Magyarország járványai – vesztegzár, piros cetli, és az orvosok nem nősülhettek

A vidra lett az év emlőse
2020-03-02
Az Európai Bizottság globális koalíciót hívott életre a biológiai sokféleség megőrzéséért
2020-03-03
Show all

Magyarország járványai – vesztegzár, piros cetli, és az orvosok nem nősülhettek

Magyarországon sokszor pusztított járvány. Olyan, amelyben százezrek betegedtek meg, és száz- vagy tízezrek hunytak el. A hatóságok sok mindent megpróbáltak a járványkórházaktól a karanténig.

A vesztegzár, vagy karantén, illetve régies magyar kifejezéssel a veszteglő állomás évszázadok óta használatos a járványok terjedésének megállítására. Magyarországon ma már aránylag ritka, a kifejezés legtöbbünknek Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című könyvéből ismerős.

Az egészségesek és az esetleges betegek elkülönítését egyes helyeken már a XIV. századi pestisjárványok alatt alkalmazták.

Milánó például egész eredményesen, igaz, nem a betegeket zárták el, hanem az egészséges lakosú várost a külvilágtól. Az 1347-1350-es nagy járvány alatt a város lakosságának halálozási aránya ezért jóval alacsonyabb volt, mint Európa más helyein..

A karantént – a név egyébként onnan származik, hogy Velencében negyven napos (quaranta giorni) veszteglést írtak elő a hajóknak – később általánosan alkalmazták a fertőző betegségek terjedésének megállítására.

Magyarországon az első központilag szervezett karantént az 1738-ban kitört és 6 éven át pusztító pestisjárvány után rendelte el Mária Terézia.

A pestis 1744-ig dühöngött Magyarországon, ezután állították fel a vesztegzár állomásokat, akkori néven „kontumácia-stációkat” az ország déli és keleti határain, ahova az utazóknak és kereskedőknek kötelezően be kellett vonulniuk. E vesztegzár állomásokat a XVIII. században a fertőzések minél hatékonyabb megfékezésére alakították ki.

A járványra emlékező emléktábla

A járványra emlékező emléktábla (Fotó: Wikipedia)

Az állomást 3 méter magas fal kerítette körül, és azon belül külön részt alakítottak ki az embereknek és az áruknak. Az utazókat „megvizsgálták”, azaz közel két méter távolságból, dupla kerítésen keresztül kikérdezték, és a kirurgus is így végezte a vizsgálatot.

Azoknak is karanténba kellett vonulniuk, akiket egészségesnek találtak. A karanténban lévők egymással sem érintkezhettek, a lakásokat is 3 méter fal választotta el egymástól. A fertőzöttekkel együtt egy fertőtlenítőszolga is beköltözött a karanténba.

A karantén előbb 42 napig tartott, később ennek idejét 84 napra emelték.

Az árukat is elkülönítették, azokat, amelyekről úgy vélték, hogy a fertőzést nem terjesztik, lemosás után tovább szállították, a többit viszont rendszeresen megforgatták, szellőztették.

1770-től csökkentették a karantén idejét, csak járvány idejére írták elő a 42 napot, más időben 28, később 21 nap volt a kötelező várakozási idő.

Az utazók tehát számolhattak azzal, hogy több-kevesebb időt bizony ilyen helyen töltenek. Széchenyi Istvánnak, amikor 1830-ban hivatalos minőségben végigutazta az Al-Dunát, hazafelé magának is karanténba kellett vonulnia, igaz, hogy csak 10 napra.

A pestis ellen sikerrel, (hiszen Magyarországra ez a járvány később nem tört be) alkalmazott eljárásokat később egy másik, a XIX. században Európában nagy pusztítást végző betegség ellen is bevetették. A kolera, mely 1829-ben érkezett meg földrészünkre, Magyarországon 1831-ben jelent meg. Az országot a század során három nagy kolerajárvány érintette, az 1831-1832-es után 1848-1849-ben és 1872-1873 között pusztított itthon ez a betegség.

Az 1831-es járvány északkelet felől, Galíciából érkezett, a terjedését a magyar hatóságok vesztegzárak felállításával próbálták megfékezni.

1830 decemberében teljesen lezárták a határokat, amelyet 3 hónap múlva fel is oldottak, de mint kiderült, túl korán.

A kolera betört az országba, ezért már az országhatáron belül, a felvidéki területeken állítottak fel vesztegzárakat, blokádokat, amely az ott élőket rendkívül súlyosan érintette. A zárlat olyan szigorú volt, hogy a leveleket megfüstölték, és a koleragyanús települések felől érkező madarakat is megpróbálták lelőni. Az emberek a saját földjükre sem juthattak el, azaz a termést sem tudták helyenként betakarítani.

A feszültséget csak fokozta, hogy a fertőtlenítésre használt anyagok sokszor maguk okoztak betegségeket.

A helyi parasztok között elterjedt a szóbeszéd, hogy a földesurak meg akarják őket mérgezni.

A félelem és a bizonytalanság végül egy három hónapig tartó felkeléshez vezetett, amit csak augusztusban sikerült leverni.

Az ország más pontjain is megpróbáltak zárlattal védekezni. 1831. július 4-én Pest város állított fel karanténokat a városba bevezető utakon, majd pár nappal később, 1831. július 12-én a Budára és az Óbudára vezető utakat is lezárta. A városi intézkedéseket ifj. Palugyay Imre 1852-ben megjelent Buda-Pest szabad királyi városok leírása című könyvében így ismertette:

Veszteglő állomások állitattak; a belváros 4, Leopold 2, Teréz 8, József 6, Ferencz külváros 2, s igy az egész város 22 kerületre lön osztva; mindenik kerületbe 1 fő s 6 — 8 albiztos a városi tanács s illetőleg városi főbb hivatalnokok közöl, s mindenik kerületbe 1 orvos, 1 seborvos, s az egésznek kormányzására néhai b. Mednyánszky Alajos elnöklete alatt egy biztosság neveztetett; a szegényebb sorsú betegek számára kórházak állitattak, s a kereset-nélküli idegenek a városból kiutasitatván a munka nélküli lakosoknak foglalatosság adatott.

A karantén azonban nem állította meg a járványt, kitört Pesten is.

1831 májusában a határzárat visszaállították, amelyet országosan csak 1831. október 3-án oldottak fel. A betegség borzalmas pusztítást végzett, az országban 536 ezren fertőződtek meg, és a betegek fele nem élte túl.

Az 1848-1849-es kolerajárvány esetén – amely egymaga közel hétszer annyi áldozatot szedett, mint a Szabadságharc – nem alkalmaztak zárlatokat, a hadi események miatt erre nem is lett volna mód.

A Szent László Járványkórház

A Szent László Járványkórház (Fotó: Fortepan, Budapest Fővaros Levéltára HU.BFL.XV.19.d.1.07.135)

A karantén mellett a másik, aránylag korán alkalmazott módszer a járványkórházak felállítása volt. A járványkórházak már az 1739-es pestisjárvány során megjelentek. A régi Szent János kórház elődje, ami a mai Széna téren állt, szintén egy ilyen járványkórház volt. Az 1831-es kolerajárvány idején Pesten a Szent Rókus kórházban alakítottak ki ragályos részleget.

Ekkor még a kórház egész mást jelentett, mint ma, egyfajta szegényház volt, hiszen aki tehette, otthon gyógyult, a legsúlyosabb esetben sem vonult kórházba.

1848-1849-ben is kolerakórházak felállításával próbálkoztak, ahol a betegeket, ha nem is tudták kezelni, de legalább elkülönítették.

Az 1872-1873-as nagy járványt követően már máshogy álltak a kérdéshez.

Felismerték, hogy a hatékony védekezés a városok higiéniás viszonyainak javításában keresendő és ez a későbbiekben a kolera visszaszorulásához vezetett. Ebben sokat segített a  vezetékes ivóvíz és a csatornázás elterjedése.

Később is voltak még kisebb járványok, de olyan komoly veszteséget, mint a korábbiak, már nem okoztak.

A járványkórházak is sokat fejlődtek. Az első ilyen intézmények csak barakkok voltak, ahol elkülönítették a betegeket, az ápolással nem igazán törődtek.

Az első igazán modern járványkórház az 1894-ban átadott Szent László kórház volt. A járványkórház jelleg miatt az orvosoknak és az ápolóknak a kórház területén kellett lakniuk, s az orvosoknak tilos volt megnősülniük.

A kórházat magát három méter magas deszkakerítés vette körül, a szennyvíz külön fertőtlenítő gödrön keresztül kapcsolódott a szennyvízhálózathoz, és a szennyezett ruhákat nem csak mosták, külön fertőtlenítették is.

A különböző betegségekben szenvedők és tárgyaik fertőtlenítésére a XIX. század végén, a XX. század elején fertőtlenítő intézetek jöttek létre, amellyekkel a járványok további terjedését kívánták megelőzni.

A XIII. kerületi Fertőtlenítő Intézet homlokzata

A XIII. kerületi Fertőtlenítő Intézet homlokzata (Fotó: Wikipedia)

A XIX. század végén a határok karantén-állomásait már nem lehetett fenntartani. A tengerparton, Fiumétől félórányira alakítottak ki egy vesztegzár állomást, ahol a gyanús vagy fertőzött hajók kiköthettek.

A martinschizzai veszteglő intézet Fiuméhez közel

A martinschizzai veszteglő intézet Fiuméhez közel (Wikipedia)

A hajókat kikötés előtt a hatóság e tekintetben is minden alkalommal ellenőrizte. A dunai hajóknak a Budapestnél lévő összekötő híd alatti partrészen jelöltek ki 1910-ben egy veszteglő állomást.

A XX. század legsúlyosabb járványa az 1920-ban kitört spanyolnátha volt.

Ekkor már az orvostudomány fejlettebb volt, mint a XIX. századi nagy járványoknál, de gyógyszer nem volt a vírusos fertőzésre. A fővárosi orvosoknak előírták, hogy a fertőzött házak ajtaját piros címkével jelöljék meg. A tömegrendezvényeket betiltották, a mozikban csak a férőhelyek felére lehetett jegyeket eladni, és két előadás között egy órának kellett eltelnie, mivel a termeket ki kellett szellőztetni. A nyilvános telefonok kagylóira egyszer használatos selyempapír borítást kellett helyezni.

Spanyolnátha kórház az Egyesült Államokban

Spanyolnátha kórház az Egyesült Államokban (Fotó Wikipedia)

A cikk elején Rejtő regényére hivatkoztunk, ahol bubópestis gyanúja miatt egy délkelet-ázsiai luxushotel vendégei kerültek karantén alá. Kísértetiesen hasonló történt feketehimlő fertőzés miatt egy budapesti luxusszálloda vendégeivel 1963-ban – abban az évben, amikor a Rejtő regényből készült film a mozikba került.

A Royal szállóban az egyik alkalmazott testén 1963. augusztus végén gyanús fekete foltok jelentek meg, amelyet a kihívott orvos fekete himlőként diagnosztizált, és emiatt karantént rendelt el. Mivel akkor már létezett védőoltás, a vendégeket és mindenkit, akivel a beteg érintkezhetett, beoltották, és a szállót egészségügyi zár alá helyezték.

Összesen 221 külföldi állampolgár került zárlat alá. A személyzetet az Istenhegyi úton lévő védőnőképző intézetben különítették el. A vendégek költségeit az állam fizette, és nem kellett szűkölködniük semmiben sem.

A betegség valóban feketehimlő volt, szerencsére enyhe lefolyású, és más nem betegedett meg, de ennek ellenére akkor Magyarországról csak olyan oltási igazolvánnyal lehetett külföldre utazni, amely igazolta, hogy a beadott védőoltás eredményes volt. A járóbeteg ellátásban és a tömegközlekedésben dolgozókat azonnal beoltották.

A teljes zárlat augusztus 31-től szeptember 17-ig tartott. A visszaemlékezések szerint a szállodában minden este bál volt, a zenét a bent rekedt három zenekar biztosította, és 9 hónappal később sok női alkalmazott ment szülési szabadságra…

Vélemény, hozzászólás?

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close