Nagy tudású ezermesterekről mesélnek Magyarország patinás ipartörténeti remekei.
Magyarországon az 1715. és 1720. évi összeírás alkalmával 3292, különféle elemi erővel dolgozó malmot jegyeztek. Igaz, számuk ennek akár többszöröse is lehetett, mert éppen a földesúri tulajdonban lévő malmokat nem írták össze.
Ezután bő másfél évszázaddal később készült újabb malomösszeírás.
A 18. század elején hazánk területén több mint 3000 malom őrölt,
de az ezernyolcszázas évek végére számuk megtöbbszöröződött, 22 133 malmot írtak össze, melyek többségét a víz ereje hajtotta.
1870-ben Szegeden 57 hajómalmot, 32 szárazmalmot és 42 szélmalmot számláltak.
Folyó menti településeken az 1880-as évekig általában a víz energiája hajtotta a legtöbb malmot.
A 19. század derekán a gőzgépek elterjedésével a hagyományos malomtípusok fokozatosan háttérbe szorultak, bár a szélmalmok és vízimalmok sokáig „tartották magukat” a hatékonyabb, korszerűbb berendezésekkel szemben.
Magyarországon napjainkban nagyjából 20 látogatható vízimalom áll,
ezek közül némelyik még működőképes, de üzemszerű őrlést már egyik sem végez. Erdélyben, a Felvidéken, Újvidéken és Őrvidéken találunk még működő vízimalmokat a Kárpát-medencében, körülbelül 100 ilyen malom lehet a régióban.
Tamás Péter malomrestaurátor évtizedek óta kutatja és rekonstruálja a régi berendezéseket, malmokat. A faipari technikus-gépészmérnök mára az ország több településén életet lehelt megkopott, kimustrált malmokba, valamint ipartörténeti kiállításokat is rendezett a maga gyűjtötte anyagokból.
A tapolcafői vízimalom-tulajdonos nagyszülők hagyatékának őrzőjével beszélgettünk a malmok varázslatos világáról, és arról mit jelentenek a patinás ipartörténeti emlékek a mai kor embere számára.
Hosszú évszázadok alatt a malmok jelentős része eltűnt a Kárpát-medencéből. Mégis, van-e adat arról, melyik a legrégibb vízimalom Magyarországon?
A legtöbb adatunk a Veszprém megyei malmokról van, köszönhetően Wöller Istvánnak.
Itt az egyik legrégebbi vízimalom az örvényesi
(erről már 1211-ben is említést tesznek, a tihanyi apátság birtokainak összeírásakor), illetve Pécselyen is egy hasonló korú malomról vannak említések.
Melyek az ipartörténeti szempontból legértékesebb darabok?
Unikálisnak azok a malmok számítanak, amelyeknek
megmaradtak az eredeti belső szerkezetei, és amelyeket még az eredeti malompatak hajt.
Például a túristvándi, a csopaki, vagy az örvényesi vízimalom. A veszprémi Fenyves Malom azért számít unikálisnak, mert bár villanymotor hajtja, de megmaradtak az eredeti gépek, és a látogatók itt végig kísérhetik a búza útját az őrléstől a sütésig.
Mi a „lelke” a vízimalomnak? Mitől függ a teljesítménye a berendezéseknek?
A patak vize hozza mozgásba a vízikereket, amely meghajtja az őrlőszerkezeteket (korábban malomkövek, a modern malmokban már hengerszék).
A kerék meghajtása lehet alulcsapó, derékbacsapó vagy felülcsapó.
A malom lelke, legfontosabb berendezése az őrlőszerkezet, amellyel megőrlik a gabonát, és elkészítik a kész lisztet.
A vízimalmok sokkal nagyobb teljesítményűek voltak, mint a szélmalmok. A nagyobb vízfolyás mellett nagyobb teljesítményű malmot lehetett létesíteni, nagyobb az épülete is, így nagyobb a tér a gépészetre és fejlesztésre.
Eddig hány malmot ébresztett fel Csipkerózsika-álmából?
Nagyjából 35 malom felújításában vettem részt. Volt olyan, amelyiknél vízikereket készítettem, többek között Tata, Csopak, Óbánya, Bodajk, Gyenesdiás, és Tapolca esetében. Szécsiszigeten, Felsőszölnökön és a Szentendrei Skanzenben a meglévő szerkezeteket kellett felújítani.
Többször előfordult, hogy lényegében
a „semmiből” kellett tervezni és kivitelezni a berendezéseket,
ez volt a feladatom Sopronbánfalván Zalamerenyén és Pásztón is. A munkák legnagyobb nehézségét a fizikai méretek, és a tömegek, amelyeket mozgatni kell, illetve a beépítendő szerkezetek nagysága adja.
Tanulható ez a ritka, szép mesterség?
Szinte mindig felteszik nekem kérdésként, hogy hogyan lett belőlem malomrestaurátor. Ilyen szó egyébként nem is létezik, ezt mi alkottuk.
Ezt a szakmát valójában nem tanítják sehol,
családi örökségből és elhivatottságból, a magam tapasztalataiból kiindulva tanultam meg a malomépítés mikéntjét. A tanulás során Wöller István malomkutató és Dr. Balázs György, a Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese is sokat segített nekem.
A munkámban az a legszebb, amikor látom, hogy egy lepusztult vízimalom visszanyeri régi szépségét. Célom, hogy minél több régi malmot és gépészeti berendezést menthessek meg és újíthassak fel, hogy a jövő nemzedék számára ezek megtekinthetőek legyenek. „Hogy értékeink unokáinknak is értékek maradjanak!” – ez a mottóm.
Mit „üzennek” a mai kor emberének ezek a patinás vízimalmok?
A vízimalmoknak napjainkban is van létjogosultságuk. Régen komoly feladat volt a gabona megőrlése, amelyet nagytudású ezermester molnármesterek végeztek.
Ezek a malmok szimbolikusan mutatják be ezt a nehéz munkát,
sok esetben új funkciót is kapnak az őrlés mellett
(étterem, hotel, múzeum, közösségi tér). A régi kor embere kéziszerszámokkal nagyon komoly és precíz munkát tudott elvégezni, amelyet napjainkban már gépekkel végzünk el.
A cikkben szereplő fotókat Tamás Pétertől kaptuk.