A Városligeti fasor egyik ékessége a Kőrössy Albert által tervezett, több mint 120 éves szecessziós villa, amely ma ResoArt Villa névvel a Liget+ program honlapján elérhető legfrissebb attrakció. A kívül-belül parádésan helyreállított épületben láthatná az érdeklődő Szabó András Zsolnay-gyűjteményének legszebb darabjait, valamint több kiemelkedő Egry József festményt. Erről beszélgettünk Költő Magdolnával, a gyűjteményt kezelő ResoArt Alapítvány kuratóriumának elnökével.
Miért a feltételes mód, hiszen pár hete megnyitották a házat a szélesebb nyilvánosság előtt.
Mert olyan fantasztikus ostrom követte a megnyitót – nagy örömünkre és némi ijedelmünkre -, hogy a látogatási időpontok, amelyekre regisztrálni kellett – mind beteltek. Udvariasan elmagyarázzuk mindenkinek, hogy ez magángyűjtemény, nem egy nagy múzeum, ahová egyszerre százak férnek be.Itt mindegyikünknek van főfoglalkozása a Resonator Kft.-nél, a tulajdonos, Szabó András cégénél. Ki jogász, ki pénzügyes, ki marketinges.
Zsolnay három találmánya
Ön a bankszakmából, magas polcról csatlakozott előbb a kft.-hez, majd az alapítványhoz.
Elég talán, ha annyit mondok, elérkeztem egy határhoz, amikor úgy éreztem, itt az idő váltani. Jól tettem.
Most épp csendes a ház.
Ma nem várunk látogatókat. Egyébként az alapítvány célja, hogy a ResoArt Villa összművészeti élményét alkalmanként megossza olyan cégekkel, amelyek márkája kötődik a különleges értékekhez. Találkozóknak, egyedi rendezvényeknek is helyet adunk.
Zsolnay Vilmos egy vergődő családi fazekas manufaktúrát virágoztatott fel a 19. század közepén.
Így van, a találmányai révén létrehozta Pécsett az ország leghíresebb, művészeti kerámiát gyártó üzemét. Mi az első emelet első szobáját családi teremnek nevezzük, mert úgy fordultak egyre erősebben a művészi tárgyak irányába, hogy a két Zsolnay lány, Teréz és Júlia bekapcsolódott a tervező munkába. Teréz szisztematikusan gyűjtötte a népi kerámiák díszítő elemeit, azokat pontosan lemásolta és ezekből tervezte meg a Zsolnay gyártmányokat. Eleinte nem szakadtak el teljesen a népi kerámiák, a kulcsok, kancsók, tálak forma-, motívum- és színvilágától – a terem tárgyai részben ezeket mutatják be. Teréz és Júlia művészi ambíciójának és rajztudásának eredményeképp a díszítések egyre aprólékosabbak lettek, mind több lett az arany kontúr, illetve széldíszítés. Az első máz kiégetése után egyes tányérok szélére felvittek egy nagyon vékony aranyréteget, megszórták homokkal és úgy tolták vissza a kemencébe.
A kidomborodó szemcsék kölcsönzik a ragyogást ezeknek a daraboknak. Szabó Andrást, lévén mérnök, megfogta az a műszaki tudás és rajztehetség, amivel ezeket a tárgyakat létrehozták. Akkoriban nem lehetett egy kemencét egyetlen gombnyomással beállítani mondjuk 1310 fokra. Fával fűtöttek, el kellett találni, hogy a felvitt festék éppolyan színűre égjen ki, ahogy tervezték, új folyjon össze az alapmázzal, hogy ne mázolódjon el, hanem a minta kidomborodjék a felületből.
Júlia gyakran utazott Bécsbe, ahol az Iparművészeti Kiállításon közel- és távol-keleti motívumokkal ismerkedett meg.
Hazahozva ezeket fejlesztette tovább. Zsolnay Júlia a gyár ezen korszakának egyik legtermékenyebb művésze volt, a másik jelentős alakja pedig Klein Ármin, akinek a falképein gyakran jelennek meg a germán mitológia figurái. Nem mellesleg ő az alkotója a gyűjtemény alapító tárgyának, az 50 centiméter átmérőjű mosdótálnak. A harmadik Zsolnay gyerek, Miklós vette át az értékesítést, lerakatokat létesített szerte a világban, Los Angelestől Tokióig több nagyvárosban. Marketing fogásokat alkalmazott, bemutatókat szervezett nagy nemzetközi kiállításokon.
Az ő munkájának köszönhető, hogy a kivitt darabokat sose hozták haza, mindig az adott országban kerültek piacra. Az első nagy sikert az 1873-as Bécsi Világkiállításon aratták. Zsolnay Vilmost az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki, bronzérmet és elismerő oklevelet is kapott. A porcelánfajansznak nevezett termékek növelték a nemzetközi elismertséget, az 1878-as Párizsi Világkiállításon már Nagydíjat nyertek. Zsolnay Vilmos első számú találmánya a porcelánfajansz volt, amit egy műegyetemi vegyészmérnökkel kísérletezett ki. Ez porózusabb, mint a porcelán, valamivel alacsonyabb hőfokon égethető, de gyönyörűen dekorálható. A másik a pirogránit, amit elsősorban épületdíszítésre, tetőfedésre használtak/használnak. A 19. század utolsó negyedében rohamosan fejlődő Budapest híres épületei elképzelhetetlenek ezek nélkül. Néhány dísztárgy is készült az anyagból. A harmadik a fémes csillogású eozinmáz, ami nagyon meghatározó a szecessziós darabokon.
A második korszak a szecesszió világa volt
A tervezők folyamatosan keresték az új megoldásokat.
Az 1880-as és ’90-es évekre a gazdag díszítettség, a csipkeszerűen áttört vagy figurális rátétek majdnem elérik azt a határt, amelyen túl már a giccses következne. De az 1890-es évek végétől -, Zsolnay Vilmos eozin mázának köszönhetően, beléptek a szecesszió világába. Letisztult, elegáns formák jellemzik ezeket a dísztárgyakat. Az új stílusú darabokkal hasonlóképpen világsikereket értek el, mint a historikus termékekkel. Több gresből, vagyis kőporcelánból készült vázát, kancsót is bemutatunk. A gres nyersebb, de jó lehetőséget ad modernebb, artdecós díszítésre.
A ResoArt gyűjtemény legdrágább darabja az óriási, 185 cm magas váza.
Hajdan a Gellért Szállóban állt a párjával együtt, a megnyitóról készült egykori fotók így ábrázolják. A váza egy Virágh Judit aukción 16 millió forintért került a gyűjtő tulajdonába. A gyári dokumentáció szerint összesen négy készülhetett belőle. Úgy tudni, hogy egy hasonlót a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őriz, a másik kettő sajnos még nem bukkant fel.
A fejlesztések során változtattak, de nem dobtak el minden tudást.
Erre példáink is vannak. Ugyanaz a forma megvan a historikus időszak díszítéseivel és ugyanez az eozin mázzal, szecessziós stílusban kidolgozva.
Egy sorozat első darabja nyilván jóval értékesebb, mint a többi.
Így van, az egyik vitrinben bemutatjuk Zsolnay Júlia japonizáló eozinmázas vázáját. Ha alánéz, látja a talpán a feliratot, amely rögzítette milyen receptúrával, milyen égetéssel, milyen dekorral, színhasználattal kell elkészíteni a sorozatot, ez tehát biztosan első példány. Általában családi pecséttel is ellátják az egyes darabokat, az esetek többségében rajtuk van a gyárban nyilvántartott forma- és dekorszám is. Ha ez a három jel egybecseng, akkor tényleg hihető, hogy valódi Zsolnay darabról van szó.
Melyek a kedvenc tárgyak?
Az egyik, a historizáló korszakból egy négyszögletes alakú eklektikus stílusú ú.n. asztalközép, aminek az alja perzsa díszítésű, a közepe japán, a koronáján pedig mitológiai lények láthatóak. Szinte a stílusváltás testesül meg benne. A másik pedig a szecessziós korszakból Makk Lajos munkája, amely egy párducot és egy nőt ábrázoló padlóváza. Az előcsarnokban álló csaknem ember nagyságú szobor története is érdekes. Az Országház termeinek díszítésére rendelték meg a Zsolnay Gyártól a figurákat. A különböző mesterségeket kellett megjeleníteni, ez itt az ötvösséget ábrázoló alak. Ha ilyen egyedi megrendelést kaptak, akkor sem egy példányban öntötték ki a formát, hanem 3-4-5-ben, mert a technológiai sorban előfordulhatott valami probléma és így volt mihez nyúlni. Ez kifogástalan darab, de már nem kapott mázt, aztán valahogy elkallódott. Egy barátunk bukkant rá egy brüsszeli antikvitás kereskedőnél, és hazahozta Magyarországra.
A villában értékes festmények is láthatók
A ResoArt Gyűjtemény mintegy ezer darabból áll.
Természetesen egy részük raktárban van, sokszemélyes étkészletek, értékesek, de kevésbé érdekesek. A mívesebb, a szebb, az izgalmasabb megoldásokkal kialakított darabok kerültek a vitrinekbe.
A napokban a Virágh Judit Galéria aukcióján 60 darab Zsolnay tárgyra lehetett licitálni. Úgy tetszik, mintha hirtelen lángolt volna fel az érdeklődés.
Minden elkelt, először a legdrágábbak. Egy, a mi elefántos asztalközepünkhöz hasonló kerámiát 28 millió forintért ütöttek le. Mi most egy kis vázát vettünk. Véleményem, tapasztalatom szerint az érdeklődés egyáltalán nem újkeletű, Virág Judit aukcióin mindig volt egy-egy Zsolnay darab, a galéria társtulajdonosa Törő István pedig ugyancsak Zsolnay gyűjtő. A nagy aukciók szinte társadalmi eseménnyé nőttek, a műértő közönség számára ezek a tárgyak, annak ellenére, hogy valójában ipari termékek, majdnem olyan becsértékkel bírnak, mint egy másfajta műalkotás.
A rendezvénytermek falain Egry József festmények függenek. Az alapítvány jelentős képzőművészeti gyűjteményt is birtokol.
A festménygyűjteményünk és az abban döntő részben szereplő Egry kollekció igen kedves a szívemnek. Tulajdonképpen az én inspirációmra, a kedvemért kezdtünk ezeket is gyűjteni. Az EKF alkalmából kilenc képünket kölcsönöztük a veszprémi kiállításhoz. Az Egry festmények mellett a Nagybányáról induló és Párizsban Matisse-tól tanuló Perlott Csaba Vilmos, valamint a kortársak közül ef.Zámbó István és feLugosssy László alkotásaink is vannak.
Az alapvetően mérnöki tevékenységet folytató építő-szerelő vállalkozást, a Resonátor Kft.-t Szabó András 1989-ben alapította. A realizált eredmény és kivett jövedelem volt az a forrás, amiből az üzletember a magángyűjteményét gyarapítani tudta. Az építő-szerelőiparban való jártasság pedig arra bátorította őt, hogy amikor pályázatot hirdettek az ingatlanegyüttes (korábbi használó: Offset és Játékkártya Nyomda) megvásárlására, ringbe szálljon. Mindjárt azzal a céllal, hogy a Városligeti fasorban álló 1899-ben épült szecessziós Kőrössy villát, és Klösz György fotóművész körülbelül tíz évvel korábban elkészült műteremházát a lehető legkorhűbben helyreállítsa.
