Mi az értelme a szökőnapnak?

Minden 4 évben rácsodálkozunk a naptárra, ugyanis ekkor a február 29 napos a megszokott 28 nap helyett. Miért alakult ki ez a nap, mi az oka, és miért kell miatta a naptárt így átvariálni?

A mai naptár alapja ugye a Föld Nap körüli forgása. Azonban a Föld nem teszi meg azt a szívességet, hogy pontosan 365 keringést tesz saját tengelye körül, miközben megkerüli a Napot, egy kicsit eltér ez az idő. Nem sokkal, ha nem történne semmi, jó ideig nem is vennénk észre. Azonban volt idő, amikor a tökéletlen naptár miatt a valós évszak és a naptár mutatta évszak már komolyan eltért, ezt az emberek érthetően már észrevették és eléggé bosszankodtak miatta.

Ez volt a helyzet az ókori Rómában is, ahol a naptár nagyon fontos volt, az ünnepek, a gazdaság és a mindennapi élet szervezésében. A rómaiak gyakorlatias emberek voltak, a mezőgazdasághoz illesztették a naptárukat, amelyben eredetileg csak 10 hónap volt. Télen, amikor nem lehetett a földeken dolgozni, nem voltak hónapok, de még az ősi időkben e rendszert kiegészítették két újabb téli hónappal, a januárral és a februárral. Négy hónap volt 31 napos a többi 29, azaz így sem jött ki a 365 nap, csak 355. A helyzetet úgy orvosolták, hogy kétévente egy szökőhónapot illesztettek az évbe a mercedonius-t, ami 27 vagy 28 napos volt, de ekkor a február hosszát csökkentették 23 napra.

Még így sem sikerült eltalálni az év hosszát, de négy év alatt – négy évet tekintettek a rómaiak egy ciklusnak – a rendszer viszonylag kiegyenlítette magát, „csak” 4 napot tévedett. Elvileg ezt a főpapok, a pontifex maximusok időről időre korrigálták, ugyanis elhagyhattak egy-egy napot, hogy a naptár és a Föld égi útja találkozzon.

Az, hogy az aktuális pontifex maximus korrigálta-e a naptárt vagy nem, mindig is az adott politikai helyzettől függött, azaz sokszor elmaradt, a naptár így szép lassan eltért a valóságtól.

Mivel az adott éves ünnepek a naptártól függtek, az ünnepek is elvándoroltak a helyükről, sőt a Kr.e. I. században már három hónapos eltérés volt a valós időhöz képest, ami az ünnepek rendjét is megbolondította.

A helyzetet Julius Caesar elégelte meg. A diktátor már sokkal az előtt, hogy megszerezte volna az egyeduralmat Róma felett, már birtokolta a pontfex maximius címet (a rómaiaknál a papság nem alkotott önálló rendet, a politikai élet szereplői viselték a különböző papi hivatalokat), hosszas előkészítés után állt neki a naptárreformnak.

Caesar naptára követte a római hagyományt, megtartotta a négyéves ciklust, de az egyiptomi hellenisztikus tudósok tapasztalataira és számításaira alapozva Szoszigenész egyiptomi csillagász segítségével átalakította a hónapok hosszát. Azért, hogy a naptár pontos maradjon, négyévente beiktatott egy szökőnapot, mégpedig februárban, de nem a végéhez csapta hozzá a plusz egy napot, hanem eldugta február 23 és 24 közé. (Ezért van az, hogy szökőévenként a február 24-hez nem kapcsolódik névnap). Ennek okát van, ahol úgy magyarázzák, hogy az istenek elől akarták eldugni a plusz napot, bár ennek sok értelme nem volt, hiszen a főpap joga volt eleve a szökőnap meghatározása már ősidők óta.

Az ok sokkal prózaibb, az adófizetések kialakult rendjét nem kívánta Caesar megzavarni. A rómaiak ugyanis nem ismerték a heteket, illetve a napok mai elnevezését, azaz nem volt hétfőjük vagy keddjük, csak a hónap elejétől számított 3. napjuk, a hó közepétől számított 3. napjuk, az adott napot a hónapon belül is így határozták meg, és az adófizetést is ehhez kapcsolták.

Persze az aktuális naptárt is valahogy pontossá kellett tenni, ezért Caesar i.e. 46-ban februárban egy 23 napos hónappal, majd november végén egy 67 napos hónappal megtoldotta az adott évet, amely így 445 nap hosszú lett, de legalább a naptár utolérte a valós időt.

Azonban ez a rendszer sem volt pontos, 1600 év alatt jelentősebb eltérést halmozott fel. Valójában a középkorban és a kora újkorban annyira nem lett volna zavaró a napok elcsúszása, de a katolikus egyház számára az volt.

A Niceai zsinaton, 325-ben ugyanis a húsvét ünnepét a tavaszi napéjegyenlőséghez kötötték, és nem az év egy adott napjához. A naptár szerint a napéjegyenlőség napja március 21, de az évszázadok alatt a valós pont, amikor az éjszak és a nappal tavasszal ugyanolyan hosszú, szépen elvándorolt erről a napról a naptár hibája miatt.

A bosszantó hiba kijavításának több pápa is nekirugaszkodott, de az aktuális politika ezt a kérdést mindig háttérbe szorította. Nem sikerült VI. Kelemennek (1342-1352), sem X. Leónak (1513–1521) aki pedig többek között Kopernikuszt kérte fel, hogy tegye rendbe a naptárat. A tridenti zsinaton sem sikerült dönteni, annak ellenére, hogy a zsinat 1545 és 1563 között ülésezett.

A naptár problémáját 1582-ben XIII. Gergely (1572-1585) oldotta meg, egyszerűen törölt 10 napot, azaz október 4-e után október 15-e következett. A naptár így pontossá vált, de a további hibákat is megakadályozta azzal, hogy a szökőév szabályát módosította. Megmaradt ugyan az a gyakorlat, hogy a 4-gyel osztható évek szökőévek, de amely év osztható 100-zal az nem, kivéve, ha az adott év osztható 400-val. Azaz 1600-ban és 2000-ben volt szökőnap, 2100-ben nem lesz.

A rendelkezés 1582 februárjában jött ki, és általános felzúdulást keltett, Lengyelországban zavargások is kitörtek, és Európa a naptár tekintetében egészen a XX. századig megosztottá vált.

Az ortodox és a protestáns országok sokkal később vették át a szabályt, Nagy-Britanniában például csak 1752-ben vezették be, Oroszországban 1918-ban, a bolsevik hatalomátvétel után, ezért kellett sokáig az októberi bolsevik puccsot a „nagy októberi szocialista forradalmat” november 7-én ünnepelni, Görögország pedig csak 1923-ban. Az ortodox egyházban azonban nem történt meg a váltás, ezért az ortodox karácsony és húsvét ideje eltér a nyugati keresztény egyházakétól.

Magyarországon sem ment annyira egyszerűen a naptárváltás, csak 1588-ban fogadta el az országgyűlés az alábbi törvényt:

„1588. évi XXVIII. törvénycikk az ó naptár eltörléséről

A naptárra nézve, ámbár az ország karai és rendei inkább akarnák, hogy az ó naptár, a melyet annyi éven át használtak, és a melyhez ugy a szegények, mint a gazdagok magukat hosszu gyakorlattal alkalmazták, az előbbi állapotában maradjon; mindazonáltal Ő felsége kegyes és kegyelmes intelméhez is alkalmazkodni kivánván: nem ellenzik ugyan, hogy ezutánra az uj és megjavitott naptárt vegyék használatba.

1. § De azt nyiltan kifejezésre juttatni kivánják, hogy ezt semmi más, mint egyedül a királyi felség hatalmánál fogva engedik életbe léptetni.

2. § És hogy akár az uj, akár a régi naptár szerint történt eddigi kiadványok és itéletek, erejükben maradjanak.”

Azaz a honatyák csak a királyi kérés előtt hajoltak meg, és nem igazán értettek egyet a rendelkezéssel, és ennek a törvényben hangot is adtak.

Ma a világ nagy részén a nyugati, azaz a Gergely naptárt használják, de van szökőnap, szökőhónap más naptárakban is?

A kínai naptár szökőhónapot ad minden második vagy harmadik évhez, bár Kína 1921-től hivatalosan a Gergely naptárat használja. A héber naptárban is van szökőhónap. A héber naptár 19 éves ciklusokban számol, és a cikluson belül a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19 évben van szökőhónap, az Adar Sheni. Az iráni naptár viszont hasonlóan a mi naptárunkhoz négy évente egy szökőnappal számol, de más módon, ugyanis ott nagyjából a 8. periódust (de van, hogy a hetediket vagy a hatodikat) egy évvel meghosszabbítják, azaz két szökőév között öt év telik el.