A magyar nyelv finnugor eredete, kapcsolódása ma már nem megkérdőjelezhető téma, ugyanakkor a magyar népzene szorosan kapcsolódik a török (türk) nyelveket beszélő népek zenéjéhez, amit neves kutatók bizonyítottak az elmúlt száz évben. Hogyan tudjuk ezt a látszólagos ellentmondást feloldani? Kérdéseinkre Sipos János, az MTA Zenetudományi Intézetének professzor emeritusa, a Zeneművészeti Egyetem tanára, a Magyar Művészeti Akadémia tagja válaszol.
Magyar népzenét tanít, valamint annak török kapcsolatait, és ha jól tudom, elődei között olyan óriások vannak, mint Bartók Béla, Szabolcsi Bence vagy Vikár László, aki a tanára is volt.
Mindhárom említettel van közvetett vagy közvetlen kapcsolatom.
Szabolcsi Bence esetében a róla elnevezett zenetudományi díj büszke tulajdonosa vagyok. A Volga-Káma-Bjelaja vidéken gyűjtő Vikár László a tanárom volt. Bartók Bélának pedig az 1936-os törökországi kutatását folytattam 1987–1993 között, amikor feleségemmel, Csáki Évával tanítottunk az Ankara Egyetemen Hungarológia szakán, majd később is.
Akkoriban még nem is sejtettem, hogy ezt a törökországi kutatást egy 40 évig tartó kutatássorozat fogja követni a Kaukázus két oldalán élő azeriknél és karacsáj-balkároknál, majd türkmének, kazakok, kirgizek, mongolok, sőt amerikai dakota és navahó indiánok között.
Végül 2022-re a korábbi magyar kutatók anyagait kiegészítettem a saját gyűjtéseimmel és más kutatók publikációival, így
fel tudtam vázolni a Belső-Mongóliától Kelet-Európáig tartó hatalmas mongol és török nyelvű terület összehasonlító zenei térképét. Ilyen korábban még nem volt, és ezt tartom életem fő művének.
Az ősi pentaton örökség
Területileg, hogy tudnánk elhelyezni a török és mongol népeket?
Nagyon vázlatosan, népzenei szempontból négy nagy terület bontakozott ki:
- az igen összetett népzenéjű Anatólia,
- a pentaton sáv Belső-Mongóliától a Volga-Káma-Bjelaja vidékig,
- egy középső sáv az Észak-Kaukázustól Kirgizisztánig, sok esetben nagyobb hangterjedelmű, de nem pentaton dallamokkal, és
- a déli azeri-türkmén-üzbég vidék igen egyszerű, 3-4 hangon mozgó formákkal.
Ez magában foglalja a sztyeppe-erdős sztyeppe övezetét, amerre őseink is éltek, jártak.
Igen, ráadásul a fent említett pentaton sávban a kínai Nagy Faltól kezdve Belső-Mongólián, Mongólián és Dél-Szibérián át, a mai Kazahsztán északi-északnyugati területén keresztül a Volga-Káma-Bjelaja folyók vidékén, mindenütt türk- és mongol nyelvű népek élnek. Itt lépten-nyomon „magyaros” dallamokba ütközhetünk.
A Nature-ben 2025. augusztusában megjelent, harvardi tudósok közleménye szerint a török és uráli (a finnugor családfához tartozó) népek ezen az úton járva kerültek akkori (és mai) hazájukba.
Magam zenekutatóként ezzel kapcsolatban arra hívnám fel a figyelmet, hogy a finnugor népek régi dallamai jelentősen eltérnek a pentaton sáv török-mongol dallamaitól. A mai finnugor népzene ugyanis hármas rétegződést mutat. Legalul, ma már nem könnyen a felszínre hozva, rejtőznek a néhány hangon mozgó, motivikus vagy két rövid sorból álló dalok. E felett sok esetben pentaton dallamok vannak, melyek a kutatók egybehangzó véleménye szerint törökségi eredetűek. Legfelül pedig az orosz eredetű és többszólamú csasztuskák szólnak.
Még valami: Vikár László megfigyelése szerint a területen csak finnugor népek vettek át török dallamokat, sohasem fordítva.
Bocsánat, hogy közbevágok, de egy, a zenekutatástól látszólag független tudomány a saját eszközeivel kimutat valamit, ami erőteljesen egybecseng azzal, ami az ön népzenei kutatásának az eredménye. Ez több mint figyelemre méltó.
Hadd idézzem Szabolcsi Bence egyik 1934-ben közölt gondolatát:
A magyarság ma legszélső, idehajlott ága a nagy, ázsiai zenekultúra évezredes fájának Kínától Közép-Ázsián át a Fekete tengerig lakó különböző népek lelkében gyökeredzik.
Ez azóta is érvényes, mély és költői összefoglalása a magyar népzene helyének.
Ehhez most csak annyit tennék hozzá, hogy a genetika, a nyelv és a zene három, különböző entitás. Ezért nem különösnek, hanem természetesnek kell azt a helyzetet elfogadnunk, hogy valaki magyar nyelven beszél, a törökséghez kapcsolódó népzenei világot érez a magáénak, miközben európai jellegű génjei vannak. Ráadásul sok népzenében vannak olyan rétegek, amelyeknek semmiféle közük sincs egymáshoz, szinte ellentmondanak egymásnak. Ilyen például a magyar pentaton ereszkedő dallamvilág, mely egészen más, mint a sirató dalok világa, miközben mindkettő egyformán ősi örökség.
Mintha nyelvünkben több, alapvetően különböző nyelvtani szabályrendszerünk élne. Ezt azonban a zene elbírja, hiszen célja nem a logikus, hanem a logikán túli kommunikáció.
Milyen lehetett a honfoglaló magyarok zenei világa?
Sajnos ezt sem tudjuk biztosan. Nincs ugyanis hiteles forrásunk sem arra, hogy amikor a honfoglalók megérkeztek a Kárpát-medencébe, milyen dallamokat énekeltek, sem arra, hogy itt mely népek milyen dallamaival találkoztak. Mit énekelhettek például az avarok, vagy azok, akikre az avarok rátelepedtek, amikor ide érkeztek, és így tovább.
Nagyon fontos ugyanis az alrétegek, a szubsztrátum szerepe nemcsak a nyelvben, a genetikában, de a zenében is. Valójában azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a népzenénkre oly jellemző pentaton ereszkedő jellegű dallamainkat Ázsiából hoztuk-e. Nem zárható ki ugyanis az sem, hogy ez a népdalstílus a Kárpát-medencében többszáz évig élt avarok hagyatéka lehetett.
Ez merész feltételezés, mert hiszen sem a nyelvüket, sem a zenéjüket nem ismerjük, a legújabb genetikai kutatások szerint nem találkozhattak a honfoglalókkal, bár annyit tudunk róluk, hogy Belső-Ázsiából származnak. Esetleg, ha nem is az avaroktól, de azoktól a népektől, amelyek az Avar Birodalom megszűnése után itt maradtak és egészen biztosan találkoztak a honfoglalókkal.
Ha körbe nézünk a félhang nélküli pentaton hangsorokon ereszkedő népzenék birodalmaiban, akkor a Belső-Mongol területeken, valamint a Volga-Káma-Bjelaja vidékén, az egykori Magna Hungaria területén élő tatárok, baskírok népzenéjében, valamint a csuvas-cseremisz határon találjuk a legnagyobb hasonlóságot a magyar népdalokkal. A tanulságok levonása előtt ismét idézzük Szabolcsi Bencét:
A kutató habozva lép erre az útra, régi népi hagyományok összehasonlításának útjára. Remélhetően, hogy elmosódott nyomokon átlag mást jelezve régi népközösségek nyomában, felkelések kusza szövegén keresztül megpillantja a valóságot. Válasza alig, és mégis el kell számolnia a változókkal.
Ahol azonban nagy tömegű, összefüggő zenei stílus(ok)ban látunk hasonlóságot különböző népek dallamai között, ott már akár genetikai összefügésekre is gyanakodunk.
Mondok egy még meglepőbb dolgot.
A hunok nyelvéről, kultúrájáról keveset tudunk, zenéjükről pedig éppenséggel semmit. De tekintsük át útvonalukat Belső-Mongólia területéről, a mai magyar területekig, nem elfeledve azt sem, hogy a hunok nem egy egységes nép volt, hanem egy soknemzetiségű, a vándorlás közben is folytonosan változó konglomerátum.
Tudjuk, hogy az I-II. században a hunok ősei (a hsziungnuk) Belső-Mongólia területén vereséget szenvedtek a kínaiaktól, majd egy részük a mai kazak és dél-orosz területek felé indult, út közben számos népet, közöttük nyilván törököket és mongolokat is beolvasztva.
Más részeik azonban ott maradtak!
Az úgynevezett európai hunok 375 körül átkeltek a Volgán, legyőzve az alánokat és a keleti gótokat, és nagy népvándorlást indítottak el. Az V. században érték el a Kárpát-medencét, innen indítva hadjárataikat a Kelet-, majd a Nyugat-Római birodalmak ellen.
Attila halála után a hun birodalom szétesett, és a törzsek egy része visszahúzódott a Fekete-tenger irányába, amerről azután a magyar törzsek jöttek. Legalábbis feltételezhető egyes hun birodalmi törzsek és ezen belül mongolok kapcsolata magyar törzsekkel, és nemcsak az uralkodó rétegek szintjén. Erre utalhat, hogy a pentaton kvintváltó dallamok a magyar területeken kívül legerősebben Belső-Mongóliában, valamint az Arany Horda területén élnek.
Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy ez biztosan így volt, de így is lehetett.
Népzenénk gyökerei
A zenében jóval több az öröklött és megőrzött anyag, mint a nyelvben, nem?
Sok esetben ez elmondható, máshol nem így van.
Például a magyar nyelv csak lassan, fokozatosan változott, ellentétben mondjuk az angollal, hiszen Shakespeare szövegét a mai angolok alig értik, míg a Halotti Beszéd számunkra ma is világos.
A zene nyilván sokkal lassabban változott a tömegkommunikáció előtti korokban, ma azonban a régi rétegek gyorsuló sebességgel szorulnak vissza.
Tulajdonképpen a XX. század elején Bartók Béla és társai is már inkább csak emlékeket gyűjtöttek.
Azt nem túlzás állítani, hogy ön Bartók Béla követője lett a török népzene kutatásában?
Egyáltalán nem túlzás. Ez az igazság: 1987-ben kezdtem népzenét és magyar nyelvet tanítani az Ankarai Egyetemen, és már az első években meglátogattam azokat a helyszíneket is, ahol 1936-ban Bartók gyűjtött. Később bejártam a közép-ázsiai törökségi népek által lakott számos területet, népdalokat gyűjtve, immár nem fonográffal, mint Bartók Béla, hanem digitális videós technikával.
Nagyon tanulságos volt ez a gyűjtőút a Kaszpi-tenger két oldalán, Anatóliából indulva Azerbajdzsánon, Iránon át (ahol ugyancsak sok azeri él), majd Türkmenisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán vidékein dolgozva. A Mester biztosan boldog lett volna, ha ez megadatik neki.
Hol keressük akkor és hol találjuk meg a magyar népzene gyökereit?
Sok helyen találkoztam többé-kevésbé ismerősen hangzó dallal, de még többször teljesen másféle dallamvilággal.
Már volt szó róla, hogy a sztyeppe északi részén sok népnél nagy hangterjedelmű, ereszkedő pentaton dallamok tűnnek fel. Itt találunk legkönnyebben „rokon” dalokat. A sztyeppe középső részein élő törökségnél, de főleg Anatóliában a pentaton dallamaink nem pentaton párjai tünedeznek fel. A délebbre élő törökséget két-három egymás melletti hangon mozgó egyszerű dallamok jellemzik, melyek azonban jelentősen eltérnek a finnugor népek szintén igen egyszerű dallamaitól. Ugyanakkor ez utóbbiak is tökéletesen kiszolgálják az ott élő népek zenei szükségleteit.
Amikor az a kérdés tornyosul elénk, hogy miképp egyeztethető össze a finnugor nyelv és a török népekkel közös gyökerű zene, akkor az antropológia és az archeogenetika tudománya segíthet feloldani ezt a látszólagos ellentmondást. Az akkori magyar nép nagyon nyitott volt a párkapcsolatok terén (nem úgy, mint az avar elit), ezért nemcsak az Uráltól, hanem már jóval korábbról valószínűsíthető török népekkel történt együtt- vagy egymás mellett élés. Mi erről a népzene-kutatás álláspontja?
Igen, a népzenetudomány egyértelműen amellett foglal állást, hogy népzenénk legfontosabb, alapvető rétegei az északi török és a mongol népek dallamaival vannak szoros összefüggésben.
A finnugor nyelv és a török-mongol népzene dichotómiájáról pedig elgondolkoztató jelenségeket tudnék említeni. Vegyük például egy hódító nép, az oszmán törökök esetét. Ők több száz év alatt meghódítják Kisázsiát, (a mai Törökországot), felszámolva a bizánci birodalmat lépésről lépésre, a görögös kultúrájával és keresztény vallásával együtt. Az eredeti lakosság igen sokszínű volt, ahogy a zenéje is.
A hódítók csak az ellenálló férfiakat ölték meg, a többit besorolták a hadi alakulataikba, és megkímélték azokat is, akik a számukra hasznos szakmákat műveltek, de az egyszerű földművelőkre is szükségük volt.
A nőket pedig elvitték feleségnek, ágyasnak, szolgálónak, és a nők továbbadták az eredeti dallamokat a gyermekeiknek. A nyelveket felváltotta a nagyobb presztízsű török nyelv, míg a dallamok nagyobb része tovább öröklődhetett.
Honfoglaláskori népzenénkről nincs semmilyen adatunk
Hogy történt ez a honfoglalást követően?
A honfoglalást megelőzően a magyarok exogámiájának következtében a más népekből hozott asszonyok megtanultak a férjük nyelvén (vagy már korábban is beszélték-értették), amint azt a bizánci császár sokat idézett alapművéből tudhatjuk.
A család otthon akár kétnyelvű is lehetett, de a nők a magukkal hozott pentaton bölcsődalokat és más dalokat úgy énekelték, ahogy annak idején anyjuktól tanulták. Még ha később magyar nyelvűek lettek is a szövegek, a dallamok megmaradtak és tovább éltek.
Ahogy az akár a nyugati ótörök vagy a szláv jövevényszavakkal kapcsolatban jó lenne tudni, hogy mely szavak kerültek be nyelvünkbe a honfoglalás előtt, és melyek csak utána, hasonlóképpen jó lenne ugyanezt az időzítést kikutatni a zenével kapcsolatban. Mi a véleménye erről?
A nyelvek esetén ez meglehetősen jól körvonalazott, a zenében természetesen itt is csak feltételezésekkel élhetünk. A pentaton rétegek török-mongol kapcsolata kétségkívüli. Legalábbis a legtöbb zenetudós a honfoglalás idejére teszi e zenei réteg beáramlását.
Nagyon jó lenne erről többet tudni, hogy például az avarok máig kérdéses eltűnése után a Kárpát-medencében maradt más népek örökölhettek-e az avaroktól presztizsnyelvet és presztizszenét, és tovább adhatták-e a honfoglalóknak.
Mint már volt róla szó, az avarok, illetve egyes hun törzsek zenei hatása sem teljesen kizárt. A zene esetében nagy probléma, hogy semmiféle adatunk nincs nemhogy a honfoglaláskori népzenénkről, de a legrégebbi népzenei adatok mostantól számítva is csak 2–300 évre nyúlnak vissza.
Ami azért is hasznos volna, mert a legújabb hazai archeogenetikai kutatások bizonyítékokkal adatolják, hogy az avarok és a honfoglalók közt semmiféle genetikai kapcsolat nem volt, vagyis nem találkozhattak.
Egyelőre csak reménykedhetünk abban, hogy eljön az az idő, amikor biztonságosabban valószínűsíthetjük: milyen zenei anyagot találtak a Kárpát-medencében a honfoglalók. Addig is dolgozhatunk, és dolgozunk is a különböző népzenei anyagok minél szélesebb körű gyűjtésén, elemzésén, összehasonlításán, majd azon, hogy miként lehet feltárni a meglevő anyagokból a régebbi rétegeket.
