A jövő gyáraiban a hús vér munkások mellett robotkollégák is tevékenykednek majd, méghozzá az emberekkel szoros kétoldalú együttműködésben. A kooperáló és a dolgozók munkakörülményeit javító robotok, az úgynevezett cobotok kutatása már az Európai Unióban is kiemelt téma, ahogy arról a Horizonból, az EU kutatási és innovációs magazinjából értesülhettünk.
Egy holland gépgyártó cég üzemcsarnokában a munkások terjedelmes berendezéseket vesznek le egy raklapról, a válluk fölé emelik a nehéz terhet és fáradságos munkával csavarokat rögzítenek rá. Aztán hirtelen segítő kezek bukkannak föl, amelyek átveszik az emelést, így a munkások a rögzítésre koncentrálhatnak.
De a kezek nem emberi végtagok, „együttműködő robotokhoz”, vagy más néven cobotokhoz tartoznak. Egy olyan uniós támogatással működő kutatási projekt részei, amely az ember-robot rendszerek új generációjának kifejlesztését célozza. A genovai Olasz Technológiai Intézet által vezetett SOPHIA elnevezésű projekt képes javítani a gyári munkások körülményein és növelni az ipari termelékenységet.
A munkás szövetségese
A folyamat során a kutatók érzékelőket szereltek a kobotokra. Adatfeldolgozó gépi tanulással kombinálva az érzékelők mérik a munkások mozgását, hogy felmérjék, szükség van-e a feladatok módosítására vagy a terhek újraosztására az emberek igényeinek megfelelően – anélkül, hogy azok ezt észrevennék.
Ha egy ember a feladatot egy másik ember helyett egy cobottal végez, a cobot képes megváltoztatni a működési módját, hogy mindent az ember javára módosítson. Az olaszokon kívül belga, szlovén, francia, német és holland kutatók közreműködésével zajlott projekt fő tanulsága, hogy az automatizálás a feldolgozóiparban inkább nagy lehetőséget jelent a vállalatok és a munkavállalók számára, mintsem komoly fenyegetést a munkahelyekre nézve.
Ez azért van így, mert a cobotok segítségével a munkavállalók felszabadulnak a nehéz fizikai munka alól és a szakképzettebb feladatokra koncentrálhatnak, ezáltal értékesebbé válnak a munkaadók számára.
A probléma a szakemberek szerint nem az, hogy a robotok elveszik a munkahelyeket, hanem hogy sikerül-e elegendő embert találni a tulajdonképpen alacsony képzettséget igénylő munkák elvégzésére.
A legjobb példa erre a tehenek fejése. Ma senki sem tudja, hogyan kell megfejni egy tehenet, hiszen erre megfelelő fejőgépek állnak a rendelkezésre, de 150 évvel ezelőtt ez mindennapos készség volt. Lehet, hogy száz év múlva egy dolgozónak már nem kell tudnia felemelni és mozgatni egy nehéz tárgyat, csak azt kell tudnia, hogyan programozzon be egy erre szolgáló robotot.
A robottal való munkához az embert is képezni kell
A SOPHIA csapata az autóiparban tevékenykedő gyártókkal – köztük a Volkswagennel és a Hankamp Gears céggel – dolgozott együtt, hogy olyan cobotokat tervezzen, amelyek a gyári munkások szövetségeseként működnek. A program felelősei szerint a következő lépés a kobotok önálló cselekvésre való képességének javítása. Ehhez viszont speciális képzésre van szükség a robotokkal dolgozó és a teljesítményüket felügyelő emberek számára.
Mindez beleillik az „Ipar 5.0” nevű elképzelésbe, mely az Európai Bizottság megközelítése, ami arra irányul, hogy a jobb körülmények közé kerülő munkavállalókat a termelés középpontjába helyezze, miközben az EU feldolgozóipara digitális és zöld átalakuláson mehet keresztül.
Ebbe illeszkedik egy másik uniós pénzből folytatott kutatási projekt, mely azt vizsgálta, hogy a robotok kellemesebbé tehetik-e a munkavállalók életét. A MindBot nevű projekt közel négy év után 2023 szeptemberében ért véget. A projektben belga, horvát, német és olasz kutatók vettek részt, akik technológiai cégeknél, nagy iparvállalatoknál és állami ügynökségeknél dolgoznak, és volt közöttük pszichológus és mérnök is.
A MindBot csapata az először Csíkszentmihályi Mihály által megfogalmazott pozitív érzés, a „flow” pszichológiai koncepciójára alapozta munkáját – amely szerint az emberek akkor érzik magukat motiváltnak és koncentráltnak, ha képességeik szintje megfelel az adott feladatnak. Ugyan senki sem lehet 100 százalékban flow-állapotban, de a kutatók meg akarták nézni, hogy megérthetik-e, mikor történik a flow.
A csapat a cobotok használatának és az emberekkel való interakcióiknak a megfigyelésével kezdte a munkát több gyártóüzemben, többek között az autóiparban és az elektronikai alkatrészgyártásban. Kérdőívek és a munkások megfigyelése segítettek megállapítani, hogy milyen fizikai és szellemi erőfeszítést igényelnek a robotpartnerekkel interakcióban álló dolgozók.
A munkások már neveket is adtak a robotoknak
A kutatók ezután egy laboratóriumban valósághű műszakokat szimuláltak önkéntesek számára, akik olyan robotkarral dolgoztak, amelyhez technológiai modulokat csatlakoztattak. A folyamat során videóalapú algoritmusok és mesterséges intelligencia segítségével optikai érzékelők segítettek mérni az emberi dolgozók fizikai fáradtságának szintjét.
A cobotot úgy programozták, hogy reagáljon az érzékelők által számukra szolgáltatott adatokra, lelassítva például saját magukat az egyes emberi munkások tempójához igazítva, ha az a műszak vége felé lecsökkent. A kutatók egy avatárt is kifejlesztettek a cobot számára egy táblagépen, hogy interakcióba léphessen a munkásokkal, akik közül többen már beceneveket is kitaláltak a cobot kollégáknak, volt amelyiket Robbie-nak hívták.
A kérdőívekből nyert információk segítették a kutatókat a technológiák finomhangolásában, de sok esetben nem is igazán a technológiára, hanem annak az emberi dolgozókra gyakorolt hatására összpontosítottak.
A MindBot cobotokkal kapcsolatos kutatásának egy másik aspektusa azt vizsgálta, hogy a vállalatok hogyan tudják jobban integrálni az autista embereket a munka világába.
Pszichológusok segítségével a szakértők olyan információkat dolgoztak ki az autista munkavállalók számára, amelyek segítenek felkészíteni őket a munka vagy a környezet bármely különösen érzékeny aspektusára – például arra, hogy hozzá kell-e szokniuk a hangos zajokhoz vagy az erős fényhez.
Ez magában foglalta a konkrét feladatok lépésről lépésre történő feltérképezését is, hogy a munkavállalók könnyebben tudják előre látni, mit kell majd tenniük.
A projekt vezetői fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a munkát kell az emberhez igazítani, nem pedig fordítva. Ennek fényében emelik ki, hogy a gyári termelőmunka is lehet foglalkoztatási lehetőség az autisták számára.
Ehhez olyan foglalkoztatási irányelveket is készítettek, melyeket felülvizsgálatra benyújtottak az Európai Bizottságnak, remélve, hogy az azokat remélhetően elfogadja és közzéteszi. A kutatók emellett azt tervezik, hogy megvizsgálják más aspektusait is annak, hogy a robotika hogyan javíthatja a munkahelyi körülményeket az Európai Unióban.
