A Starlink és az Amazon után várhatóan még több vállalt fog csatlakozni az űrbéli versenyhez – eközben a csillagászok alig találnak a bolygón olyan helyet, ahol kellően alacsony a fényszennyezés az eredményes kutatáshoz.

Az egész kérdéskört legalább három szempontból lehet megközelíteni.

Az első a csillagászaté – itt nyilván felmerül, hogy ezek a cégek rettenetes mennyiségű fényszennyezést fognak okozni. Sőt, adott esetben a földi csillagászatot, a klasszikus megfigyelést, mint technikát, nagymértékben megnehezítik.

Természetesen nem teszik lehetetlenné, de pénzben kifejezhető kárt okoznak azzal, hogy a Föld felszínén működő, nagy távcsövek adatainak egy jelentős részét, bizonyos számítások szerint akár 25-30 százalékát kidobásra ítélik. Így ugyanannyi adatgyűjtéshez sokkal több műszeridő kell a tudományos kutatásokhoz.

Internetre, szélessávú adatközlésre viszont szükség van.

Igen, ez a második megközelítés: technikai civilizációnk fejlődése szempontjából ez a folyamat elkerülhetetlen, sőt, logikus továbbfejlődése a mostani, információtechnológiákon rendkívül nagy mértékben alapuló kultúránk továbbvitelének. Épp ezért elkerülhetetlennek látom a világűr ilyen jellegű meghódítását.

De ki vagy mi szabályozza ezt a hódítást?

A harmadik szempont pontosan ez.

Elon Musk a Starlinkkel úttörő volt, aki elsőként vitte globális szolgáltatás szintjére a műholdas adatközlést. Az azonban nem teljesen megnyugtató, hogy ezáltal milyen is hatalomhoz jutott.

Tudjuk, ha máshonnan nem, hát az orosz-ukrán háborúból, hogy a Starlink szolgáltatás ki- vagy bekapcsolása élet-halál kérdése is lehet, amikor célpontkijelölésre vagy elhárításra használják. Most nincsenek törvények, a kozmikus vadnyugat korszakát éljük.

Bízhatunk abban, hogy az Amazon, esetleg a Meta vagy a Google ringbe szállása normalizálja a helyzetet?

A alternatív szolgáltatók megjelenése az űrbéli internetszolgáltatás iparágában előnyös lehet, hiszen a verseny általában véve a felhasználóknak teremt a korábbinál előnyösebb helyzetet. Ugyanakkor alapproblémákat nem fog megoldani.

Például?

Amikor egy cég egy bizonyos magasságba saját műholdhálózatot telepít, valójában kisajátítja azt a gömbhéjat, amin belül azok a műholdak keringenek. Oda más már nem nagyon tud menni. Az sincs szabályozva, mit kell tenni egy nem működő műholddal? Kinek a felelőssége eltávolítani az űrszemetet – már ha egyáltalán lehetséges. Ki áll helyt, ha egy ilyen űrszemét balesetet okoz vagy kárt tesz más tulajdonában?

Kinek lenne a feladata jogot alkotni a világűrre? Nemzetállamoknak, az EU-nak, az ENSZ-nek?

Az ENSZ-nek ugyan van egy több évtizedes kinyilatkoztatása arról, hogy világűrt csak békés célokra lehet felhasználni…

De tudjuk, ez mennyit ér.

A Trump-adminisztráció alatt az USA elfogadta az Artemis Egyezményt, amelyhez már tucatnyi ország csatlakozott. Ez kimondja, hogy a világűrben lévő nyersanyag hasznosítása nemzetállami hatáskörbe tartozik. Vagyis az sem egyértelmű még, kinek van joga jogot alkotni a világűrre.