fbpx

Hogyan ismerték és szerették meg Petőfi Sándort Kínában?

Tulajdonképpen szerencsés és tragikus események véletlen összjátékának köszönhető, hogy Petőfi olyan ismert és kedvelt lett Kínában. Ne áltassuk magunkat, egy milliárdos népességű ország polgárai a hatalmas világirodalmi kincsből hogyan, miért is választanák ki éppen egy távoli, nagyon egyedi nyelvű kis nemzet költőjét, aki ráadásul 200 évvel ezelőtt, villanásnyi ideig élt és alkotott? De mégis megtörtént ez a csoda, és ennek a történetnek a fordulatait a Magyarországon élő Li Zhen Árpád mesélte el a Tudás.hu-nak. A kínai származású költő és műfordító napjainkban maga is nagyon sokat tesz azért, hogy a szülőhazájában minél többen megismerjék és megszeressék Petőfi Sándort.

Li Zhen Árpád

Önnek melyik a kedvenc Petőfi-verse?

Szerintem Petőfinek első számú költeménye a Nemzeti dal, tele vonzerővel és forradalmi lelkesedéssel. Jelképe volt annak, hogy a magyar történelemnek új irányba kellene fordulnia.

A romantikus versei közül pedig nagyon tetszik a Te a tavaszt szereted... című kis költeménye:

“Piros arcod a tavasz, /Virító rózsája, /Bágyadt szemem az ősznek /Lankadt napsugára..”.

Egy másik emocionális darabja szintén rövidke: E.R. kisasszony emlékkönyvébe:

…”S ha patakzajjal, madarak dalával, /Virágillattal, csillag- s holdsugárral /Ifjúi lelked, lyányka, megtelik, /Eredj haza, s aludjál reggelig, /És amit ekkor álmodol jót, szépet, /Adja meg mindazt a jövendő néked!”

Kivégzések árnyékában

Úgy látszik, Ön fogékony mind a forradalmi lelkesedésre, mind a romantikára. A szép tájak iránti rajongás és az érzelmek az utóbbi kis dalocskákból is áradnak. Mikor találkozott először Petőfi Sándor nevével?

A középiskolában a kínai irodalomkönyvben van egy cikk, ott találtam rá. Az írás címe: Az elfeledettek emlékére… Ez tulajdonképpen egy nekrológ. Megrendítően szép írás, tele személyes emlékkel, történettel, anekdotával, amelyet Lu Hszün, az egyik legnagyobb huszadik századi kínai író írt 1933-ban öt fiatal kínai irodalmár emlékére, akiket két évvel korábban a Kuomintang a baloldali tevékenységük miatt kivégeztetett. Lu Hszünről azt kell tudni, hogy rendkívül széles ismerete volt az európai, sőt, a közép-európai irodalomról is. Kína akkoriban részben nemzetközi gyarmatosító törekvések, részben a hazai Kuomintang párt kegyetlenkedései alatt nyögött, és Lu Hszün úgy tartotta, a kínai nép bíztatást és példaképeket meríthet a lengyel, magyar, cseh és dél-szláv irodalmi alkotásokból. Lu Hszün ebben az írásban elmeséli, milyen kapcsolatban állt korábban a kivégzett fiatalokkal, közöttük az alig huszonegy éves Baj Manggal. Baj Mang 1927-től Sanghajban tanult német szakon, és egyszer véletlenül a kezébe került egy Bécsben kiadott német nyelvű kis Petőfi-kötet. És beleszeretett Petőfibe. Az életébe is, a verseibe is. Először az életrajzát fordította le és elküldte az akkor szintén Sanghajban élő Lu Hszünnek, aki egy folyóiratot szerkesztett.

Szabadság, szerelem!
A Szabadság, szerelem! Baj Mang-féle for … ak kézirata a német változat mellett.
A képek forrása: Li Zhen Árpád

Lu Hszün akkor már ismerte Petőfit?

Igen és kedvelte is. Néhány versét már korábban lefordította. Persze ez mind német nyelvből, közvetítéssel történt. Lu Hszün maga is jól tudott németül, elkérte az eredeti német nyelvű kötetet Baj Mangtól és helyette két másikat küldött a fiatal költőnek és az életrajz mellé azokból kért versfordításokat is. Az eredeti kis kötetben később, már Baj Mang halála után megtalálta a Szabadság, szerelem! című vers német verziója mellett, a fiatal költő kézzel odaírt kínaí fordítását is. Baj Mang végül egy csokor Petőfi- versfordítást készített, amelyek az életrajzzal együtt meg is jelentek az Áradat című irodalmi folyóiratban. Nem sokkal ez után Baj Mangot és társait kivégezték. Egy tehetséges fiatal költő- és írónemzedék veszett el Kína számára. De mivel Lu Hszün megemlékezett a kivégzettekről, és az írásában Petőfit is emlegette, sőt, felidézte a Szabadság, szerelem! című verset is, az 1950-ben a tankönyvekbe bekerült nekrológ-novella nyomán, a 20. század második felétől minden kínai iskolás gyerek fejébe belevésődött a magyar költő neve. És legalább is ez a nagyon hatásos, epigramma-szerű verse: Szabadság, szerelem!.

Petőfi és Baj Mang, Kő Ferenc festménye
Petőfi és Baj Mang, Kő Ferenc festménye

Az első kínai nyelvű Petőfi vers Tokióban jelent meg

Azt lehet tudni, hogy Kínában mikor jelent meg először Petőfi-versfordítás?

Érdekes módon, kínai nyelven Japánban, Tokióban jelent meg először Petőfi-vers, 1907-ben, az ott élő kínaiak folyóiratában. És az is a Szabadság, szerelem! volt. Később már Kínában többen is lefordították ezt különböző változatokban. Elgondolkodhatunk, miért éppen ez a kis verse a legnépszerűbb Petőfinek Kínában. Baj Mang változata a legismertebb, talán azért is, mert a rövid mottó-forma igen kedvelt a kínai költészetben. De azért is lehet ez a legnépszerűbb, mert ez a vers a maga gyönyörű tömörségével nagyon érzékletesen fejezi ki Petőfi „lángoló” lelkét. Később sok más Petőfi-költemény is megjelent kínaiul, így a legszebb forradalmi, illetve a természeti tájak szépségét leíró versek is, mégis, egészen a 20. század közepéig Petőfit csak a szűkebb irodalmi körökben ismerték, a nagyközönség nemigen tudott róla.

De Ön magyarul is megismerhette a magyar költészetet, és benne Petőfi Sándor verseit. Miért éppen a magyar nyelvet kezdte tanulni?

Ez a kínai iskolarendszernek köszönhető. Vannak bizonyos kvóták az egyetemeken, az egyes nyelvekre vonatkozóan egy adott régióban felvehető létszámot illetően, és a tanulható nyelveket is évenként és körzetenként meghatározzák. A Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén, amelyet a legjobb ilyen jellegű felsőoktatási intézménynek tartanak, abban az évben, 1988-ban, amikor én jelentkeztem, magyar és angol nyelv között lehetett választani. Elgondolkodtam, hiszen az angolt nagyon sokan tanulják, abban semmi különös nincs. Akkor legyen a magyar! Persze nem volt könnyű megtanulni, de megszerettem és lassanként sikerült komolyabban elmélyednem a magyar irodalomban, kultúrában, történelemben is. Aztán 2000-ben letelepedtem Magyarországon. Az ország iránti tiszteletből felvettem az Árpád nevet is.

Ahol két nép lelke találkozik

Ön költő és műfordító, és maga is fordítani kezdte Petőfit kínaira.

Először 170 versét fordítottam le, ez a kiadvány a halálának 170. évfordulója tiszteletére jelent meg, ezek elsősorban a szerelmes versei. Remélem a születésének 200, évfordulója alkalmából még az idén ősszel megjelenhet egy újabb kötet 200 verssel, amelyben a korábbiakat forradalmi versekkel egészítettem ki.

Petőfi szerelmes versei Li Zhen Árpád fordításában
Petőfi szerelmes versei Li Zhen Árpád fordításában

A kínai és a magyar nép egészen más kulturális gyökerekkel rendelkezik, más a nyelvek jellegzetessége is. Mi lehet olyan vonzó a kínaiaknak Petőfi költészetében?

Először is az, hogy szép. Könnyed, bájos dallama van a szerelmes és a tájakat bemutató verseinek, könnyen megérthetők, népdalszerűek. Nálunk is vannak népi dallamok, érezzük ennek a szépségét. De én azért, ahogy sorra felkutattam és elolvastam a korábbi kínai Petőfi-fordításokat, egyes költeményeknél nem voltam elégedett. A versek értelmét, tartalmát természetesen megjelenítették, de nem mindig tudták visszaadni teljesen Petőfi üde, könnyed líráját. Én a vers eredeti szépségének érzékeltetésére is törekszem. Nem könnyű feladat, amikor a különböző nyelvi ritmust, hangzást, rímrendszereket kell megfeleltetni. Ami pedig Petőfi forradalmi hevületét illeti, az sem idegen a kínai lélektől. Hiszen a mi népünk is mindig harcban állt valakivel a századok folyamán. Hol a japánokkal, hol másokkal. Az országunkat leigázó hatalmakkal való szemben állás, aggodalom és önfeláldozó hazaszeretet nagyon is érthető számunkra.

Sajnos idehaza a versek iránti érdeklődés egyre inkább csökken az emberekben. Kínában mi tapasztalható ezen a téren?

Mivel Kína hatalmas ország, mindenféle ember van, nyilván sokan vannak olyanok is, akik nagyon szeretik, olvassák, netán írják is a verseket. De a csökkenő érdeklődés általános tendenciája ott is érezhető, hiszen az embereket ezer más dolog köti le. Itt Magyarországon nagyon jónak találom a művelődési házak rendszerét, ahol gyakran sikerül egészen személyes kapcsolatot kialakítani az embereknek a kultúrával. Kínában is vannak hasonló kulturális intézmények, de ott ezek nagyobb szabásúak és egészen más a működésük. Ami a magyar költészetet illeti, bár születtek itt más világszíntű költő-tehetségek is, mint mondjuk Arany János vagy József Attila, ők már soha nem tudnának annyira ismertté válni Kínában, mint Petőfi. Pedig sok más magyar költőnek a versei is megjelentek kínai nyelven az évtizedek során. De a Petőfi-ismertség megy tovább, nem tűnik el. Petőfi Sándornak Pekingben, Sanghajban és Csunkingban is van szobra. A csungkinginál még Szendrey Júliával együtt is látható. És a magyar konzulátus Sanghajban a Lu Hszün-parkon kívül abban a gimnáziumban is elhelyezett egy Petőfi szobrot, ahol annak idején, az 1920-as években Baj Mang tanult. A magyarok hálája jeléül, amiért a kínai forradalmár vértanú költő annak idején megalapozta a magyar forradalmár vértanú költő ismertségét Kínában. Egyébként, pontosan azon a napon, amikor Magyarországon ez az interjú megjelenik, a költészet napján, én éppen Kínában, a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén leszek és előadást tartok Petőfi életéről és költészetéről. Nyilván nem meglepően azzal a címmel: Szabadság, szerelem!

További hírek