A tó közelében uradalmi és egyházi központ állhatott a honfoglalás előtt.
A saját tengerünknek tartjuk, a környékén elfekvő borvidékeket kiemelkedő nemzeti értéknek kiáltottuk ki, az átúszása tömegeket mozgat meg itthon. Szinte alig van köztünk, aki a partjára legalább pár alkalommal ne feküdt volna ki napfürdőzni. Aligha lehet kétségbe vonni, hogy a Balaton ma már hozzánk tartozik.
Pedig pont úgy, ahogy Európa szinte összes szeglete ez is sokszor gazdát cserélt az évezredek során.
Már a réz- és a bronzkorban is voltak, akik a Balaton partjára úgy tekintettek, mint az otthonukra. De laktak itt kelták, longobárdok és keleti-gótok is.
Amikor római provincia volt egy sor nemesi villa épült errefelé.
A terebélyes tó a Birodalom összeomlása után is mágnesként vonzotta magához az embereket.
Amikor a honfoglalók elérték a Kárpát-medencét ez volt az egyik legsűrűbben lakott térség az egész régióban.
Az érkezésünk előtti háború
A római uralom megszűnése után a leghosszabb ideig az avarok birtokolták az egykori Pannóniát.
Ám évszázadokig tartó uralmuk még azelőtt véget ért, hogy a magyar törzsek betették volna ide a lábukat. Kevesebb mint száz évvel a honfoglalás előtt egy véres háború megpecsételte a sorsukat. Miután meghódították az avarokat a frankok óriási keresztény királysága keleten újra elért egész a Dunáig.
Ahogy a közigazgatást átszervezték, új őrgrófságokat hoztak létre, amelyeknek az volt a feladata, hogy a Frank Birodalom határait védjék. Az egyik ilyen lett Alsó-Pannónia, amelynek a központja feltehetően a Balaton mellett kapott helyet. Bár ezt biztosan nem tudjuk, de jelenleg legalábbis népszerű az a teória, amely szerint a grófság központja Mosaburg, a mai Zalavár területén feküdt.
Ha ez így van, akkor Közép-Európa legnagyobb tavának a szomszédságában egy nyüzsgő város kezdte bontogatni a szárnyait, épp azelőtt, hogy a honfoglalás megindult volna. Mosaburg egyszerre volt politikai és egyházi központ is. Már 850-ben épült egy templom Mária tiszteletére, de olyan sok bajor települt be a környékre, hogy rövid időn belül két újabb egyházi épületet adtak át a városban.
A környéken egy rövid időre a szláv államiság is majdnem szárba szökkent.
Ugyanis egy szláv főnök, Pribina miután a frankoktól hűbérül megkapta a Dunántúl déli részét, mosaburgi központtal elkezdett saját fejedelemséget építeni. De a kezdeményezés hamar elhalt, rögtön azután, hogy Pribina fia is életét vesztette.
A bimbódzó szláv államiság ezen a helyen még optimista becslések szerint is csak úgy 30 évet élt meg. Mire a magyarok megérkeznek a Balaton nyugati környéke újra teljes frank uralom alá kerül.
Viszont valószínűleg épp Pribina alatt épülhetett ki a zalavári Várszigeten egy uradalmi központ, amelyet kőből és fából épített sánc is körül vett.
Viszont a nagy kérdés, hogy pontosan kiket is találnak itt őseink a bevonulásuk idején?
A térségben a frank uralom alatt minden bizonnyal nagy számban éltek szlávok, akik feltehetően a szokásaik terén legalább részben átvették az avar kultúrát. Eleve úgy tartják, hogy a Balaton név is egy szláv szóból a „blato”-ból származik, amely magyarul mocsarat jelent.
A Balaton említés szintjén a legrégibb nyelvemlékünkben, a tihanyi apátság 1055-ben megírt alapítólevelében is felbukkan.
