A cégek manapság nem érnek rá arra, hogy megvárják, míg a fiatalok lediplomáznak, már az egyetemi padokból foglalkoztatni kezdik őket – nyilatkozta a Tudás.hu-nak Kornai Gábor. Az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. igazgatóságának elnöke elmondta azt is, hogy ő negyven éves elmúlt már amikor megalapította a cégét, a nyitottsága a tanulásra, a nyelvismerete és a szerencse is segítette az építkezésben. A most debütáló cégeknek azt javasolja, hogy alkossanak újszerűt jól ismert pályán. A mára már a háttérbe vonult vállalkozó szerint a versenyképesség kulcsa az, hogy a cégek a lehető legjobbak akarjanak lenni, és ne a kapcsolatok révén lehessen előrébb jutni.
Az alapítók közül sokan életük végéig vezetik a cégüket, ön viszont három éve átadta a helyét fiatalabb kollégáknak. Nehéz döntés volt?
Az alapítók valóban nehezen vonulnak vissza, épp az ismert rossz példákból okulva nem akartam én is ugyanazt a hibát elkövetni, mint mások. Öt-hat kolléga vette át tőlem a munkát és meglehetősen jól teszik a dolgukat, nincs szükség arra, hogy én beleavatkozzak. Azzal szoktam viccelődni, hogy nekem már a nekrológom is megvolt, néhány éve amikor a BKIK életműdíjjal kitüntetett, a vezetési tanácsadás doyenje lettem mára.
Mivel foglalkozik? Esetleg más cégben gondolkodik?
Dehogy, rengeteg filmet nézek, a családommal töltöm az időt, az unokáim fontosok számomra, akik már tizenévesek mostanra. Szoktam egyébként a céghez is bemenni, mindig is szerettem a fiatalokkal foglalkozni, ez mára is megmaradt. Az AAM alapvetően az egyetemekről vesz fel végzősöket, a korhatár egyre lejjebb tolódott:
mára már másod-harmadéves koruktól kezdjük el foglalkoztatni őket.
A fiatalokért egyre korábban „le kell hajolni”, nem érnek rá a cégek már arra, hogy megvárják míg jelentkeznek náluk, egyenesen az egyetemekről csatornázzák be őket. Mi legfőképpen a műegyetemistákra és közgázosokra „lövünk”, de a bölcsészektől sem zárkózunk el, ha tanulásra kész, megfelelően nyitott az illető. Ez utóbbi esetben akár kétéves betanulási idővel is számolunk.
Egy tudás alapú hivatásról lévén szó, nagyon sokat számít a munkában eltöltött idő mennyisége, ezen felül az sem mellékes előny, hogy a pályakezdőknél mi alakítjuk ki azt a bizonyos a munkakultúrát.
Mi lesz így a tapasztaltabb negyvenesekkel, netán idősebbekkel?
Valójában, a legkeresettebb ezen a területen a 40 éves, szakmailag felkészültebb munkaerő. De ez a réteg nem mindig áll rendelkezésre, ráadásul sokan az úgynevezett „midlife” krízissel küzdenek, kevésbé nyitottá, kooperáció-képtelenné, egysíkúvá válnak.
Ritka, hogy egy cég ennyi energiát fordítson a munkatársai kiképzésére, bárcsak ez lenne a tipikus, mintha egyfajta miniegyetem lennének. Hányan dolgoznak most ott?
Most körülbelül 110 munkatársa van a cégnek, a Covid óta az új menedzsment 80 főről növelte a létszámot ennyire, igaz volt olyan fényes időszak is, amikor 250 kollégát foglalkoztattunk.
Harminc év alatt a cégnél több mint 900 ember fordult meg, ezek 80 százaléka pályakezdő volt.
Hova ment az a rengeteg ember, aki ott szocializálódott?
A vállalatból az 1994-es alapítás óta 18 cég vált ki korábbi munkatársak révén.
Ezeknek nagyjából a fele maradt meg a piacon, a viszonyunk sokukkal jó maradt, bár mindegyik hagyott kisebb-nagyobb űrt maga után. Két hete ünnepeltük az alapítás harmincadik évfordulóját, a régi kollégák közül hatvanan eljöttek az eseményre, örültünk egymás társaságának.
Az évek során hogyan változott a piac, milyen szolgáltatásokra van most leginkább szükség?
A vezetői informatikai tanácsadás egy nagyon konzervatív terület, mondhatni ugyanazt nyújtjuk, természetesen igazodva a technológia fejlődéséhez.
Az utóbbi 10-15 évben a trend Magyarországon az, hogy az ügyfelek java része mára nem projekteket, hanem „szakértőket” vesz, nem azzal bízza meg a szolgáltatót, hogy „hidat építsen”, hanem „drótkötél szakértőt” bérel.
Sok helyen nem értik, hogy ezzel a szakértő a cégének bizonyos esetekben háromszor annyi pénzt keres és a végeredmény sem biztos, hogy eléggé „hídszerű” lesz az egyéb tényezők, például a hídépítő szakértelem és tapasztalat hiánya miatt.
A bizalomhiány lehet ennek a hátterében?
Sokan így akarnak felmutatni beszerzési sikert, úgy gondolják, ha lealkudják a szakértő napidíját, mondjuk 180 ezer forintról 169,9-re máris jól jártak.
Engem elszomorít, hogy az ügyfelek jelentős részénél átlagosan három év alatt lecserélődik a teljes IT-részleg, a felső vezetővel együtt.
Ez a fajta hozzáállás sajnos csökkenti az esélyét annak, hogy a tapasztalt szakértővel együtt dolgozó képzett ifjúság a nyomunkba lépjen, aki később felelősségteljesen képes eltartani a társadalmat.
A mesterséges intelligencia mennyire meghatározó a munkájuk szempontjából?
Az MI például a folyamatok szervezésére nem alkalmas, mivel csak a tudott dolgokat kombinálja, így kódot írni esetleg tud, a szoftver-mérnökök munkakörének egyes részeit lehet, hogy ki tudja váltani, de új dolgokra még nem jön rá egyelőre,
így a mi hivatásunkra ma még nagy hatással nincs. Majd talán a későbbi verziók használhatóbbak lesznek ilyen téren.
Néhány éve a külföldi piacokon való intenzívebb megjelenést tűzték ki célul. Hogyan állnak ezzel?
Árbevételünk harmada-negyede külföldről származik.
Paradox módon, az országhatárokon túl szinte kizárólag kormányzati megbízásaink vannak, általában uniós és világbanki pénzekből, Magyarországon pedig jó ideje csak a versenypiacon vagyunk jelen, pedig 2010-ben a választás még a közreműködésünkkel zajlott. A cég 2003 óta vállal külföldön munkákat, eddig több mint 80 országban több mint 170 projektet végeztünk szerte a világban.
Ha most fogna hozzá a cégépítéshez, mit csinálna másképp?
Bele sem kezdenék. Rengeteg munkára van szükség ahhoz, hogy egy vállalkozást sikeresen be lehessen indítani, jómagam heti 70-80 órákat dolgoztam, mára már nincs meg ez a lendület bennem.
És ha most lenne fiatal?
Akkor talán nem költöznék haza Ausztriából.
Mondjuk 1987-ben sem jószántamból tettem meg ezt, hanem azért, mert bevonták az útlevelemet. Akkor még nem lehetett látni, hogy két év múlva jön a rendszerváltás, fel voltunk készülve a kispénzű életre. Végül a változások számos lehetőséget nyitottak meg előttem. Sok szempontból szerencsésnek mondhatom magam, de én is megtettem a tőlem telhetőt: negyven évesen új hivatást választottam, nyitott voltam új dolgok megtanulására, ebből fejlődött ki végül az AAM.
Hogyan látja, mennyiben más most vállalkozást indítani, mint 30 éve?
A kilencvenes években sokan derűsen, tele reménnyel tekintettek Magyarországon a jövőre, a tudás kelendő, a lehetőségek köre pedig széles volt a piacon.
Mára eltorzult a helyzet, a világképek is sötétebbek és sok esetben – finoman fogalmazva – nem a versenyképességen múlik egy-egy cég sikere. A társadalom állapota is más, a technológia fejlődése, a betagozottság sokakat negatívan befolyásolt; például a „kütyüzés” a fiatalokra rendkívül rossz hatással van. Nem vagyok optimista, úgy látom, hogy van hova romoljon tovább a helyzet. Nagyon zavar a távolodás az Európai Uniótól, a gazdaságot, a vállalkozói kedvet ez rendkívül negatívan befolyásolja.
Akik most készülnek céget alapítani, és van tudásuk, tőkéjük hozzá, mire figyeljenek oda?
Nekem nem volt semmim, csak nyelvtudásom és nyitottságom arra, hogy tanuljak.
A mai világban mindenképpen meglepőt, újszerűt kell alkotni a sikerhez, jellemzően ott érdemes próbálkozni, amely területen már jártas az ember.
Bármilyen hagyományos ágazatban lehet újszerűt produkálni, és az sem baj, ha az „ötlet” pozitívan érinti az embereket. Ha ennél többet tudnék mondani, akkor én lennék a bölcsek kövének hordozója.
Ha lenne ilyen köve, ugye megmondaná azt is, hogy egy-egy cég, ország és az EU versenyképességét miként lehetne növelni?
Ha nem politikusok kegyeiért küzd egy cég, hanem a piacon, igazi ügyfeleknél kell megállnia a helyét, az teszi versenyképessé az adott társaságot.
Az a kulcs, hogy minden vállalkozás a lehető legjobb akarjon lenni és ne a gazdaságon kívüli terepen keresse a megoldásokat.
Ha valami rombolja a versenyképességet, az a csókosok előnyben részesítése: elveszi a kedvet a teljesítménytől, ha nem a legtapasztaltabb és legárhatékonyabb győz, hanem az, aki a rokonsághoz, baráti körhöz tartozik, netán a legszervilisebb. EU-szinten még a tagállamok közötti szorosabb együttműködés segíthet, egy 500 milliós egységesebb piac már képes lehet felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal és Kínával.
