Az állatok csodálatra méltó élőlények és megérdemlik, hogy tisztelettel közeledjünk hozzájuk.
Nem csal a szimat
Doromboló cica, farkcsóváló kutyus, szófogadó házikedvencek. Cirmos vagy tigris mintás: dörgölődzik, dorombol és hízeleg. Megnyugtat, amikor ideges vagy, és hízeleg, amikor haragszol a világra. Lehetséges, hogy az állatoknak lelke van, és képesek az érzelmek átélésére? Nemcsak a rajongó gazdi megfigyelései, hanem tudományos bizonyítékok is alátámasztják, hogy a kérdésre a válasz egyértelmű: igen.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az állatok másképp érzékelik a világot, mint az emberek, és viselkedésüket nem kell feltétlenül ugyanúgy értelmezni, mint az emberekét.
Meglehet, hogy a macskák tartózkodó hírében állnak, mégis erős köteléket alakítanak ki gondozóikkal. Olykor még a gazdi számára sem egyértelmű, mit is fejez ki egy macska a dörgölőzéssel, vagy egy kutya a farokcsóválással és a nyalogatással.
Bár önmagában nem feltétlenül „hízelgés”, amikor egy macska a gazdájához dörgölőzik, az etológusok szerint az mégiscsak a szeretet és a bizalom jele. A macskák – beszéd híján – egyedülálló módszerekkel kommunikálnak az emberekkel, a kommunikáció egyik kellemes módja a gazdához való törleszkedés.
Amikor egy macska a gazdájához bújik, „dagaszt”, „átadja” az illatát a szeretett személynek, az embert ilyenkor a területe részének tekinti, és megjelöli. Ez a leggyakoribb módja annak, hogy a macskák közöljék, hogy megbíznak gazdájukban, és jól érzik magukat a jelenlétében.
A kutyák köztudottan más módszerekkel jeleznek a gazdinak, mint a macskák. Az ebek testbeszédében a farok csóválása, vagy egy „nyelves puszi” a gazda arcára szintén mély érzelmeket tolmácsolhat.
A kutyáknak hihetetlen szaglásuk van, és kiválóan alkalmazkodnak környezetükhöz. Bár úgy tűnhet, hogy a kutyáknak van egy hatodik érzékük, amikor veszélyt észlelnek, vagy érzékelik, ha valami nincs rendben, ez inkább az akut szaglásuk és a környezetük finom változásaira való képességük miatt lehetséges.
A kutyák azon képessége, hogy érzékelik, ha valami nincs rendben a gazdájukkal, valószínűleg a nagyon jól hangolt szaglásuknak és az emberekhez fűződő erős érzelmi köteléküknek köszönhető. Az ebek ugyanis képesek érzékelni az ember számára észrevehetetlen szagváltozásokat.
Ez a képességük lehetővé teszi, hogy észleljék a környezetben végbemenő változásokat, beleértve a tulajdonosaik testkémiájának jelzéseit, amelyek egészségügyi problémára vagy érzelmi szorongásra utalhatnak. Például, ha valaki stresszes, hormonokat szabadít fel, többek között a kortizol nevű hormont, amit a négylábú házikedvenc szaglásán keresztül észlel.
Szívvel-lélekkel
Az állatok lelke és sajátos érzéseik filozófiai és spirituális kérdések, nincs egyértelmű konszenzus a tudósok között sem. Tudományos szempontból mindenesetre széles körben elfogadott, hogy az állatok képesek megtapasztalni egy sor érzelmet, beleértve a boldogságot, a félelmet, a haragot és még a gyászt is.
Számos tanulmány rávilágított, hogy az állatok összetett neurológiai rendszerrel rendelkeznek, amelyek viselkedések és érzelmek széles skáláját képesek létrehozni.
Például tanulmányok kimutatták, hogy a patkányok empátiát tapasztalnak, és mindent megtesznek, hogy segítsenek más bajba jutott patkányoknak. A szakemberek azt is megfigyelték, hogy az elefántok gyászolják csoporttársuk elvesztését.
A mágneses iránytű
Egy-egy állatfaj gyakran hihetetlen teljesítményre képes, a fehér gólya, mint sok vonuló madár, képes évről évre ugyanarra a fészkelőhelyre visszatalálni, annak ellenére, hogy több ezer kilométert tesz meg. Páratlan navigációs bravúrja több tényező kombinációjának köszönhető, beleértve a Föld mágneses terét, a vizuális jelzéseket és a környezeti jeleket a tájékozódáshoz.
A fehér gólyák csőrében apró magnetit kristályok vannak, ezek segítségével képesek észlelni a Föld mágneses terét, ez segíti őket eligazodni. A kristályokat szabályos iránytűként használják a navigációhoz.
Emellett a pompás madarak vizuális jelzéseket is használnak, a nap és a csillagok helyzetének megfigyelése is hozzájárul a sikeres navigáláshoz. A fehér gólyák tájékozódási képessége valóban figyelemre méltó, és bizonyítja, hogy a vándormadarak milyen hihetetlen alkalmazkodóképességgel bírtak a környezetükben.
Magányos vándorok
Az éhség nagy úr. Mi sem bizonyítja jobban, mint a farkasok hosszú „kóborlása”. A farkasokról ismert, hogy rendkívül alkalmazkodóképes állatok. A nagy távolságok megtételére való képességük az egyik oka annak, hogy különféle élőhelyeken képesek túlélni, az erdőktől a gyepekig.
A farkasok vándorlásának legfontosabb célja a szaporodási partner megtalálása. Emellett, ahogy a farkasok új területekre költöznek, olyan zsákmányfajokkal találkozhatnak, amelyeket nem ismernek, így meg kell tanulniuk vadászni és alkalmazkodni is az új környezethez.
A farkasok nagy távolságokat tehetnek meg azért, hogy párt találjanak, vagy új falkát alapítsanak. Ez különösen igaz azokra a fiatal farkasokra, akik elhagyták születési falkájukat. Emellett az olyan nagyragadozónak mint a farkas, veleszületett vágya van a felfedezésre és a környezetében uralkodó dominanciája kialakítására.
Egy „magányos farkas” akár több ezer kilométernyi út megtételével és újabb területek felfedezésével képes megtalálni a legjobb erőforrásokat, és az újabb élőhelyén csúcsragadozóvá válni.
A farkasok alkalmazkodóképessége és ellenálló képessége ellenére az élőhelyeik védelme és megőrzése életbevágóan fontos túlélésük érdekében.
Az összehangolt csapatjáték a kulcs
Az emlősök és a madarak mellett az alsóbbrendű állatok között is szép számmal akadnak bámulatra méltó teljesítmények. A méhek, mint szorgos építőmesterek például szemmel láthatóan szoros barátságot ápolnak a szimmetrikus formákkal.
A méhsejt hatszögletű alakja figyelemre méltó példája a természet hatékony térhasználatának. A szabályos forma lehetővé teszi, hogy a méhek a lehető legkisebb helyre raktározzák a legtöbb mézet.
A kutatók szerint a méhsejt alakja több millió éves evolúció eredménye, A természet a méhsejt kialakítását a maximális hatékonyság érdekében hosszú időn keresztül finomította. A méhek ösztönösen hatszögletű méhsejtet építenek, mert ez a leghatékonyabb forma a méz tárolására és a fiókák felnevelésére.
A méhsejt kialakításának folyamata összehangolt csapatjáték eredménye, amely egyszerű szabályokon és az egyes méhek közötti interakciókon alapul.
A méhek együtt méhviaszt állítanak elő, és hatszögletű sejteket formálnak belőle. Minden méhnek sajátos szerepe van a folyamatban, és a kémiai jelek és mozgások kifinomult rendszerével kommunikálnak egymással.
Míg a méhek nem rendelkeznek tudatos gondolkodással, viselkedésük összetett idegi és szenzoros folyamatok eredménye, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy tájékozódjanak a környezetükben, kommunikáljanak egymással, és összehangolják cselekvéseiket.
A méhek intelligens és nagymértékben alkalmazkodó rovarok, együttműködnek és összetett szerkezeteket építenek – mindez az evolúció erejéről és ezeknek az apró lényeknek a csodálatos képességeiről tanúskodik.
Nemcsak az emberek játszanak
A cicák cérnagombolyaggal vagy papírgalacsinnal, a kutyák egy labdával is kiválóan eljátszanak. A játék, mint viselkedés nem csak az emberre jellemző, számos állatfajnál megfigyelték. Kutyák, macskák és más emlősök is szívesen játszanak.
A kutatók szerint a játékviselkedés több fontos funkciót is ellát, a szociális készségek fejlesztése mellett a stressz és az unalom csökkentése, valamint a pozitív szociális interakciók elősegítése is szerepet játszik.
A kutyákon és macskákon kívül sok más faj is részt vesz a társasági játékban, beleértve a főemlősöket, a delfinek és még néhány madár is. Fiatal csimpánzokat például megfigyeltek különféle játékviselkedésekben, beleértve a durva játékot, tárgyjátékot és társas játékot, ami segíti őket fontos szociális és fizikai készségek fejlesztésében.
A játékban való részvétel képessége minden jel szerint összefügg az állatok agyának összetettségével és rugalmasságával, valamint tanulási és felfedezőképességével. Igaz, hogy a játékviselkedésben szerepet játszó sajátos mechanizmusok és idegpályák nem teljesen ismertek, mégis egyértelmű, hogy a játékviselkedés összetett és sokrétű jelenség, amely számos különböző kognitív és viselkedési folyamatot foglal magában.
