Bár világszerte élvezzük a nevetést, meglepően keveset tudunk erről az ösztönös viselkedésről, melyet még a járás, vagy a beszéd előtt gyakorolni kezdünk, s egész életünkben a társas kötődés oszlopa marad. A Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja és néhány uniós finanszírozású kutatási projekt jóvoltából belemélyedhetünk a nevetés tudományába és e magatartási forma életre gyakorolt pozitív hatásába.
A csecsemő első kacagása körülbelül négyhónapos korában lebilincseli és felüdíti az összes szülőt. Ettől kezdve a nevetés egy életre szóló kommunikációs eszköz a világgal való kapcsolatunkban. A nevetés olyan szociális ragasztóanyag, amely összeköti az embereket és segít mindenféle társadalmi kapcsolatrendszerben. Mégis nagyon kevés tudományos eredmény van arról, hogyan is működik ez.
A vidámság egy hullámhosszra hozza agyunkat
A Laughing Together projekt egyike annak a két, uniós támogatással zajló kutatásnak, amely új megvilágításba helyezi a boldogság témáját. Sajnálatos tény, de a nevetés a pszichológiai és idegtudományi kutatásokban az utóbbi időben háttérbe szorult a mentális egészséget befolyásoló negatív érzelmek – például a szorongás és a félelem – vizsgálatának sürgetőbbnek tűnő orvosi igényei miatt.
Pedig amennyiben javítani szeretnénk az emberek jólétét, akkor a pozitív érzelmek hatásával és kifejezésével is foglalkozni kell. Az tudják a kutatók, hogy a nevetés jégtörő és társas kötődéshez vezető utat megnyitó képessége endorfinokat szabadít fel a szervezetben, amelyek jó közérzetet adnak. A jövő évben záruló kutatás az agyban lezajló folyamatok jobb megértését célozza.
A kísérletekben önkénteseket állítottak párba, hogy agyi képalkotó technológia segítségével megfigyeljék az agyi aktivitásukat, amikor mindketten egyszerre nevetnek valamin, és a YouTube legmulatságosabb állati jelenetei szolgálják a szórakozást. Erre azért van szükség, mert a kutatók szerint a nevetés elősegítheti, hogy az emberek agya egy hullámhosszra kerüljön. Ha pedig két elme ugyanarra a hullámhosszra hangolódik, gyorsabban dolgozzák fel az információkat. Ennek eredményeképpen a kommunikáció gördülékenyebbé válik, az interakció és az együttműködés pedig könnyebb lesz.
A beszédről és a zenéről már ismert volt, hogy segít összehangolni az emberek agyi ritmusát. Ez a kutatás azonban az első, amelyben a kutatók két agy valós idejű kölcsönhatásának dinamikáját és a nevetés hatását vizsgálták – felnőttek és gyermekek esetében egyaránt.
A felnőttek első eredményei meglepetéseket hoztak. A közös nevetés valóban fokozta az idegi szinkronitást, de nem sokáig. Öt perc után a hatás megszűnt. A kutatók most a személyiség hatására fókuszálnak, valamint azt is vizsgálják, mi történik, ha az emberek már ismerik egymást. Ugyancsak kíváncsiak, hogyan lehetne ezt az ötperces ablakot kitolni.
Óvodásoknál először nézik a boldogság agyi lenyomatát
A gyermekeknek vicces állatos videókat, rajzfilmeket mutatnak, s azt is nézik, hogyan változik agyi aktivitásuk, ha közös játékban vesznek részt. Ez a vizsgálat párját ritkítja mert óvodáskorú gyermekek interakcióinak agyi lenyomatait, szinkronizációját vizsgálja. A kutatók reményei szerint, ha a közös nevetés pozitív viselkedésre ösztönöz és segíti a gyerekeket a megértésben, a nevetés egy napon ajánlatos oktatási technikává válhat az iskolákban.
Egy másik, a nevetést vizsgáló kutatás, a Positive Emotions Project 17 pozitív érzelemtípus – mint a hála, az áhítat, a szórakozás, az együttérzés és a megkönnyebbülés – részletes és összehangolt tanulmányozását célozza. Ilyet ezekkel kapcsolatban eddig még nem végeztek. A holland irányítással zajló kutatás világszerte 60 szakember munkája nyomán több mint 30 000 ember gondolatait és érzéseit elemezte, hogy összehasonlítsa a különböző típusú pozitív érzelmi élményeket.
Eddig ezeket az érzelmeket a boldogság címkével foglalták össze, a mostani sokkal részletesebb tanulmányok azonban szélesebb perspektívából vizsgálják, hogy a pozitív érzelmek különböző típusai vajon másképp működnek-e.
A nevetés ragályos és megakadályozhatatlan
A kutatók a vizsgálat során arra kérték a résztvevőket, hogy beszéljenek boldog emlékeikről, és feltérképezték arckifejezéseiket és nevetésüket. Annak ismerete, hogy az emberek hogyan néznek ki és milyen hangokat adnak különböző érzelmek hatására, segítheti az olyanokkal végzett munkát, akik valamilyen oknál fogva képtelenek szavakkal kommunikálni, s ez érvényes a csecsemőkre, de az autistákra, vagy a demenciában szenvedőkre is.
Az uniós kutatások másik meglepetése tulajdonképpen egy tapasztalatból is ismert tényre erősített rá, magyarán, hogy az eredendően előnyökkel járó nevetés ragályos és nehéz megakadályozni. Még ha a kísérleti személyeknek nagyon unalmas feladatokat adtak, például használati utasításokon kellett agyalniuk, akkor is kitaláltak valami mulatságos dolgot, hogy a helyzetet oldják és ezt nem lehetett teljesen megakadályozni.
