Vajon Európa második leghosszabb folyamát hogyan érintik az egyre markánsabb aszályos időszakok, a tavaszi árvizek? Milyen hatással van a vízminőségre a beleeresztett, tisztított szennyvíz? Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója válaszolt kérdéseinkre.

Milyen állapotban van jelenleg a Duna?

A Duna minden tekintetben erősen szabályozott. A felső szakaszán több mint 30 vízlépcső található, az alsón egy, a Vaskapu. A magyarországi szakasz egy ásott mederben folyik.

Az elmúlt kétszáz évben az emberi beavatkozások hatására a folyó több mint száz kilométerrel rövidebb és jóval keskenyebb is lett.

Az emberek ugyanis szeretnek folyóközelben lakni, ám ahhoz, hogy ott biztonságban érezzék magukat, szabályozni kezdték azt. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek nem tűrik az árvizet, ahogy a folyóparti ingatlanok sem. Ez a szabályozás azonban más területeken problémákat okoz.

Pontosan milyen problémákat? Azt tudjuk, hogy a folyó medre több métert mélyült, s a korábban árvízzel elárasztott területek mérete is lecsökkent. Ez hatással van az összes mellékfolyóra és a talajvízszintre is. Mire még?

Megváltozik a folyó szállítóképessége és vízjárása is. Ez az ember megjelenése előtt is megtörtént, de azóta a folyamatok felgyorsultak. Az egész Pannon-medencébe folyamatosan jött a hordalék, csak sokkal lassabban és sokkal nagyobb területre. Ugyanezen folyamatok most kisebb területen intenzívebbek, ezért hatásait markánsabban érezzük.

A magyar szakasz emiatt meglehetősen nehéz helyzetbe került, erős hatással vannak rá a felvízi vízjárások és szabályozások.

Ma a felső vízlépcsők irányából lényegesen kevesebb görgetett hordalék érkezik, miközben a folyó esése és energiapotenciálja megmaradt. Emiatt a meder berágódik, süllyed egészen Mohácsig, és ezzel a kis vízszintek is süllyednek. Ugyanakkor, ha jön egy árvíz, az rengeteg finom üledéket, iszapot hoz. Ezeket a meder mellett kiteríti, emiatt pedig az árvízszintek nőnek. A kis vízszintek csökkennek, miközben 2013-ban majdnem az egész szakaszon megdőlt az árvízszint. Nem olyan a vízjárás, mint 100-200 évvel ezelőtt volt, sokkal szélsőségesebb és ez egyébként a Tiszára is igaz.

Milyen területeken okoz ez problémákat?

Nagyobb árvizek és hosszabb, száraz időszakok követik egymást. Nagyon kevés hullámtér maradt, ezért nemcsak a vízkészletek elérése, a hajózás problémás, hanem a folyóra felfűződő értékes mellékágak is kiszáradhatnak.

A Szigetközben, ahol a folyó több száz kis ágra szakad, már létezik mesterséges vízpótlás, de a Gemencben például nem. Ott is jelentős a kis és közepes vízszintek csökkenése, emiatt a mellékágrendszerek lassan kiszáradnak, a vizes élőhelyek területe lecsökken. A vízhasznosításban a paksi hűtővíznél okoz problémát a vízszint süllyedése, de a parti szűrésű kutak vízhozamának csökkenésével is jár. Visszatérve a hajózásra: a Duna Európa VI. számú hajózási útvonala, Pozsonyig szabályozva. Ott már nem okoz problémát a sekély víz.

A Magyarország alatti szakaszon már nagyobbak a vízhozamok, könnyebb kitűzni az optimális hajóutat. Nálunk viszont zátonyok alakulhatnak ki.

Rendkívül sok gázlós, a hajózást akadályozó szakaszunk van, amiket valamilyen módon meg kell oldanunk.

Fotó: Láng István (A képet készítette: OVF/Romet Róbert)

Milyen jelenleg a Duna vízminősége?

A vízminőségben nagyon sok javulást történt.

Megépült a bécsi és a pozsonyi szennyvíztisztító, ez ugrásszerűen javította a víz minőségét. Minél fejlettebb szennyvíztisztítókat építünk, annál tisztább lehet a folyó vize. Ugyanakkor szót kell ejtenünk a nehézfém-szennyeződésről, például ami a Csepel Művek után marad. A Ráckevei-Soroksári Duna a korábban működő iparterületek miatt nehézfémmel terhelt, ezt a mérgező iszapot ki kell majd emelni. Egyébként a tervezése folyamatban van és remélhetőleg a terület rehabilitációjára is sor kerül.

Nem szabad tehát megfeledkezni arról, hogy nem csak a sok, vagy a kevés víz jelenthet problémát, feladatot, hanem a víz minőségének fenntartása is. A klímaváltozásnak pedig van vízminőségi következménye is.

A szennyvízterheléseket ma még alapvetően az élő víz hígítja. Így maradhat a szennyeződés eltűrhető mértékű, határértékek alatt. Ha az élővíz csökken, nem tudja hígítani a szennyezést, így az koncentrált marad és romlik a vízminőség. Emiatt is szükséges a vízpótlás, és ott, ahol ezt csak szivattyúval lehet biztosítani, jelentős költségek lépnek fel. Javítanunk kell a szennyvízkezelésen, felül kell vizsgálni a terheléseket, hiszen nagyon sok baleset történik. Más oldalról, ha nő a csapadék intenzitása, az a szennyvíztisztítót is megterheli, kisöpri a tisztító hatású biológiai hártyát. Ez történt a csepeli víztisztítónál is, ahol a biológiai hártyát az extrém árvíz kimosta és meg kellett várni, amíg az újra kialakul. Ez két hétbe is telhet, addig nyers szennyvízterhelés történik.

Mi várható a jövőben?

Az a kérdés, hogy a folyamatok milyen gyorsan zajlanak, milyen hosszú aszályos időszakok követik egymást és milyen gyakran és mekkora árvizek alakulnak ki a klímaváltozás miatt.

Amennyiben a vízszolgáltatással nem tudjuk követni az igényeket – akár az ivóvízellátásról, akár az öntözésről, akár a természetvédelmi vízpótlásról van szó – vízszintemelést kell végrehajtanunk. Ez történhet szivattyúkkal, vagy a kiszolgáló mederszakaszokon a vízszint emelésével és gravitációs kivezetésével. Annak érdekében, hogy az olyan területek, mint a Gemenc ne száradjanak ki, az azt kiszolgáló főmederben fenékküszöbbel, mederszűkítéssel, vagy egyéb vízszintemeléssel meg kell állítani a medersüllyedést, mert ilyen nagyságrendben a szivattyús vízpótlás nem reális, arról nem is beszélve, hogy a mellékágrendszer és a főág ökológiai kapcsolata megszűnik.

A Duna főmedrének mesterséges vízpótlását, például kisvizes időszakban nem tudjuk megoldani, hiszen a folyó 2035 köbméter/másodperc vízhozammal lép be hazánkba. Ez egy olyan mennyiség, amit mesterségesen érdemben nem lehet pótolni. Hiába vannak időnként 10000 köbméter/másodperc vízhozamú árhullámok. Ekkora mennyiség érdemi tárolásához nincs elegendő hely Magyarországon. Ezért válik szükségessé a vízkészletek felemelése vagy szivattyúkkal, vagy a vízszint emelésével, a gravitációs készlet növelésével.

Nagy tévhit, hogy Magyarország a vizek országa. Ami befolyik, az távozik is, így a szélsőségek, azaz aszályok és árvizek azok, amik inkább érintenek minket. Tartalékunk pedig alig van. Miért alakult ez így?

Régen a Kárpát-medence déli részén megtalálható volt egy küszöb, ami nem engedte ki a jelenlegi mértékben a vizet, szét tudott terülni, beszivárgott a talajba. Ez a küszöb ma már nem létezik, a medrek lesüllyedtek egyrészt azért, mert a növénytermesztés miatt levezették a vizet ezekről a területekről.

Önmagában a folyó medre is mélyül, ez sem kedvez a víz szétterülésének. Vidéki tározókat kéne építeni, illetve vízlépcsőkkel kihasználni a gravitáció hatását.

Mi lesz azokkal a területekkel, amelyeket a kiszáradás fenyeget?

Sok konfliktusunk van a természetvédelemmel, de ez nem jelenti azt, hogy nem tartjuk értékesnek a hullámtereket. Gemenc nagyon különleges terület, vízpótlását hosszabb távon biztosítani kell. A Szigetköz erre pozitív példa, ott sikerült kiterelni a vizet az értékes területekre. Folyamatosan foglalkoznunk kell a vízszintemeléssel, a medersüllyedést legalább szakaszonként vissza kéne állítanunk.

Akárhogy nézzük, ezt csak országosan lehet megoldani, lokálisan nem.

A hullámtereknek nemcsak természetvédelmi jelentősége van, nagyon fontos az alvízi országok számára is. Az árvíz, ami nagy vízhozammal és gyorsan lép be hazánkba, Szerbia és Horvátország felé sokkal alacsonyabb vízhozammal és lassabban távozik, így nem kerülnek bajba. Ez a hullámterek tárolókapacitásának köszönhető, ami a Pannon-medencében lecsillapítja az árvizet, hiszen ehhez még mindig jelentős ártéri terület áll rendelkezésre.

Ám ha a klímaváltozás szélsőséges következményekkel jár, számolni kell azzal, hogy határainkon kívül további tározók épülnek, ami vízhiányos időszakban tovább csökkentheti a hazai kisvízszinteket.

Attól azért nem kell félni, hogy a Duna kiszárad, hiszen a legkisebb vízhozama is 600 köbméter másodpercenként, azonban a kialakuló vízszintek alacsonyak, a vízkészletek nehezen elérhetőek lesznek beavatkozások nélkül.

Hogyan védekezünk a mind gyakoribb árvizek ellen?

A 2013-ban lezajlott rekord árvíz után új terveket készítettünk. A hagyományos módszerek mellett, ami az árvízvédelmi töltések építését, vagy erősítését jelenti, elkezdtük vizsgálni, mit lehet csinálni a töltések között, a hullámtéren annak érdekében, hogy a többletvíz elférjen. Folyamatos a feltöltődés, de a töltéseket se emelhetjük az égig. Ugyanakkor értékes természeti területekről is szó van, amelyet egyaránt veszélyeztet a vízhiány a víztöbblet, vagy a szélsőségeket jobban tűrő invazív növények nemkívánatos megjelenése. Nagyvízi mederkezelési terveket alkottunk, amelyekben levezető sávokkal, gyeplegelőkkel, mederrendezésekkel próbáljuk uralni a helyzetet, elősegíteni az árvizek levezetését, megakadályozni a kisvízszintek süllyedését, és egyáltalán nem utolsó sorban az értékes természeti területek fennmaradását, reprodukálását.”