény aggódva. Csak később derült ki, hogy ez idő alatt álnéven bejelentkezve, egy gyógyszállóban kúrálgatta magát. Tán valódi fájdalmában is, de inkább azért, hogy lelkiismeret-furdalást keltsen a „gyilkosában”.
A dicsőségért, amit művészetével az országnak szerzett, Agatha Christie a királynőtől megkapta a „Dame” címet, ami a „Sir” női változata. (Nem sokkal később Maxot, a férjét is lovaggá ütötték és „Sir” lett, régészi teljesítménye okán). Aki megnézi Agatha fényképeit, felfedezheti, ahogy idősödött, egyre inkább hasonlítani kezdett Erzsébethez, Nagy- Britannia királynőjéhez. De talán nem is olyan meglepő jelenség ez, hiszen ő meg a krimik királynője volt.
