A Tiszatáj Könyvek legújabb darabjaként 111 vers – állva és fennhangon olvasni címmel megjelent Tót Endre vizuális költeményeit és válogatott konceptuális munkáinak fragmentumait tartalmazó kötete – tájékoztatott a sorozatot gondozó irodalmi folyóirat.
A számos konceptuális könyvtárgy, illetve naplókötet után ez a 85 éves szerző első önálló verseskötete. Az évtizedek óta Németországban élő, nemzetközileg elismert, Kossuth-díjas alkotó legutóbbi Magyarországon megjelent festészeti albuma Warum male ich? (Miért festek?) címmel látott napvilágot az acb Researchlab kiadásában tavaly. A mostani könyvnek akár az is lehetne a címe, hogy Warum schreibe ich? (Miért írok?). A vizuális költemények és fragmentumok szerves egységet képeznek a könyvben, amely így igazi különlegesség a magyar képzőművészet és költészet történetébenáll a közleményben.
Tót Endre tanulmányait az Iparművészeti Főiskola murális szakán végezte 1959 és 1965 között Budapesten. A képzőművész alkotásait Magyarországon gondozó acb Galéria bemutató anyaga szerint stílusát 1967-ig meghatározta a francia informel festészet hatása, amelynek jegyében színes, kalligrafikus rajzokat és festményeket készített. Az évtized közepén megérintette a pop art hatása, 1969-70-ben pedig a minimalizmus jegyében hozott létre színes sávokból és nagyobb színmezőkből álló kompozíciókat, hogy azt követően hosszú időre felhagyjon a festészettel és az idea alapú művészet felé forduljon. Tót Endre 1971-ben jutott el a kép nélküli, szöveg- és jel-alapú ideaművészethez. Ebben az időben születtek meg konceptuális művészetét meghatározó ideái, az Eső, az Öröm és a Zér0. Ezen ideák kibontakoztatása során számos médiumot használt, kezdetben a művészkönyvet, az írógépet, a képeslapot, a gumibélyegzőt, a fotót és különféle nyomdai technikákat alkalmazott és variált egymással, majd később akciókkal és azok dokumentációs anyagaival bővítette mediális eszköztárát.
