A növekedésnek, a gazdaság teljesítményének és a jólétnek a GDP a fő mérőszáma. De van-e annak értelme, ha emberek felesleges munkával növelik a GDP-t? Ha azért kapnak a munkások fizetést, vagy a cégek építőipari megbízást, hogy valamit felépítsenek, aztán leromboljanak? Vagyis az is jó, ha értelmetlen tevékenységekkel gyarapítjuk a GDP-t? Hogyan mérhetnénk máshogyan a növekedést?
Van-e közgazdasági haszna annak, amit Sziszüphosz, a görög mitológia egyik ismert „hőse” tett?
Ismerjük a történetet, a nagy gazember hírében álló Sziszüphoszt bírái arra ítélték, hogy egy súlyos kősziklát gurítson fel egy dombra. Mindig, amikor Sziszüphosz már majdnem felért, ereje elfogyott és a szikla visszagurult.
A mitológiai alak így örök időkre „sziszifuszi munkát” végzett, nehéz, ráadásul hiábavaló erőfeszítéseket tett, és soha nem ért el sikereket. Az ismert történet megragadta a filozófusok érdeklődését is.
Ők azt elemezték, hogy annál nincs nagyobb értelme az életünknek, mint amit adunk neki. Ha pedig megszabadulunk a külső, a mesterséges elvárásoktól, és elfogadjuk a feladatunkat, akkor az elégedettséggel is eltölthet bennünket.
Albert Camus francia filozófus könyvet is szentelt a történetnek, amelyben végül is azt állapítja meg, hogy „a csúcsokért vívott küzdelem maga is betöltheti az ember szívét. Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt.”
Van-e közgazdaságtanban felesleges munka?
Bármennyire is furcsa, de az abszurd tevékenység és az abszurd hős a közgazdaságtanban is fontos kérdéssé vált. Itt például az IMF blogján olvasható egy értekezés.
Ez arról, hogy bármennyire is sziszifuszi olykor a küzdelem az állami források elosztása során a költségvetés átláthatósága, az elszámoltathatóság érdekében, az mindig megéri, maga a törekvés is jó hatással van a társadalomra.
Van azonban egy ennél sokkal profánabb értelmezése is a kérdésnek. Sziszüphosz sok (felesleges) munkája javítja-e a GDP-t, van-e értelme a verejtékes munkának?
A közgazdaságtanban bizonyos értékek egymás ellen hathatnak, ilyen lehet a hatékonyság és a foglalkoztatás.
Mit tartunk fontosabb értéknek, ha egy gazdaság a lehető leghatékonyabban, a legjobb gépekkel és a legjobb automatizációval állít elő termékeket, de a társadalomban sokan munka nélkül vannak, és életcél, illetve feladat nélkül drogokra szoknak rá? Vagy azt, ha a gazdaság ugyan nem versenyképes, de mindenkinek van valami feladata?
Eltérő válaszok: Milton Friedmann
Természetesen a közgazdászok válaszai is eltérőek erről. A Wall Street Journalban jelent meg az az anekdota, amelyet Milton Friedmann, a neves közgazdász mesélt el Stpehen Moore gazdasági újságírónak.
Milton Friedmann felidézte, hogy az 1960-as években egy ázsiai országba utazott, és ellátogatott egy munkaterületre, ahol egy új csatorna épült. Megdöbbenve látta, hogy a modern traktorok és földmunkagépek helyett a munkásoknak lapátjuk van. Megkérdezte, miért olyan kevés a gép. A kormányzat képviselője nagy büszkén kifejtette: „Nem érti? Hát, ez egy munkahelyteremtő program is egyben.”
Mire Milton Friedmann elgondolkodva így válaszolt: „Ó, azt hittem, csatornát akarnak építeni. Ha munkahelyteremtés a cél, akkor ezeknek a munkásoknak kiskanalat kell adni, nem lapátot.”
Munkahelyteremtés vs. hatékonyság
Hogy ott és akkor valóban így fogalmazott-e Milton Friedmann, biztosan nem lehet tudni, de van egy döbbenetesen érdekes amerikai „idézet-kutató” oldal, érdemes belepillantani, amely megtalálta, hogy hány helyen használták korábban is ezt a képet.
Az idézet eredete a géprombolások korába nyúlik vissza, amikor egy vállalkozót azzal vádolnak, hogy egy gép beállítása miatt 50 csákányos dolgozó vesztette el a munkahelyét, mire ő azt mondta, hogy ha kanállal ásnánk, akkor pedig 500, ha fogpiszkálóval, akkor 5000 munkahely is száradhatna a lelkemen.
Eltérő válaszok: a keynesiánusok
John Maynard Keynes erről teljesen mást vallott.
Ő abban hitt, hogy amikor válság van, amikor az embereknek nincs munkája, akkor akár értelmetlen feladatokkal is be kell robbantani a gazdaságot. Az államnak szerinte keresletet kell élénkítenie, híres gondolata szerinta piramisépítés, a földrengések, sőt a háborúk is segíthetnek, mert munkát teremtenek, észszerűbb lenne házakat építeni, de annak is van értelme, ha emberek azért kapnak pénzt, mert gödröket ásnak, mások azért, mert betömik azokat.
Vagyis akár a haszontalan munkahelyek megteremtése is elhozhatja a fellendülést. A nagy gazdasági válság (1929-1933) után a New Deal valahogy így hozta el a fellendülést.
GDP-viták
A GDP, mint egyetlen mutatószám rendkívül elterjedt a világban, ezzel mérjük bizonyos országok sikereit, gazdaságok változását, növekedését. Jobbat nem találtunk még ki, hiába vannak boldogság-, vagy fenntarthatósági indexek, azért még senki nem taszította le a trónjáról ezt az egy mutatószámot.
Ám, a GDP furcsa számbavételi hibái a Sziszüphosz-effektus itt is előjönnek. Egy rövid kérdéssel, vajon örülünk-e annak, ha egy brigád felépíti a házunkat, kifizetjük a munkásokat, majd a ház összeomlik. Mi megint fizetünk, ezúttal a bontásért, majd az újraépítésért. Nem lett volna jobb, ha rögtön sikerül az építkezés? Pedig GDP-t az első sztori termelt jobban. Egy kicsit elkalandozva az értelmetlen tevékenységtől, a GDP-nek amúgy is sok egyéb baja isfelvethető.
Ha egy állam eladja a földjében levő aranyat, olajat, azzal az éves GDP-je nagyot nő, a természeti kincsekben megtestesülő vagyona viszont csökken, a GDP csak a kitermelést díjazza, a vagyoncsökkenést nem mutatja.
Ha az anyák nem maguk gondozzák a kisgyermekeiket, hanem fizetős bölcsödébe adják őket, ha a gyermekek nem látják el idős szüleiket, hanem gondozót vesznek fel, akkor nő a GDP, de ez érték?
Ha az emberek sok pénzt költenek prostitúcióra és heroinra, de az illegális, akkor a GDP nem látja, ha legalizáljuk őket, akkor a GDP is befogadja őket, de ez a jó irány?
Vagy mi van a minőséggel? Ha egy étterem ugyanúgy 3000 forintért adja a főételt, de az sokkal finomabb már, a GDP-ben nem történik semmi. Ha az internet-előfizetésem maradt 7 ezer forint, csak tízszeres az adatmennyiség, a GDP nem változott. Ha online banki rendszerrel otthonról kényelmesen intézhetem a vidéki lakhelyemről a bankügyleteimet, nem kell bemennem autóval (benzin), vagy távolsági busszal (buszjegy) a városba, akkor még csökkent is a GDP, pedig „jobb lett a világ”.
A rossz munka is munka
Ha felesleges feladatokat végzünk, az mindig GDP-t emel. Ha Budapestről tévedésből elszállítjuk a megrendelt kanapét Debrecenbe, majd vissza Szentendrére, az jobb a GDP-nek mintha egyből vittük volna rövidebb úton a célállomásra.
A GDP szereti Sziszüphoszt, más kérdés, hogy jó esetben mindig van valaki, aki megálljt parancsol neki:
- egy állam, amely nem szeretne eladósodni,
- egy munkáltató, akinek érdeke a költségek megfogása,
- vagy egy munkavállaló, aki értelmes és hatékony munkát szeretne végezni.
Ők mind-mind ellene mennek a GDP-t amúgy javító sziszifuszi tevékenységeknek. Viszont néha, amikor nagy baj van, nincs más megoldás, tényleg még az értelmetlen tevékenység is értelmet nyer, vagyis jöhet a jó öreg Sziszüphosz.
