Időről időre felmerülő kérdés, hogy vajon milyen hatása van a gyerekek és kiskamaszok körében annyira népszerű erőszakos videójátékoknak. Sokan ösztönösen úgy gondolják, hogy ezek a játékok fokozzák a gyerekek agresszióját és a való életben is problémákat okoznak a gyerekeknek. A legtöbb kutatás szerint viszont ennél árnyaltabb a kép.
Tény, hogy amióta léteznek, a videójátékok népszerűsége folyamatosan növekszik. A legnépszerűbb játékok között pedig állandó helyük van a különböző lövöldözős, kardozós, verekedős vagy más fizikai agressziót felvonultató játékoknak. Ezek között az első rész megjelenése óta (1997) az egyik legnépszerűbb és legismertebb a Grand Theft Auto (GTA) sorozat, amelyben karakterünkkel változatos bűncselekményeket követhetünk el szerte az online térben. Nem véletlenül áll gyakran a kritikák célkeresztjében is előkelő helyen ez a játék.
A játék megküzdési módszer a negatív érzelmek elnyomására
Egy tavaly publikált amerikai kutatás talán emiatt is éppen a GTA, és más erőszakos videójátékok hatását vizsgálta. A kutatás erőssége, hogy tíz éven keresztül követte a kísérleti személyeket, így a kutatók viszonylag hosszú távon tudták megfigyelni ezeknek a játékoknak a hatását.
A vizsgálatba 500, átlagosan 14 év körüli kiskamaszt sikerült bevonni, akiket három nagy csoportra osztottak a játékokkal való kapcsolatuk szerint. Az első és egyben legkisebb (4 százalék) csoportba tartozók eleinte sokat játszottak erőszakos játékokkal, de az idő előrehaladtával az ezekre fordított idő folyamatosan csökkent. A második csoportra – akik nagyjából a minta negyedét (23 százalék) tették ki – egy alacsonyabb szintről induló, de ugyancsak fokozatos csökkenés volt megfigyelhető. Érdekes módon a vizsgálat végén, a korai felnőttkorba lépve mindkét csoport növelte egy kicsit az erőszakos játékokkal töltött időt.
A többi résztvevő (73 százalék) a harmadik csoportba tartozott. Utóbbiak egy alacsony szintről indulva folyamatosan, de kis mértékben növelték a játékkal töltött időt a vizsgált időszakban, de mindvégig az előző két csoport alatt maradtak.
A kutatás legérdekesebb eredménye, hogy a három csoport közül az elsőbe tartozó fiatalok mutatták a legerősebb depressziós tüneteket, ugyanakkor kevésbé szorongtak, mint a másik két csoportba tartozók. A kutatók azt feltételezik, hogy ezek a gyerekek egyféle megküzdési módszerként használták ezeket a játékokat, hogy a negatív érzelmeiket elnyomják, vagy eltereljék róluk a saját figyelmüket. Az ugyanakkor nem világos, hogy később miért csökkent le olyan drasztikusan a játékkal töltött idő ebben a csoportban.
A másik érdekes eredmény, hogy a második csoportba tartozók bizonyultak leginkább agresszívnek a kutatás végén, ugyanakkor a kutatás vezetői ezt nem tudták egyértelműen megmagyarázni. Feltételezhető, hogy az extrém magas szintről induló csoportba tartozók – pont a szélsőségesnek tekinthető viselkedésük miatt – valamilyen terápiában részesültek, ami miatt később az agressziójuk is csökkent. Így pedig a közepes csoportba tartozók eredményei lettek a legrosszabbak ebben a tekintetben.
A legnépesebb harmadik csoport tagjai minden vizsgált szempontból jobban teljesítettek a másik két csoportnál, ami arra utal, hogy ők voltak a legjobb mentális állapotban a vizsgált időszakban. A kutatók szerint ezért, ha valaki csak kevés, vagy mérsékelt időt tölt ezekkel a játékokkal, az önmagában nem lesz káros hatással a viselkedésére és a mentális egészségére.
Agresszió csak otthon
Részben hasonló megállapításra jutott Agne Suziedelyte, a University of London munkatársának kutatása is, amit idén publikáltak. Suziedelyte azt vizsgálta, hogy egy-egy népszerű erőszakos videójáték megjelenése után növekszik-e a gyerekek agresszív viselkedése.
A kutató eredményei szerint egy népszerű játék megjelenése után pár hónappal a 8-18 éves gyerekek napi szinten akár 15-20 perccel több időt töltenek a játékkal. Ugyanakkor a szülők által kitöltött kérdőívek alapján ezzel párhuzamosan nem növekszik a gyerekek agresszív viselkedése társaikkal vagy családtagjaikkal szemben.
Érdekes módon azonban a gyerekek egy részénél növekedett a rongálásra, tehát az élettelen tárgyakkal és környezettel szembeni agresszióra való hajlam. Ez a viselkedése azonban csak otthon jelentkezett, ami arra utal, hogy ez a hatás rövid távú és közvetlenül a játékok által kiváltott fokozott érzelmi állapottal lehet összefüggésben.
Suziedelyte szerint a videójátékok három módon is hathatnak a gyerekek viselkedésére. Az egyik mód a fentebb említett közvetlen hatás, amikor a játék olyan felfokozott állapotot idéz elő, ami rongáláshoz, vagy más viselkedési problémákhoz vezethet. Ezt korábbi kísérletek is igazolták, ugyanakkor ez a hatás inkább rövidtávú.
Elveszik az időt a való élet káros időtöltései elől
Emellett az is lehetséges, hogy a videójátékozás egyszerűen elveszi az időt más, akár káros, vagy agresszív viselkedésre hajlamosító időtöltések elől – ezzel pedig közvetetten még csökkentheti is a való életi agressziót. Azon persze érdemes lehet vitatkozni, hogy jó-e, ha egy gyerek annyi időt tölt videójátékokkal, hogy az már szignifikáns hatással van bármilyen való életi időtöltésre. Suziedelyte szerint ezért nem mindegy, hogy pontosan milyen való életi időtöltést helyettesít a videójátékozás.
A harmadik lehetőség, hogy ezeket az extrém játékokat eleve olyan gyerekek választják, akik hajlamosabbak az agresszióra, vagy antiszociális viselkedésre. Az ő esetükben viszont a játéknak pozitív hatása is lehet, hiszen jó eséllyel valóban valamilyen káros tevékenységtől veszi el a gyerekek idejét. A kutatás szerint például ezeknek a népszerű játékoknak a megjelenése után a gyerekek a megszokottnál több időt töltöttek otthon.
Összességében tehát elmondható, hogy nem feltétlen igaz, hogy az erőszakos videójátékok agresszív viselkedéshez vezetnek a való életben is. Ha van is hatása ezeknek a játékoknak, az jóval bonyolultabb és sok-sok más tényezőt is érdemes bevonni a vizsgálatokba. Mindenesetre a szülőknek érdemes tisztában lenniük a korhatárbesorolásokkal és a gyerekek által játszott játékok tartalmával.
