Magyarország szempontjából is kritikus, hogy Oroszország és Ukrajna meg tudjon állapodni a gáztranzitról

Ha repülővel utazik mostanában, erről tudnia kell
2024-04-04
Fontos hír a NATO-ról – Olvassa el
2024-04-04
Show all

Magyarország szempontjából is kritikus, hogy Oroszország és Ukrajna meg tudjon állapodni a gáztranzitról

Magyarország a legtöbb földgázt délről, Szerbia felől kapja, látszólag nem annyira lényeges nekünk, hogy Ukrajna hajlandó-e átengedni jövőre is az orosz gázszállításokat a területén. Ugyanakkor a több lehetséges útvonal ellátás-biztonsági, de árazási szempontból is fontos nekünk. Abban azért bízhatunk, hogy a háborúban álló felek gazdasági érdeke érvényesül. Legalább ebben az egy kérdésben meg tudnak állapodni egymással az ellenségek.

Van abban valami egészen döbbenetes, hogy miközben Oroszország és Ukrajna háborúban áll, folyamatosan szörnyű tettekkel vádolja egymást, minden rosszért a másikat okolja, de közben a színfalak mögött üzletelnek is egymással.

Elsősorban a gáz- és olajtranzit maradt közös üzletük.

Vagyis, Oroszország, ha erősen limitált mértékben is, de még mindig ad el szénhidrogéneket az EU-nak, és a földgáz részben a Testvériség vezetéken, a kőolaj pedig a Barátság vezetéken Ukrajnán keresztül halad.

Az oroszok ezért a szállításért (tranzitért) magas díjat fizetnek Ukrajnának, amely tranzitdíj az ország egyik legnagyobb bevétele. A nemzetközi támogatások összege sokkal nagyobb, a gabonaexport is méretes, de ezek után a tranzitbevételek jelentik az ukrán költségvetés fő bevételét.

Akadozik

Problémák azért vannak, a felek tényleg nem könnyen tárgyalnak most egymással, és a fizetéseket is úgy oldják meg, hogy ne közvetlenül kerüljenek egymással kapcsolatba.

Legyen Magyarország kőolajvásárlása a példánk, ha Magyarország olajat vesz 10 egységért Oroszorszától, akkor lehet úgy is fizetni, hogy a magyar vevő kifizet 10-et az orosz eladónak, aki abból 9-et megtart, 1-et átad az ukrán vezetékes cégnek.

De mindez úgy is lebonyolítható, hogy a Mol továbbra is 10-et fizet, de már csak 9-et utal az orosz eladónak és 1-et közvetlenül az ukrán vezetékes cégnek, így nem lesz közvetlen orosz-ukrán gazdasági kapcsolat.

Lejáró szerződés

A baj csak az, hogy az idei év végén lejár egy fontos orosz-urán szerződés a gázszállításokról.

Márpedig Magyarország szempontjából is lényeges, hogy 2024. december 31-e után is lesz-e ukrán-orosz megállapodás a gáztranzitról.

A felek viszonya sajnos rettenetes, de erről valahogy mégis megállapodást kellene kötniük. A magyar szakemberek, legyenek ők akár a vevő, MVM, vagy a szállításért felelős FGSZ szakemberei, esetleg csak semleges energiakereskedők abban bíznak, hogy az üzleti racionalitás győz, és valahogyan meg tudnak állapodni a felek.

Bár tényleg nem könnyű elképzelni még azt sem, hogy hol és kik tudnak egyáltalán leülni egymással tárgyalni.

Fontosak az alternatív gázszállítási útvonalak

Magyarország számára amúgy első blikkre ez az egész nem olyan fontos.

Mi ugyanis mostanában a legtöbb földgázt délről, Szerbián keresztül kapjuk. Ez is orosz gáz, de a Török Áramlat és annak balkáni ága Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül hozza el Magyarországra a földgázt, vagyis nem érinti Ukrajnát, ezért nem olyan fontos nekünk mpst a Testvériség.

Ám hiába van alternatív útvonalunk, ha azzal bármi történik, mindig nagyobb ellátásbiztonságot jelent, ha több útvonalunk van, ráadásul a szállítási díjak mérséklésében is segít, ha több a lehetőség. Kicsit ugrálunk a földgáz és az olaj között, de megint álljon itt erre egy kőolajos példa.

Magyarországra csak két vezetéken jut el nyersolaj, az egyik a Barátság (Ukrajnán át), a másik a Horvátország felől érkező Janaf.

Ezt jól tudja a két vezetéküzemeltető, és brutálisan magas szállítási díjakat zsarolnak ki Magyarországtól, amely kiszolgáltatott, mert például nem tudja azt mondani a horvátoknak, hogy ennyiért nem használjuk ezt a vezetéket, mert bizonyos szankciók miatt kénytelen a Mol tengeri nem-orosz) olajat is venni..

Megkötik-e a szerződést végül? 

Mindenesetre az orosz-ukrán szerződések újrakötésének már hagyománya van, most hetekig-hónapokig csak az üzengetés, a szájkarate fog menni, aztán jó esetben az év utolsó napjaiban megegyeznek a felek, de nem kizárt az sem, hogy az idén ez tényleg nem sikerül.

Bízhatunk azért abban, hogy a gáztranzit nem csak egy nekünk fontos orosz-ukrán vita, de a cső végén német, cseh, osztrák, szlovák vevők is vannak.

Magyarországot sokan ostorozzák (legutóbb a budapesti amerikai nagykövetség) amiatt, hogy más országokhoz képest nehezebben válik le az orosz gázról.

Ebben persze van igazság, sok környező ország jelentett be alternatív beszerzéseket, norvég gázt vesznek, vagy LNG-terminálokon keresztül távoli országokból (az Egyesült Államokból, Katarból, Nigériából érkező) gázt, de ezek lényegesen drágábbak, mint az orosz.

A földgázra amúgy még nincsen szankció, de azért természetesen van amerikai és uniós nyomás, hogy ha lehet, ne az oroszoktól vegyünk, de azért azt mindenki érzi, hogy ez költségesebb.

Ukrán érdek is

De bízhatunk abban is, hogy az ukránok nem szívesen mondanának le erről a bevételről. A nyugati gázcégek pedig nem szívesen mondanának le az ukrán bártárolásról (Ukrajnának sok tárolója van, ahol nagy nyugati kereskedők tárolnak gázt).

Ahogyan voltaképpen az ukrán belföldi gázellátásban is szerepe van annak, hogy jöjjön a gáz a Testvériségen.

Nem mintha az ukránok vennének gázt az oroszoktól, de amikor másoktól igen, például Magyarországtól, akkor molekulaszinten mégis ugyanaz az orosz gáz landol végül náluk. Miért akarnák saját maguknak megdrágítani, megbonyolítani a szükséges földgáz beszerzését?

Horvát kitettség

Összefoglalva, a Testvériség gázvezetéken leszállított orosz gáz a legolcsóbb Közép Európában. Az LNG ebben a térségben drágább és nincs elég szabad kikötői kapacitás.

Ha háborús (politikai) okokból mégsem lesz megoldás, akkor a tengeri kikötővel rendelkező horvátok szerepe még jobban felértékelődik Magyarország ellátásában. Ez egy érdekes, eléggé fonák helyzet. Hiszen Horvátország az unió tagja, politikai szövetségesünk, de az energiapiacon sokszor rosszabb vele a viszonyunk, mint a politikai családon kívüli partnerekkel.

Ennek sok oka van, például az elmérgesedett Mol-INA ügy. A horvátoknak sérelmei vannak, talán ezért, talán másért, de általában nem segítenek rajtunk a mi szorult helyzetünkben, inkább kihasználják azt. Már csak ezért is fontos lenne, hogy megmaradjon a nyugodt orosz-ukrán-magyar szállítási kapcsolat.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.