A Starlink és Elon Musk 45 ezer műholdja után az Amazon is bejelentette: globális, szélessávú internet szolgáltatásához közel 3500 műholdat fog a közeljövőben Föld körüli pályára bocsátani. Örüljünk vagy sírjunk? Kié a világűr felettünk? Kiss Lászlót, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Központ főigazgatója, az MTA rendes tagja beszélt a tudás.hu-nak a műhold-dömpingről.
A Starlink és az Amazon után várhatóan még több vállalt fog csatlakozni az űrbéli versenyhez – eközben a csillagászok alig találnak a bolygón olyan helyet, ahol kellően alacsony a fényszennyezés az eredményes kutatáshoz.
Az egész kérdéskört legalább három szempontból lehet megközelíteni.
Az első a csillagászaté – itt nyilván felmerül, hogy ezek a cégek rettenetes mennyiségű fényszennyezést fognak okozni. Sőt, adott esetben a földi csillagászatot, a klasszikus megfigyelést, mint technikát, nagymértékben megnehezítik.
Természetesen nem teszik lehetetlenné, de pénzben kifejezhető kárt okoznak azzal, hogy a Föld felszínén működő, nagy távcsövek adatainak egy jelentős részét, bizonyos számítások szerint akár 25-30 százalékát kidobásra ítélik. Így ugyanannyi adatgyűjtéshez sokkal több műszeridő kell a tudományos kutatásokhoz.
Internetre, szélessávú adatközlésre viszont szükség van.
Igen, ez a második megközelítés: technikai civilizációnk fejlődése szempontjából ez a folyamat elkerülhetetlen, sőt, logikus továbbfejlődése a mostani, információtechnológiákon rendkívül nagy mértékben alapuló kultúránk továbbvitelének. Épp ezért elkerülhetetlennek látom a világűr ilyen jellegű meghódítását.
De ki vagy mi szabályozza ezt a hódítást?
A harmadik szempont pontosan ez.
Elon Musk a Starlinkkel úttörő volt, aki elsőként vitte globális szolgáltatás szintjére a műholdas adatközlést. Az azonban nem teljesen megnyugtató, hogy ezáltal milyen is hatalomhoz jutott.
Tudjuk, ha máshonnan nem, hát az orosz-ukrán háborúból, hogy a Starlink szolgáltatás ki- vagy bekapcsolása élet-halál kérdése is lehet, amikor célpontkijelölésre vagy elhárításra használják. Most nincsenek törvények, a kozmikus vadnyugat korszakát éljük.
Bízhatunk abban, hogy az Amazon, esetleg a Meta vagy a Google ringbe szállása normalizálja a helyzetet?
A alternatív szolgáltatók megjelenése az űrbéli internetszolgáltatás iparágában előnyös lehet, hiszen a verseny általában véve a felhasználóknak teremt a korábbinál előnyösebb helyzetet. Ugyanakkor alapproblémákat nem fog megoldani.
Például?
Amikor egy cég egy bizonyos magasságba saját műholdhálózatot telepít, valójában kisajátítja azt a gömbhéjat, amin belül azok a műholdak keringenek. Oda más már nem nagyon tud menni. Az sincs szabályozva, mit kell tenni egy nem működő műholddal? Kinek a felelőssége eltávolítani az űrszemetet – már ha egyáltalán lehetséges. Ki áll helyt, ha egy ilyen űrszemét balesetet okoz vagy kárt tesz más tulajdonában?
Kinek lenne a feladata jogot alkotni a világűrre? Nemzetállamoknak, az EU-nak, az ENSZ-nek?
Az ENSZ-nek ugyan van egy több évtizedes kinyilatkoztatása arról, hogy világűrt csak békés célokra lehet felhasználni…
De tudjuk, ez mennyit ér.
A Trump-adminisztráció alatt az USA elfogadta az Artemis Egyezményt, amelyhez már tucatnyi ország csatlakozott. Ez kimondja, hogy a világűrben lévő nyersanyag hasznosítása nemzetállami hatáskörbe tartozik. Vagyis az sem egyértelmű még, kinek van joga jogot alkotni a világűrre.
